Mit mondhatnék...?!

Ez a nap maga volt a káosz!

Iszonyú dühös vagyok magamra, és hatalmasat csalódtam magamban... (ezt a fürdőszobai tükör és a kezem bánta este, fürdés után...)!

Volt képem úgy elmenni vizsgázni Alkotmányjogból, hogy össz-vissz fél napot tanultam rá...
Ezt még talán kihevertem volna... De az óraadót különösen megkedveltem a félév során. Minden órán ott voltam - azért az óráért öröm volt korán kelni csütörtökönként(!)

A vizsga kezdete előtt még felolvasta a névsort és örömmel közölte, hogy: „Van 10-12 ember is, aki az összes előadáson benn volt - és ahogy elnézem most is itt van!" ... - Na és itt nézett EGYENESEN A SZEMEMBE!!!
Azt hittem elsüllyedek szégyenembe... Emlékszik is rám (volt, hogy óra után váltottam vele 1-2 szót), és még pozitív diákként is tekint rám... Én meg szinte felkészületlenül bessaszéztam ZH-t írni... Szép, Alexandra! Csak gratulálni tudok...

A vizsga egyáltalán nem volt nehéz, de a félnap tanulás edés kevés volt rá...
Égő arccal adtam be a végén...

Iszonyatosan mardosott a bűntudat...
Alig léptem át a lakás küszöbét, már csaptam is fel a Wifi-t a telefonomra, és pötyögtem a tanárnak az e-mailt, melyben kitaláltam. Többek között azt is elmondtam neki, hogy ha beigazolódik a megérzésem, és tényleg borzalmas lett, akkor jövőhét pénteken megyek hozzá javítani...
Naná, hogy még ezután is totál kedvesen, 10 percen belül válaszolt vissza.... ><'

Ezután - annak ellenére, hogy pihenni akartam a nap folymán - csak rohanással telt az időm... Karácsonyi ajándék beszérzés, ilyesmi...

Persze még a nővéremmel is össze kellett vesznem... Olyan miatt hibáztatni, amiről nem is én tehetek, hanem ő volt a meggondolatlan?!?
Chh..!

Ahh... Mindegy!

Búcsú gyanánt hoztam nektek egy videót az egyik kedvenc animémmel:

#xmaschallenge #🎄