Kihívás 3.napja...

Mivel nem igen történt velem semmi ezen a napon, így egy képet hoztam nektek.

Hogy miért pont ezt? Mert az egyik saját agyszüleményem főszereplőjét testesíti meg.
Satine Marionetti névre hallgat... Egyetemista, mint jómagam, és egy másik nagy „szerelmemmel” foglalkozik - az elméleti matematikával.

Csak úgy érdekességként, kiteszem ide nektek a Prológust, HA tetszik kérlek jelezzétek, mert még mindig vívódok, hogy folytassam e...

Puszi nektek! 💞

⏳

DIABOLIK Secret - Prológus

A félhomályát csak egy háromágú gyertyatartó lobogó fényei törték meg.

Egy fiatal nő egyedül üldögélt a néma sátorban. Köntöse jobb válláról félig lecsúszott, de ez már kicsit sem zavarta.

A vele szemközt megelevenedő tükörképét vizslatta. Hibákat keresett. Hibákat, amik még javításra szorultak. A fáradtság lilás-kékes karikáit, amiket még el kellene tüntetnie a szelencében fehérlő krétaporral.

A készülődés utolsó apróságival bíbelődött. Tölgyarna hajának copfját már eltűntette. A biztonság kedvéért azonban még egyszer végig simított a nevetségesen kicsi kontyon, hogy a szemmel nem látható hajszálakat is megfegyelmezze.

Borvörös szemei arculatának drágaköveiként csillogtak. Pupillái igéző feketéjével bárkit képes lett volna a bűvkörébe csábítani.

- Viewless, te jössz! - hangzott egy dallamosan szelíd férfi kiáltása.

A lány reflexszerűen ugrott fel a rozoga fésülködőasztaltól.

- Megyek már - felelte, de még utoljára a tükör felé pillantott. Végig mérte magát, négyeztcentiméterről négyzetcentiméterre. Ezüstös ruhája hófehér bőrének sápadtságát csak még inkább kihangsúlyozta. Tökéletesen szolgálta ki a lány által elérni kívánt célt.

Nosztalgikus mosollyal a szája szélén fordított hátat képmásának, majd sátrát maga mögött hagyva, felemelt fejjel elindult a zenétől, és a lelkes közönségtől zsibongó porond felé.

✳~✴~✳

#xmaschallenge #🎄