Album 4, track 3
Higher

New York nyüzsgő éjszakai életére tekintek le a szállásom tetőteréről. Nem hiszem, hogy legális ide feljönni, de kellett egy kis friss levegő. Hiába, hogy már lassan éjszakába torkollik át az este, az időjárás még mindig épp annyira kellemes, hogy egy felsőben nem fázom.

Itt - mármint New Yorkban - való tartózkodásom oka az, hogy holnap lesz egy fontos díjátadó, amin fellépek és jelölt is vagyok. Alapjáraton szeretem az ilyen eseményeket, de most valahogy nincs kedvem hozzá. Nem tudom, ennek mi a pontos oka, egyszerűen nincs jó kedvem.

Aludni sem tudok túlságosan, ezért is ülök itt a tetőn este tízkor egyedül. Egy kis álom se jön a szemeimre, hiába vagyok már itt egy jó ideje. A telefonomat a hotelszobámban hagytam, így csak gondolataim maradtak a szórakoztatásom céljából.

Az sem könnyíti meg itt létemet, hogy Ő is itt van.

Nem akartam látni sem, az üzeneteire se válaszolok egy ideje. Bunkónak tűnhetek, de nem tudok tovább hazudni arról neki, hogy nem érzek iránta semmit. Nem megy. De neki nem fogom ezt elmondani, mert nem akarom a barátságunkat tönkretenni. A múlt évben végig úgy éreztem magamat, mintha összetörték volna a szívemet, pedig csak utána sopánkodtam.

Mikor ma megpillantottam, úgy éreztem magamat, mintha gyomorszájon vágtak volna. Olyan gyönyörű volt. De nem az enyém... Szánalmasnak hangzok talán, de közel sem olyan egyszerű bevallani az érzelmeidet valakinek, mint az ahogy tűnik.

Ő is ebben a hotelben szállt meg, pár szobával az enyémtől. Lehet ez is az álmatlanságom és hirtelen depresszív gondolataim oka, hogy tudom, pár fallal arrébb ott van, ott fekszik, én pedig nem lehetek vele.

Ekkor viszont nyílik a tető csapóajtaja. Odakapom a tekintetem, ledöbbenve látom, hogy Ő áll ott. Mit keres itt? - ez az első gondolatom, de szerintem neki is. A kezében egy üveg fehérbor van, egy hálóinget visel és haja naturálisan, göndör loknikban omlik meztelen vállára, amit csak hálóingje pántja fed két oldalt.

- Upsz, nem tudtam, hogy bárki itt lesz ilyenkor - neveti el magát, miközben elkezd felém sétálni.

- Hát én sem - mondom elmosolyodva - Nem tudsz aludni?

- Nem igazán. Tegnap délutánig aludtam, mert előtte fellépésem volt és nagyon kimerültem. De mivel 3-kor keltem fel, így nincs esély rá, hogy most elaludjak - meséli. Mindketten a korlátnak dőlve bámulunk magunk elé, de én félszemről őt nézem - De te miért nem alszol?

- Nem tudom, nem megy - rántom meg a vállamat.

- Van kedved inni? - kérdi, felmutatva a borosüveget - Most úgy hangoztam, mint egy alkoholista - nevet fel szórakozottan, majd elkezd sétálni és leül arra a plédre, amit én hoztam ide a szobámból.

- Ihatunk, nincs jobb dolgom - felelem, majd letelepedek mellé.

- Játsszunk valamit! - mondja izgatottan - Legyen az, hogy... Kérdezünk valamit a másiktól, aztán az válaszol, aki iszik!

- Nem inkább az iszik, aki válaszol? - kacagok fel a mondata hallatán.

- De, igen - bólogat felnevetve, miközben kibontja a bort - Kezdem én! Szeretsz híres lenni? Őszintén!

- Nem mondanám, hogy szeretem a hírességgel járó dolgokat. Amikor elkezdtem énekelni, nem akartam sztár lenni. Csak zenélni szerettem volna és sikereket elérni - válaszolok a csillagokra feltekintve.

- Amúgy egyetértek, én se szeretem a hírnevet, csak a rajongóimat, ami vele jár - helyesel, amíg én bólogatok és iszok egy kortyot az üvegből, majd átadom neki.

- Na én jövök - mondom - Hmm... Boldog vagy?

- Milyen egyszerű kérdés, de nehéz rá a válasz - sóhajt fel - Mindenki azt mondja, hogy boldognak kell lennem, hisz mindenem megvan, sikeres vagyok stb... De ez nem csak erről szól. Persze, boldog vagyok, hogy egészséges vagyok, ahogyan a családom is, és hálás vagyok, hogy ilyen jó életem van, de nem csak ezek határozzák meg a boldogságot. Örülnék, ha lenne már egy igazi, őszinte ember mellettem, mint társ, aki kiegészítene és kiteljesedne a boldogságom hiányzó puzzle darabja vele - feleli hosszan, én pedig figyelmesen hallgatom minden szavát - Kicsit elmélyültem, bocsi! - kuncog fel, majd ő is meghúzza a bort.

- Nem baj, ez a lényege ennek - mosolyodom el - Ugyanazt éljük át, mint sztárok. Az elvárások, a nyomás, ami rajtunk van. Velem őszinte lehetsz, mert nem én leszek az az ember, aki majd kioktat téged ezekről - hidd el, én is így érzek.

- Na látod, ezért is szeretlek! - löki meg gyengéden a vállamat. Szeret. Szívesen hallanám ezt mindennap tőle. Talán boldogabb ember lennék - Na de én jövök! Öhm... Igazak a szerelmes dalaid vagy csak mások szituációiból írod őket?

- Is-is. Ahogy jön. De persze, mindegyik dallal tudok egy szinten azonosulni, hisz másképp nem tudnék zenész és énekes lenni - mondom diplomatikusan, mintha egy interjún lennék. Megtanultam már azt, hogy hogyan válaszolj valakinek anélkül, hogy tényleg válaszolnál a kérdésükre.

- Hát erre nem kaptam választ, de mindegy is - nevet fel. Tovább folytatjuk a kis játékunkat, egészen addig, amíg el nem fogy az alkohol minden cseppje.

- Van kedved táncolni? - áll fel a plédről hirtelen. Az égre tekint, amit a hold gyatra fénye világít most meg.

- Félek, nem tudok egyenesen járni - nézek magam elé ásítva egyet. Ma nem ettem szinte semmit, a repülőút elvette az étvágyamat, és erre ez a pár deci bor meghozta a hatását. Nem vagyok részeg még, de érzem az alkohol hatását.

- Naaa, gyere már, Shawn! - ránt fel a földről egy gyors mozdulattal - Rajta van a bakancslistámon, hogy holdfényben táncoljak valakivel. Teljesíted velem ezt a kívánságomat? - pillant fel rám nagy szemekkel, amik csillognak, akár egy gyémánt. Hogyan is tudnék nemet mondani neki?!

- Kéne valami zene is, nem? - kérdem felhúzva a szemöldökömet.

- Rakok a telefonomról, várj! - mondja, majd pár másodperc múlva megszólal Frankie Valli Can't Take My Eyes Off Of You slágere. Elmosolyodom, mert imádom ezt a dalt. Hát teljesítem a kívánságát, mert elkezdek vele a holdfényben táncolni. Megfogom a kezét, majd megpördítem, épp amikor a refrén elérkezik a dalban. Kéz a kézben, összevissza pörgünk, lassúzunk, olykor keringőzünk a tetőtéren belül. Közben hangosan nevetünk egy-egy béna lépés vagy mozdulat miatt. Legalább öt szám is lemegy, mire megunjuk a táncikálást, és újra leülünk.

- Köszönöm - mosolyodik el.

- Bárcsak több időnk lenne találkozni - mondom sóhajtva, elfeküdve a pléden.

- Annak én is örülnék. Mindig csak díjátadókon vagy fesztiválokon találkozunk - bólint egyet és ő is ledől mellém. Ezután csendben kémleljük a csillagokat és a holdat mindketten.

- Shawn? - szólal meg percek múlva halkan. Oldalra fordítom a fejemet, hogy rápillantsak.

- Igen? - kérdezem lágyan tőle.

- Ah, semmi, hülyeség - rázza meg a fejét meggondolva magát, majd inkább visszafordul az ég felé.

- Na, mondd! - biztatom, de ő újból a fejét rázza - Mondd csak! - állát óvatosan megfogom és ismét magam felé fordítom fejét.

- Hagyjuk, nem akarom elmondani! - mondja sóhajtva, de most nem fordul el tekintetem elől. Ahogy nézem őt, elveszek gesztenyebarna szemeiben, és azt veszem észre, hogy egyre jobban közeledünk egymás felé. Ajkaimon éreztem meleg leheletét, a szemkontaktusunk pedig nem szakadt meg még most sem.

- Csókolj meg, Shawn! - súgja ajkaimra, nekem pedig több se kell, lágy csókot hintek puha szájára.

Reggel mikor kinyitom a szemeimet, hirtelen azt sem tudom, merre vagyok. Kell pár perc, mire a pupillám alkalmazkodik az éles fényekhez, amik az ablakon beszűrűdő napfénysugarak. Mikor magam mellé nézek, a karjaimban megpillantom Őt. Hirtelen beugranak a múlt este eseményei. Miután csókolóztunk, csak mosolyogva bámultuk egymást percekig. Aztán kezdett hűvös lenni, ezért lejöttünk a tetőről, és mivel az ő szobája közelebb volt, betelepedtünk ide. Még órákig beszélgettünk az élet nagy dolgairól, és minden mondata után egyre jobban szerelmes lettem belé.

Most pedig itt fekszik a karjaimban. Hihetetlen.

- Jó reggelt! - szólal meg rekedtes hangon, miközben felpillant rám.

- Neked is! - mosolyodom el, ahogy megpillantom a már reggel is meseszép arcát.

- Sosem aludtam még ilyen jól... - mondja, miközben fejét a nyakhajlatomba bújtatja.

- Nem tudom, álmodok-e vagy sem, de ha igen, kérlek ne kelts fel! - súgom neki, szorosabban magamhoz ölelve apró testét.