'Egy kicsit közelebb mentem, és odatátogtam neki hogy...'

-Ne aggódj, mindjárt jövök

Megértette mit tátogtam, és megeresztett felém egy féloldalas mosolyt, amitől a szívem őrült módon kalimpálni kezdett. Már akkor is éreztem ezt, amikor együtt aludtunk még, de most már egyre erősebb... valószínűleg... biztosan... kedvelem. Azt hiszem.

Anthonyval felmentünk egy szobába, ami gondolom az övé volt, és leültünk az ágyra.

-Na, mi újság veled mostanság?-kérdezte felém fordulva
-Nem sok minden-vontam vállat
-Még mindig gyűjtöd a beírásokat a suliban?-röhögte el magát
-Nem, már kevesebb van, de nem tehetek róla, szerintem öröklődik-mondtam komolyan, de nem sikerült mert elröhögtem magam
-Na, és mi a helyzet a fiúk terén?-kérdezte, mire félrenyeltem a nyálamat
-Öhm... hát az a helyzet, hogy van egy valaki, akit kedvelek, azt hiszem...-sütöttem le a szemem
-Na és ki az?-vigyorodott el
-Lent ül-motyogtam
-Andy???-kérdezte hangosan
-Kuss! Maradj csendben, mert belelógatom a fejed a "kutyaszarba"-rivalltam rá
-Jó, befogtam-nevette el magát
-Kellett nekem megszólalnom-mondtam motyogva

Elbeszélgettünk erről-arról és ki derült az is, hogy van egy lány, aki tetszik neki, csak nem tudja, hogy hogyan mondja el neki, mert a lányt hidegen hagyja, ha akár oda is ül mellé... Kilelkiztük magunkat, majd levánszorogtunk az emeletről. Andy már lent várt minket. Odajött hozzám, megölelt és belefúrta a fejét a nyakamba.

Odahajolt a fülemhez és belesúgta:
-Hiányoztál

Erre megint megdobbant a szívem, és ismét az a különös érzés vett hatalmába...

*Andy*

Amikor Ashlyn felment bevallom féltékeny voltam... mert más fiúval látom... és ez igen, nagyon szarul hangzik, de ez az igazság, még akkor is, ha a testvére...

-Andy, szereted őt?-kérdezte az Frederich
-Nem tudom-hazudtam neki
-Andy, nem tudsz átverni, látszik rajtad-mosolyodott el
-Rendben...igen, szeretem őt... már az első pillanattól kezdve-halkultam el a végére
-Rendben van fiam, de egy kérésem van-kezdett bele
-És mi lenne az?-kérdeztem
-Vigyázz rá, ne bántsd meg, legyél hozzá hűséges, és a legfontosabb, legyél mindig mellette ha azt kéri-mondta komolyan
-Ez több mint egy, de rendben-mondtam

Még beszélgettünk erről-arról majd Anthonyék jöttek le a lépcsőn.

Odamentem Ashlynhez és a fülébe súgtam:
-Hiányoztál

Ettől az egy szótól hallottam, hogy milyen hevesen kezd el verni a szíve, mint akkor is, amikor a mellkasomra hajtotta a fejét, vagy amikor átöleltem a derekát és ő megilletődve nézte a kezeimet.

-Ne bántsd meg és vigyázz rá-suttogta nekem alig hallhatóan Anthony

Visszasúgtam egy megígéremet és elengedtem Őt.
Elköszöntünk mindenkitől és indultunk haza...

Amikor hazaértünk, leültünk a kanapéra, beraktunk egy filmet és elkezdtünk filmet nézni, de Ashlyn a film végén elaludt, ezért ölbe kaptam és nehézkesen ugyan, de felvittem a szobájába. Lefektettem az ágyra, betakartam, majd én is lefeküdtem mellé, és átkaroltam az egyik kezemmel a derekát. Elkezdett ficeregni, így még jobban hozzám bújt. Ezen elmosolyodtam, és lecsuktam a szemeimet, majd mosolyogva elaludtam...

*Ashlyn*

Reggel Andy mellett ébredtem, és valamiért úgy éreztem, hogy kötődöm hozzá...talán táplálok némi érzelmet iránta? Felkeltem mellőle, elvégeztem a reggeli teendőket, majd rájöttem, hogy hétfő van...basszus!
Elfelejtettem bepakolni, ezért gyorsan becuccoltam a táskámba, majd Andyt is felébresztettem, azzal a mondandómmal, miszerint hétfő van.

Nyűgösen ugyan, de felkelt, majd rárivalltam, hogy fel is kéne öltözni. Mikor elkészült, az ajtót bezárva indultunk el a suliba, ahol elintéztük Andy beiratkozási papírjait, meg egyebeket, majd egyszerre léptünk be a tanterembe. Mindenki elhallgatott, és ránk szegezte tekintetét.

-Mi van, nem láttatok még fehér embert baszkikáim?-kérdeztem flegmán, majd elslisszoltunk mellettük és leültünk a helyünkre
-Hát nem mondom, ezt jól lezavartad-suttogta a fülembe
-Így kell ezt csinálni-mosolyodtam el
-Most meg mit bámultok?-kiabáltam rájuk

Becsengettek, elkezdődött az óra...a tanár nem szarakodott ezzel az ismerkedős cuccal, így csendben és nyugodtan telt el az óra, egészen addig, amíg Andy meg nem fogta a kezem a pad alatt. Az az érzés... ránéztem és küldött nekem egy féloldalas mosolyt.

-Gyerekek, a love storytokat, ne itt-mosolygott a tanár
-Igen Vadócka, nem itt kell egymást meg...-nem tudta befejezni, mert közbe vágtam
-Kuss, mert a szádba lépek és feldugom a kezed a seggedbe-mondtam nyugodtan Brittanynak

Elhallgatott, én pedig egy jót röhögtem magamban. Még egy ilyen kis senkiházit nem látott a világ...

Vége lett az órának, és úgy döntöttem, hogy elmegyek a büfébe kaját venni, de Andy is követett.

-Mi van Vadóc, pincsi kutyád is van?-kérdezte röhögve Stefany, Brittany csatlósa
-Te beszélsz, miközben a kis Szöszid picsáját nyalod?-vontam fel a szemöldököm
-Legalább nem olyan csúnya mint te-röhögött ki
-Én legalább nem húsz kiló vakolatot pakolok magamra, és nem vagyok egy ringyó aki mindegyik pasival megdugatja magát-mondtam kiröhögve őt és elmentem magam után húzva Andyt

Beálltunk a sorba, vettem egy üdítőt, és két szendvicset, majd az egyiket Andy kezébe nyomtam, hogy egye meg. Jóízűen befalta, majd becsengettek, ezért gyorsan elslisszoltunk órára...

-Téged miért hívnak Vadócnak?-kérdezte vigyorogva Andy
-Majd megtudod-kacsintottam rá, és bementünk a terembe

Így is öt percet késtünk, de nem nagyon érdekelt, elmentünk a helyünkre. Brittany megint beszólt, mint általában mindig, de ennél az egynél nálam elszakadt a cérna. Odamentem hozzá, és a hajánál fogva kirángattam a teremből, az egész folyósón keresztül és amikor elengedtem bevertem az arcát.

-Na, pofázol még ribanc?-vontam kérdőre

Elkezdett bőgni, mire otthagytam és vissza mentem a terembe, ahol az osztály és a tanár meglepődött tekintete fogadott...

-Rád is ez vár Stefany, ha megszólalsz-röhögtem el magam gonoszul

A tanár nem szólt semmit, csak folytatta az órát... így ment ez addig, amíg ki nem csengettek az utolsó borzalmas óráról is. Ketten hazamentünk, főztem egy vacsit, lefürödtem, majd befeküdtem az ágyba, ahol már Andy nagyban szunyókált.

-Jóéjszakát-adtam puszit az arcára, csak úgy, hirtelen felindulásból

De ez nem sikerült, ugyanis megfordult, és a szájára ment a puszi... eresztett egy féloldalas mosolyt, mire én csak zavarba jöttem... Lefeküdtem mellé, és behunyva a szemem, Andy adott még egy puszit a fejemre majd az ő horkolására aludtam el...

......................

Kedd van... már csak két nap őszi szünetig.
Komótosan felkeltem Andy mellől, felkeltettem, és a reggeli teendőink után felöltözve, csináltam reggelit, amit gyorsan megettünk és indultunk suliba.

-Ha ma be mer szólni az a kis fruska, akkor nagyobbat fog kapni-mondtam
-Ne hergeld magad-nyugtatott Andy

Beértünk a suliba, áthaladtunk a tömegen, és bevonultunk a terembe. Már megint minket néztek.

-Mi a rákért kell folyton minket bámulni?-mordultam rájuk
-Hé, szivem nyugi, mondtam hogy ne hergeld magad-suttogta a fülembe

Mi a....szivem????!! Ja, Elyne-nel még beszédem van. Szerencséje volt tegnap.

-Te Elyne, beszélhetnénk négyszemközt?-kérdeztem mire mondott egy 'ja'-t
-Mondd-forgatta meg a szemét unottan
-Mi a franc volt az a bulin?? Mit akarsz, ha?? Minek avatkozol bele a más dolgába??-fakadtam ki
-Brittanynak igaza volt, te tényleg csak egy dologra vagy jó-röhögött, mire a folyósó közepén pofán vágtam

Nem érdekelt, hogy hányan látták, de kicsit elegem van már. Mi alapján gondolják ezt??

Visszamentem az osztályterembe és leültem Andy mellé, aki a padon feküdt. Kisimítottam egy tincset a szeméből, mire felkelt, és elmosolyodott. Én is elmosolyodtam, amikor hirtelen egy puszit adott a számra.

Most meglepő módon délben végeztünk, de előtte a tanár kijelentette, hogy holnap 2 napra osztálykirándulásra megyünk; ami nem is baj, mert legalább el leszünk foglalva valamivel, kiléptünk a teremből, és örömmel hagytuk el az iskola kapuit...