*Andy*

-Én...
-Ne haragudj, mennem kell-mondtam
-Hová mész?-kérdezte szomorúan
-Azt nem mondhatom el, de majd holnap jövök-mondtam már emberi alakban

Választ nem várva indultam el a tisztásra, ahol Ashlyn-el találkoztuk. Elmormogtam az igét, majd megjelent az átjáró és beléptem rajta. Most már, a jövőben vagyunk. Ahol, a misztikus lények élnek, ugyanis a Föld megsemmisült, majd aki megmaradt, az nem éppen emberi sorsot kapott. Boszorkányok, Farkasok, Vérfarkasok, Vámpírok, Szellemek, Zombi szerű lények és még sok más faj él ezen a földön.
Elindultam a kastélyunk felé, majd a kaput átlépve bementem, ahol a szüleim fogadtak.

-Szia Andrew, örülök, hogy megkaptad az üzenetet-mondta apám
-Jól van, miért hívtatok?-kérdeztem
-A Fehér Farkas klán lányáról lenne szó-mondta anyám
-És?-türelmetlenkedtem
-Nem nagyon örülünk neki, hogy szóba állsz vele-mondták szigorúan
-És akkor? Hadd döntsem már el én, basszus!-keltem ki magamból
-Ide figyelj fiam, nem tetszik nekem ez a hangnem!-kiabált le
-Hagyjatok élni, elvégre felnőtt vagyok!-kiabáltam már én is

Otthagyva őket mentem fel dühtől izzó tekintettel a szobámba.
Párperccel később Cinthya jelent meg az ajtóban.

-Na mivan Andy, nem akarsz egy kicsit játszani?-kacsintott rám
-Hagyjál már te is!-mordultam rá
-Jajj Andyke, gyerünk, ellazítalak-jött közelebb
-Mondtam, hogy hagyj békén!-keltem ki magamból

Hátra csapta a haját és dühöngve kiment. Ch...és még ő mérges.
Nem bírtam tovább, ezért visszamentem Ashlyn-hez. Megnyitottam a kaput, majd átlépve rajta rohantam hozzá mint egy őrült, majd amikor odaértem becsengettem...

*Ashlyn*

Ki a fracos krumpli csenget itt nekem hajnali fél 1kor??
Felkeltem az ágyamról, majd lecsoszogtam az ajtóhoz és kinyitottam azt.

-Andy?-lepődtem meg
-Szia, bemehetek?-kérdezte
-Persze-mondtam, majd amikor bejött bezártam kulcsra az ajtót
-Úgy döntöttem, hogy elviszlek a szüleidhez-mosolygott rám
-Most??-akadtam ki
-Dehogy, majd később-nevetett fel

-Nem vagy álmos?-kérdeztem csak úgy, hirtelen
-De, egy kicsit. Aludhatok melletted?-kérdezte

Meglepődtem ugyan, mivel még most is alig ismerjük egymást, de valamiért mégis beleegyeztem.

Felmentünk a szobámba és a mellkasára hajtottam a fejem.

-Ashlyn, mondhatok valamit?-kérdezte sóhajtva
-Persze-mosolyodtam el, de ezt szerintem nem látta
-A szüleimnél voltam-mondta a tarkóját vakargatva
-És, mi történt?-kérdeztem 
-Elég rendesen megmondtam nekik a magamét-válaszolt nevetve
-Miért?-nevettem el magam
-Azt mondták, hogy nem tetszik nekik, hogy szóba állok veled, én meg megmondtam nekik, amit kellett-vigyorodott el
-Úgy kell azt-mosolyodtam el

-Ide költözhetek?-kérdezte pár percnyi csend után, amitől majdnem legurultam az ágyról
-Mi a... nem túl gyors ez kicsit? Hisz szinte nem is ismerjük egymást-morogtam
-Tudom, de... már rég óta tervezem, hogy elmegyek a szüleimtől, és most itt vagy te, és lenne hová költöznöm, amíg nem találok saját lakást
-Hhhh... na jó...-adtam be a derekam
-Ezaz! Akkor majd ebéd után hozom a cuccom-puszilta meg a fejem amitől eléggé meglepődtem

Nem szóltunk már egymáshoz az elkövetkezendő percekben, így lehunytam a szememet és elaludtam...

-Reggel fél 9kor-

Morogva nyitottam ki a szemem, mert Andy elhúzhatta a függönyt, és most rendesen, kiég a retinám.  Szép lassan kikászálódtam az ágyból, felvettem egy nagy pólót, ami mellesleg Andyé volt, és a reggeli rutinom után lementem a konyhába. Nem volt lent senki.

-Hát ez meg hová tűnt?-kérdeztem magamtól

Nem kellett sokáig várnom, ugyanis betoppant 3 bazinagy sporttáskával, és felvitte az emeletre. Azt hittem ebéd után hozza ide... De pár perc múlva lejött és átkarolta a derekamat, amitől összezavarodva kapkodtam a fejem a keze és az arca közt.

-Mit csinálsz?-kérdezte még mindig a derekamat ölelve
-Sajtos, baconos rántottát-mondtam

Kiszabadultam karjai közül, és kivettem egy serpenyőt a szekrényből. Megcsináltam a rántottát, és két tányérba adagoltam. Beraktam az üres serpenyőt a mosogatóba és leültünk az asztalhoz.
Nem mondtunk egymásnak semmit, csak faltuk az ízeket, majd miután megkajáltunk elmosogattam és felmentem a szobámba átvenni a ruháimat. Amikor ezzel végeztem kivasaltam a hajam és lementem a nappaliba, ahol Andy bőszen nézte a TV-t.

-Hány óra van?-kérdeztem
-Fél 11-mondta a telefonjára pillantva

Nem is tudtam, hogy van neki...
Andyt megvártam amíg átöltözik és indultunk. Beérve az erdőbe Farkas alakot öltöttünk és Andy vezetésével mentünk a legelső találkozásunk színhelyére.

-Innen hogyan tovább?-kérdeztem

Nem válaszolt... elmormogott valamit, amit én nem értettem és kinyílt egy átjáró...

-Gyere-fogta meg a kezem és átmentünk rajta

Egy teljesen más helyen kötöttünk ki. Alig volt rajta élet, emberek nem voltak csak állatok. A hold vörösen izzott, és teljes sötétség uralkodott a városon.
Áthaladtunk rajta és egy sűrű erdő közepére érve Andy megint mormogott valamit, majd a semmiből egy kastély tárult elénk. Annyira ismerős...

-Gyere-húzott még mindig maga után
-Megyek-mormoltam az orrom alatt
-Frederich, Evelyn megjöttem-kiáltotta el magát

Két hófehér farkas jött valahonnan elő, majd emberré alakultak át.

-Sziasztok-intettem oda a meglepett párnak
-Szia, Ashlyn-mosolyodott el a nő
-Öhm, honnan tudja a nevemet?-kérdeztem tőle
-De hisz a lányunk vagy, csak tudjuk hogy mi a neved-nevette el magát a férfi
-Értem...-motyogtam magamnak
-Na gyerekek, gyertek beljebb, Thomas is nem sokára jön-mondta anya

Beljebb mentünk, és egy igazán tágas térben találtuk magunkat. Modern berendezések voltak, és a nappaliban (gondolom) minden a fekete-fehér árnyalataiban játszott.Leültünk a hatalmas kanapéra, majd elkezdődött a "szófosás".

-Nos, meséljetek, mi van veletek?-kérdezte apa
-Hát, anyámékkal összevesztem-kezdett bele Andy
-Miért?-kerekedett ki apa szeme
-Mert azt mondták, hogy nem örülnek neki, hogy szóba állok a lányotokkal, ezért megmondtam nekik a magamét, elvégre már felnőtt vagyok és elköltöztem tőlük-mondta el tömören
-És akkor most hol laksz?-kérdezte 
-Jajj Frederich, szerinted, hol lakik, nem nehéz rájönni-mosolygott rám anya
-Áh...értem-nevette el magát a fater
-De akkor ti most...-kezdett volna bele
-Nem-mondtuk tök egyszerre Andyvel

Anya és apa elnevették magukat, majd valamin elkezdtek sutyorogni, mosolyogtak és közben ránk néztek néha-néha.

-Te Andy, szerintem rólunk beszélnek-súgtam oda neki
-Szerintem is-súgta bele a fülembe

Megérintette véletlen a fenekemet, amitől elpirultam, de szerintem nem látták...

Lépteket hallottunk az ajtó felől, majd előbukkant egy fehér hajú pasi. Mindenki abbahagyta a sutyorgást, majd apa megszólalt:

-Szia Anthony, hát téged is ideevett a rossebb?-kérdezte röhögve
-Mint látod-nevette el magát Anthony
-Szia húgi, és Andy-köszönt felénk
-Szia-mondtuk egyszerre Andyvel
-Hujjuj, szerelem a levegőben-nevette el magát
-Anthony!-kiabáltuk le Andyvel egyszerre
-Jó-jó, meg se szólaltam-emelte fel védekezően a kezét
-Na, Ashlyn, menjetek fel beszélgetni-mondta anya

Örömmel az arcomon, mivel most fedeztem csak fel, hogy van egy testvérem és végre nem vagyok egyke, mentem Anthonyhoz és egy testvéri puszit adtam az arcára. Megfogtam a kezét és fel húzva az emeletre, még egyszer visszanéztem. Andy tekintetéből kitudtam olvasni, hogy féltékeny, így egy kicsit közelebb mentem a lépcső korlátjához, és odatátogtam neki, hogy...