Reggel a telefonom csörgése keltett fel. Mi a francot akarnak tőlem szombaton?

-Igen?-szóltam bele a telefonba
-Szia Ashlyn, Elyne vagyok-mondta
-Mit szeretnél?-kérdeztem kicsit flegmán

Nem akartam flegma lenni, de nem szeretem, ha felkeltenek hétvégén...

-Lesz egy buli ma este 7től...arra gondoltam, hogy esetleg nem-e jönnél el...-halkult el a végére
-De, miért is ne-mondtam
-Köszi, szia-rakta le a telefont

Ó jesszusom, hogy lehetek ilyen hülye?? Minek mondtam igent? Áh már úgy is mindegy. De ha már így felkeltettek, akkor felöltözöm.
Így is tettem. Kigubancoltam a hajam és egy fogmosás után lementem kajálni.
Nem is értem, hogy minek nekem ekkora ház. Na mindegy.

Nagyon ráérősen levettem a müzlit a polcról és elkészítettem a "tápláló kaját". Már ettem volna bele, ha nem csöngetnek. Hát ezt komolyan nem hiszem el!

-Mit akarsz??-vágtam ki magam előtt az ajtót
-Szia, öhm, azt hiszem eltévesztettem a házszámot-mondta egy kékszemű pasi
-Oké.-mondtam, majd bevágtam az ajtót

Elfogyasztottam a reggelimet, majd úgy döntöttem, hogy kiengedem a gőzt, ezért felvettem a csukámat, és bezárva az ajtót sétáltam az erdő felé. Már 2 hete nem jártam ott, és most ideje újra használatba venni...

Bementem a sűrűn álló fák közé, majd átváltoztam, így egy hatalmas fehérbundájú farkas lett belőlem. Nekiiramodtam az erdő sűrűjében, és szeltem mancsaimat, addig, amíg egy tisztáshoz nem értem. Ez eddig még nem volt itt, amikor 2 hete itt jártam. Na mindegy. Lefeküdtem a fűbe, és mancsaimat kinyújtóztatva lehunytam a szemem. De nem sokáig tehettem, ugyanis neszt hallottam messzebbről. Feltápászkodtam a földről, és egy fekete bundájú kék szemű farkast láttam meg.

-Ez az én területem, kotródj innen-mondta mély hangján
-Nekem te ne mondd meg, hogy hova menjek-feleltem

Láttam rajta, hogy kicsit sem tetszik ez neki, de tűrtőztette magát és megszólalt:

-Te tudod, hogy most kivel állsz szemben?-kérdezte
-Miért, kéne?
-Andrew Biersack vagyok, a trón örökös-válaszolt
-Jól van, és akkor? Én meg Robbie Williams-forgattam meg a szemeim
-Hmmm...te tényleg nem értesz semmit-nevetett fel már emberi alakban
-Mit nem értek?-kérdeztem
-Azt, hogy te is trón örökös vagy, csak egy másik klánból...de a bátyád, már nagyon vár-váltott komoly arcot

Valahonnan olyan ismerős nekem....

-Na persze, úgy mondd, hogy el is higgyem-nevettem fel szarkasztikusan
-Várj meg, veled tartok-mondta

Megfordultam, és felhúztam az egyik szemöldöm.

-Minek jössz te velem? Nem kéne a pipikéidre vigyáznod a ketrecedben?-tettem fel a költői kérdést

Elmosolyodott, majd elröhögte magát.

-Most mi van?-kérdeztem tőle
-Semmi-semmi, ez vicces volt-mosolyodott el

De szerintem magában még mindig röhögött... Na sebaj. Megfordultam, és elindultam haza Andy-vel a nyomomban. Elértünk a házamig, majd beléptem, de ő megtorpant.

-Mi a baj?-kérdeztem
-Be kell hívnod, anélkül nem tudok bemenni-válaszolt komolyan
-Jézusom. Oké, gyere be-forgattam meg a szemeim

Bejött, én pedig nekiálltam ebédet kreálni.

-Mit főzöl?-jött oda mellém kíváncsian
-Carbonara spagettit-válaszoltam mosolyogva
-Segíthetek?-kérdezte
-Persze, kapcsold 6osra a tűzhelyet, és egy lábosba melegítsd fel a vizet amíg el nem kezd forrni-magyaráztam el neki

Kivettem neki egy lábast, majd magamnak is valamit, amiben a szószt megcsinálom. Miközben sürögtünk-forogtunk a konyhában, nagyon jól elbeszélgettünk, sőt még a kaja alatt sem állt be a szánk. Bár még mindig tartottam tőle, hisz alig ismertem pár órája, de így elsőre nem tűnik rossz arcnak.

Miután megkajáltunk, lefeküdtem picit aludni, addig mondtam Andy-nek, hogy foglalja el magát valamivel. Elmondtam hogy mi hol van és bevonultam a szobámba, majd behunytam a szemem és elaludtam.

Emlékek jöttek elő az álmomban. Gondolom én, mert ott voltam piciként. Egy kékszemű kisfiúval játszottam egy nagy teremben és egy másik, hozzám hasonló kisfiú is jelen volt. Aztán, hallottam, ahogy a szüleink veszekednek. Odamegyek hallgatózni...

-Ez így nem lesz jó, el kell innen vinnünk
-De miért? Túl veszélyes oda vinnünk
-Pedig muszáj lesz valahogy megoldanunk
-De Frederich ő még kicsi, hagynád, hogy mással élje le az életét?
-Csak a nagymamájával lenne, és eléggé érett már ahhoz, hogy felelősséget vállaljon magáért
-Jól van, de nem hagyhatod, hogy a bátyja nélkül élje le az életét
-Pedig muszáj lesz!

Aztán elrohantam és elkezdtem sírni, a két kisfiú pedig értetlen arcot vágott...

-Miért?Nem akarok elmenni!-kiabáltam sírva
-Hé, Ashlyn kelj fel-szólongatott egy hang

Felriadtam, de csak Andy volt az....

-Ashlyn, Ashlyn, kelj fel-rázta meg a vállam Andy
-Fent vagyok-motyogtam
-Tiszta könny az arcod, mi történt?-kérdezte
-Csak egy álom, de hány óra van?-keltem fel az ágyból
-Este 6-válaszolta

Elvánszorogtam a ruhásszekrényemhez, kipakoltam a szükséges cuccokat a bulihoz, majd bementem a fürdőbe, lezuhanyoztam, és felkapva magamra a ruhámat, kicsoszogtam a fürdőből. Elmentem Andy mellett, aki csodálkozva nézett engem, és kisminkeltem magam, majd felhúztam a magassarkú csizmámat és mikor megbizonyosodtam róla, hogy készen vagyok bepakoltam a telefonomat a retikülömbe.

-Te nem jössz?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel
-Hová?-tágult ki a szeme 
-Bulizni, van a fürdőben törcsi, tusfürdő, nyomás-toltam be az ajtón

10 perc múlva kijött és az ajtót bezárva indultunk el a helyszín felé. Az odaút alatt jól elbeszélgettünk... Oda érve már nagyban tartott az őrültek háza.

-Szia Elyne-köszöntem oda neki
-Áh, szia Ashlyn, ő ki?-mutatott egy féloldalas mosolyt Andy felé
-A fiúm, Andy-mondtam mosolyogva

Persze ez nem volt igaz, de muszáj volt ezt mondanom, mert tuti rá mászott volna.
Amikor Andyre néztem, láttam rajta az értetlenséget, de elmagyaráztam neki a szitut, amit persze azonnal megértett, de végén a féloldalas mosoly sem maradt el.

-Fejezd ezt be-mondtam komolyan
-Mit?-tettette az értetlent
-Azt a mosolyt amit az előbb csináltál-nevettem el magam

Ő csak elmosolyodott, majd bementünk az "állatkertbe", elvettünk egy sört és elvegyülve a tömegben táncikáltunk. Fél óra risza-risza után meguntuk, és leültünk a konyhának nevezett disznóólba két tisztának mondható székre. 5 perc sem telt el, Elyne lehalkította a zenét, és bejelentette, hogy Felelsz vagy Mersz-et játszunk. Természetesen nekünk is be kellett állnunk. Legelőször persze hogy rám került a sor.

-Ashlyn, csókold meg Andyt, de érzelmesen-mondta Elyne

Ezért szájba fogom vágni, de nagyon. Nem volt választásom, ezért odafordultam Andy-hez, aki megeresztett egy féloldalas mosolyt. Közeledtem felé, de nem én, hanem ő kezdeményezett. Ezen meglepődtem, de viszonoztam. Egyre elmélyültebben csókolóztunk. Az idilli pillanatnak Elyne vetett véget.

-Rendben, elég lesz, már elhiszem hogy jártok-mondta vigyorogva

Ezt még vissza kapod te kis....
Végig játszottunk 2 kört majd Andynél állt meg az üveg.

-Felelsz vagy mersz?-kérdezte tőle Elyne
-Merek-válaszolta

Elyne elvigyorodott.Na ebből baj lesz...

-Nyúlj be Ashlyn bugyijába, és markold meg a fenekét-mondta vigyorogva

Andy-nek kikerekedett a szeme, de felálltam és megtette. Kicsit sok időt maradt ott a keze, amitől bevörösödtem, majd 10 perc után kijelentettem, hogy haza megyek. Andy követett hazáig, de átváltoztam és befutottam az erdőbe. Sokat mentem, de egy idő után megálltam. Megeresztettem Farkas könnyeim, majd lefeküdtem a fa tövébe.

Nem sokkal később neszt hallottam, majd Andy termett ott Farkas alakban.

-Mi a baj?-kérdezte mély hangján, de még így is éreztem az aggódást a hangjában
-Én...

---------------
[2019.07.22]
Sziasztok, nem írtam át csak pár mondatot, mert realizáltam, hogy sok trágár szót írtam bele, ezért némelyiket kicsit finomítottam és a részeket is összébb írom, mert be kell valljam, így utólag visszanézve nagyon rövidek voltak, bár a Prológust úgy hagytam :)
Remélem, hogy a helyesírási hibákat is sikerült kijavítanom, így utólag :D