Hermione

Amikor felkeltem észrevettem, hogy még mindig az ajtóban kuporgok. Ez nem volt valami bíztató, így az első utam a fürdőbe vezetett. Kiléptem az ajtón és a Mardekár ajtóra még csak rá sem pillantva, berohantam a fürdőbe. A jobb oldali az enyém és Elláé volt. A bal oldali Domé és Malfoyé. A tükörképemet megpillantva igazat kellett adnom az első gondolatomnak. Borzalmasan festettem. Lezuhanyoztam. Miután a pálcám segítségével megszárítottam a hajam, és felöltöztem, ránéztem az órámra, 6 óra. Három óra tökéletesen elég, hogy elkészüljek. Kinyitottam az ajtót és legnagyobb meglepetésemre, Dom állt az ajtó előtt. Álmosan pislogott kettőt majd megkérdezte:
- Te mit keresel itt?
Összehúztam a szemöldökömet. Álmosan elnézett mellettem.
- A Griffendél elsője vagyok.
Rámnézett. Pislogott egyett, aztán olyan hangosan kezdett el röhögni, hogy biztos felébredt rá Malfoy és Gabrielle. Félő volt, hogy elesik, annyira nevetett, így megkapaszkodott az ajtófélfában.
- Én... hihihi... arra... hihihi... gondoltam... hihihi... hogy... hihihi... miért... hihihi... vagy... hihihi... a... hihihi... fiúban... hihihi
Én is elkezdtem nevetni azon, hogy hogyan nevet és beszél. A vállaira tettem a kezeimet.
- Hihihi... hagyd abba hihihi... !
És elkezdtem arrébb lögdösni. Rá néztem az ajtóra.
Lány mosdó.
Még jobban nevettem.
- Dom! Ez a...  lány...
Ő is ránézett. Fogta a hasát a nevetéstől. Végül térdre rogyott. És ott nevetett. Már nekem is fájt a hasam. De én nem akartam a földön kikötni. Így elindultam a szobámba. Beléptem és becsaptam az ajtót. Kint még hangosabb lett a nevetés. Megfordultam és... KIESETT a szemem. Draco Malfoy szobájában voltam. Itt minden zöld vagy ezüst volt. A szoba elrendezése ugyanolyan volt mint az enyémé, csak azzal a különbséggel, hogy az ő szobája olyan volt mintha egy éve itt élne, az enyém meg olyan mintha még ma el akarnék költözni. Azonnal kislisszoltam az ajtón (nem, nem néztem rá a meztelen felső testére, mégcsak a zöld ágytakaróra sem )
Kint Dom még mindig nevetett. Odarohantam hozzá és a szájára raktam a kezem. Körülbelül öt percig ültünk így a földön, mire abbahagyta a nevetést.
- Kérlek! - a hangom esdeklő volt. Ez az ő figyelmét is felkeltette. Érdeklődve nézett rám, mit kérek?
- Ne add tovább! Akkor halott vagyok!
Furcsán nézett rám.
- De hát véletlenül mentél be!
- Szerinted őt az érdekli? Egyáltalán nem, szóval csak kérlek!
- Oké! Köztünk marad! - rám mosolygott
- Köszi! - mérhetetlenül megkönnyebbültem.
- De azt azért elmesélhetem, hogy beakartam hozzád menni, amíg fürödtél?
- Te tudtad, hogy... !?
- Nem tom... akkor jó ötletnek tűnt.
Vigyorgott. De ezt össze sem lehetett hasonlítani Malfoyéval. Az övé beképzelt volt. Ez a vigyor meleg, és a szeme nem szürke, kékes, nem a közelgő vihar képét mutatta, Dom szeme mogyoró barna. Észre vette, hogy bámulom, ezt mutatta, hogy idegesen beletúrt a hajába. Újra rám mosolygott de ez már sokkal másabb mosoly volt. Elpirultam. Felpattantam és indultam a szobámba amikor megszólalt:
- De azért a 'mért vagy a fiúban' elég jó volt nem?
- De.
Még egyszer rámosolyogtam, aztán bementem a szobámba (az enyémbe). Bepakoltam és felvettem a taláromat. Meg persze az iskola első jelvényemet.

A vacsoránál Ginny azzal fogadott, hogy jövő hétvégén Roxmorts ba mehetünk. Ennek igazán örültem. És azt is elhatároztam, hogy nem mulasztok el írni egy levelet Ronnak, miszerint találkozzunk a faluban. Jó lesz beszélgetni.
Elkezdtem enni. Épp felakartam állni amikor McGalagony mellém lépett.
- Granger, szükségem van magára! Az első óráról elkérem. Binns professzorral már beszéltem.
Teljesen megilletődve keltem fel, és követtem a professzort.

Draco

Sárvér mentes nap. Boldog voltam, mert tudtam, ma semmi féleképpen nem kell foglalkozzak vele. Meg az érzelmekkel amiket kivált belőlem.
Még az sem tudta elvenni az életkedvem, hogy mágia történettel kezdek. Belépve a terembe megvonaglott az arcom. A Grifendéllel volt közös az óra. Binns ahelyett, hogy monoton hangon elkezdett volna olvasni, előbb bejelentette, hogy a jövő héttől páros munkába kezdünk és félévkor értékelni fogja. Körbenéztem a teremben. Észrevettem, hogy Granger nincs itt, de nem foglalkoztam vele, hogy Pansy talált már magának párt. Monstro tanácstalanul állt. Nem akartam vele lenni párba. Nem egy észlény. Zambini Blaise nek sem volt párja. Rám nézett. Biccentettem. Odajött mellém és leültünk.
- Nos, akkor lássam a párokat. - szólt Binns. Körbenézett a teremben. Rajtunk megakadt a szeme.
- Draco Malfoy! Iskola első ugye?
- Igen, tanár úr. - kihúztam magam.
- Attól tartok nem lehet párban Zambini úrral.
Összehúztam a szemöldökömet. Nem értettem.
- Ragaszkodom hozzá, hogy a Griffendél elsőjével legyen párban!
Mi?
- Öh... tanár úr... biztos, hogy nem lehe...
- Azt mondtam ragaszkodom hozzá!
Beleharaptam az ajkamba, hogy ne üvöltsek fel, vagy ne törjek össze valamit. Nem volt ínyemre a döntés. Ennek persze Monstro örült a legjobban. Blaisel lett párban.
- De tanár úr!
- Igen!?
- Granger itt sincs! Így, hogy legyek a...
- Mint mondtam! A jövő héttől kezdődik a páros munka. Granger kisasszonyt pedig az igazgatónő kérte el az órámról.

Később (csengetés után) átnéztem az órarendet és láttam, hogy ma nem lesz több közös órám a Griffendéllel. Így nyílván a folyosón kell majd elkapnom Grangert, hogy közöljem: a tegnapi alku betartására semmi esély.

Kibámultam az ablakon. Először nem hittem el amit láttok. Granger a tiltott rengetekből sétált ki. Mit kereshetett ott?

- Hogy fogod kibírni?
Lépett mellém Pansy. A kérdése elfeledtette velem Grangert és a tiltott rengeteget.
- Sehogy...
Elhúzta a száját.
- De legalább itt vagyok neked...
A következő pillanatban a nyakam köré tekerte a kezét és megcsókolt. Majd még egyszer. És még egyszer. Aztán már nem is tudtam számolni.
- Menjetek szobára!
- Fúúúj!
- Figy adok kulcsot csak ne itt!
- Az orrát kihagytad.
- Harapd!
- Nyald!
- Fald be!
Mikor Pansy levált rólam még akkor is folytatták.
- Nyugi van!
- Hagyjad Draco! Irigyek...
Ezt mindenki rendkívül viccesnek találta és a toronyban mindenki rajtunk röhögött. Átkaroltam Pansyt és tovább mentünk. Persze valaki utánunk kiabált :
- Nem rejti véka alá a hülyeségét !
- Nem rejtiK...
Nem mutattam be nekik...

Hermione

Két diák eltünt és McGalagony ugy gondolta, hogy én megtudom találni őket, hiszen az eddigi években Harryékkel már elég jól kiismertem a kastélyt...
Biztosan tudja!
Körbejártam a kastélyt és nem találtam meg őket. Végül arra jutottam, hogy végig megyek a tiltott rengeteg szélén. Egyszer amikor a Fúria fűz mellett mentem el, hangokra lettem figyelmes. Ágak törtek szét. Valakik nagyon nem akarták, hogy találkozzak velük. Az embereim a rengeteg mélye felé futottak. Körbe néztem és arra jutottam, hogy utánuk kell menjek.
Végül 40 perc elteltével karcolásokkal tele érkeztem meg a két negyedikes fiúval. Elég kitartóak voltak. Hálát adtam az égnek, hogy elkerültük a kentaurokat és az óriás pókokat, amelyeket szerencsére csak hírből ismerek.
- Melyik házhoz tartoztok?
Elhúzták a szájukat. nem akarták, hogy pontot vonjak le.
- Ha nem mondjátok el akkor McGalagony professzor még több pontot fog levonni. Ugyanis igen, McGalagony professzorhoz megyünk!

A professzor asszonnyal a gyengélkedőn találkoztunk. Volt egy súlyosabb sérülésem a bal kezemen, azt bekötötték ugyanis csak centikkel kerülte el a 'sárvér' feliratot. Mivel ezt sötét mágiával vésték belém kockázatos kenne megprópálni eltüntetni . Madam Poppy attól tart, hogy védekezni akarna és elolvasztaná a csontjaimat vagy... hát igen... mindenre gondolnunk kell mivel Bellatrix Lestrange (halálfaló) véste belém egy varázs pengével, minden bizonnyal életem végéig hordhatom a kezemen. Persze McGalagony teljesen kiakadta amikor meglátta, mert eddig nem tudott róla. Madam Poppy szintén. És kiemelte, hogy meg ne próbáljam eltüntetni, mert szinte bármi történhet.
A két negyedikesről kiderült, hogy Griffendélesek és az óriás pókokat akarták megkeresni a nyálukért. Elborzadva néztem rájuk. Kész öngyilkos merénylet. Legalábbis amennyire Ron leírta őket.

Csak a harmadik órára tértem vissza. Ginnynek elmondtam a pókos sztorit és valamiért roppant viccesnek találta. Miután túléltem a tanórákat átmentem hozzá. Lavenderrel, Parvatival és Katievel volt egy szobában. Megcsináltuk a házi feladatotokat (én pedig pótoltam) és aztán jött a kedvenc és mindig jól bevált téma: a fiúk.
Katie és Lavender egy-egy Hollóhátasért voltak oda. Ginny Harryről áradozott, Parvati pedig a Griffendéles Deanről. Aztán én kerültem sorra.
- Ron! - vágtam rá egyből
- Jó de azért csak van valaki akit nem tartasz olyan 'csúnyának' - ragaszkodott Lavender. Aztán persze a többiek is elkezdték.
- Jó, jó! Ha annyira akarjátok, hogy megnevezzek valakit akkor... Dominic Hastings.
- Ó! Ő tudom ki. A Hugrabug elsője nem? - reagált Katie
- De.
Ez után egyöntetű 'húúú'zást kellett hallgatnom legalább 8 percig.

Kezdtem egyre idegesebb lenni (lehet tett hozzá az a 'pár' pohár lángnyelv whisky ).
A lányoknak nem sikerült leszálniuk Domról, ami nagyon felbosszantot.
- Fejezzétek be!
Elkezdtek rajtam nevetni. A fejem borzalmasan fájt. Felüvöltöttem és a földhöz vágtam a megürült poharat. Éreztem ahogyan az ezernyi szilánk a combomba furódik.

Draco

Éppen azon gondolkodtam, hogy felmenjeke a könyvtárba most, vagy hagyjam holnapra a bűbájtan házai feladatot. Csak mentem előre a kastélyban. Aztán egy folyosón belefutottam Dean Thomasba és csodálóiba.
- Szóval biztos helyed van a csapatban...? - kérdezte az egyik lány behizelgően. Gyorsan sarkonfordultam és elindultam az ellenkező irányba. Egyszer körbe néztem, és láttam, hogy a Griffendél klubhelyiségénél járok. Mivel a kviddics csapatuk válogatása volt, szinte senki sem volt a klubhelyiségükben. Biztosan erről beszéltek Dean Thomasék... Hirtelen sikolyt hallottam. Aztán a Weasley lány ugrott elő a Kövér Dáma portréja mögül.
- Istenem! Malfoy! Egy iskola első. Szükségünk van rád!
Semmit sem értettem. Mi az, hogy szükségük van rám? A kérdést nem kellet feltegyem, mert Weasley folytatta:
- Nem vihetjük a gyengélkedőre. Mi nem tudunk rá bűbájt! Kérlek segíts!
Aztán kézen ragadott és bevonszolszolt a klubhelyisségbe. Csak egy pillantást tudtam vetni rá: köralakot formált és minden piros vagy sárga volt. Weasley a lány háló körlet felé vonszolt. Ott megálltunk, hogy felmutatsam a jelvényemet ( különben nem engedett volna fel, hiszen fiu vagyok ) észrevettem, hogy tényleg nincs itt senki. Aztán Weasley szobájába értünk. Tipikus lány hálószoba. Persze csak addig ameddig nem veszei észre az ember, hogy a szőnyeget vér borítja. Nem messze tőle pedig egy üres lángnyelv whisky hevert. Sőt több is. Nem hittem a szememnek. A lányok egyértelműen félrészegek vagy részegek voltak.
- Mitörtént? - mégegyszer körbe néztem. Hányingerem támadt. Vér.- A gyengélkedőre kell vinni!
Mikor kimondtam eszembe jutott, hogy Weasley azzal kezdte, hogy oda nem vihetik. Granger feküdt a füldön. Rajta és Weasleyn kivül még két ember volt a szobában. Halálsápadt volt mindenki.
- Ivott. Sokat. Ha kiderül kifogják rugni! Tudom Malfoy hogy nem vagyunk jóban, de kérlek! Segíts!

Gyorsan kellett döntenem. Hívjak segítséget, gyógyítsam meg, vagy csak szimplán hadjam itt őket? Hiszen miért segítenék egy sárvérűn? Talán még jól is jönne ha kirúgnák... Végül elővettem a pálcámat és elkezdtem varázslattal kiszedni a szilánkokat az ájult Hermione combjából . Többször is hozzá kellett érjek de úgy látszott, hogy ez most nem nagyon érdekli a lányokat. Végül az összeset kiszedtem és egy kicsit bonyolultabb varázslattal össze is forrasztottam a sebeket. A húsz perces manőver után a szőnyegről szedtem fel a vért. Belegondolni, hogy ez Granger vére gyomor forgató volt. Még azzal sem tudtam lenyugtatni magam, hogy azt mondogattam: csak egy sárvérű, csak egy sárvérű, csak egy sárvérű... Aztán elkezdtük ébresztgetni. Nem túl sok sikerrel. Végül oda menetem hozzá.
- Granger!
Semmi.
- Figyeljetek, én nem akarok itt lenni amikor felébred. Úgyhogy most elmegyek. Ha felébred egyikőtök kísérje el a szobájáig!
Ezzel ki is mentem. A klubhelyiségre egy pillantást sem vetettem.

Hermione

Éles fájdalomra ébredtem. Ginnyék körülöttem feküdtek. Csak Lavender volt ébren.
- Mi a baj?
Enyhén megemeltem a fejemet. Felakartam emelni a karom és csodálkozva vettem észre, hogy egyáltalán nem fáj. Ahogyan a combom sem. Akkor mi volt az előző fájdalom? Viszafeküdtem.
- Au! Áááá!
Azonnal felemeltem. Maradt benne egy szilánk. Lavender egyből mellém pattant. Kiszedte és egy varázslattal begyógyította a sebet .
- Ezt honnan tanultad?
- Malfoytól.
Összehúztam a szemöldökömet. Biztosan rosszul hallottam. Felültem. Észrevettem, hogy a szőnyegen sincs vér.
- Mi történt?
- Hát... felüvöltöttél, eltörted a poharat, megijedtünk, Ginny eltünt, amikor visszajött már Malfoy, igen Draco Malfoy is vele volt. Ginny megkérte, hogy segítsen, aztán kiszedte a szilánkokat, beforrasztotta a sebet és felszedte a szőnyeget. Aztán mondta, hogy nem akar itt lenni amikor felébredsz és hogy elmegy. Ja és mondta, hogy ne egyedül menj vissza a szobádba, hanem kisérjünk el. Te tudtad, hogy ilyen kedves?
És ezt mind egy szúszra.
- Öh... nem. - Malfoy nem kedves. Bár ezt csak magamban mondtam ki.

Lavender elkísért a szobámig. A többieket nem akartam felébreszteni. Miután magamra hagyott egy 'biztos, hogy jól vagy 'gyal elszámoltam 10ig és kopogtattam a Mardekár ajtónál.
- Igen?
Végig néztem rajta. Csak egy bő hosszú nadrág volt rajta. Izmos felsőteste szabadon volt. Erről eszembe jutott, hogy mi van rajtam. Ajj. Miért rohantam át egyből ?
- Akkor mondjuk bejössz?
És félre állt az ajtóból. Bementem. Megálltam a szoba közepén. Leült az ágyára. Hirtelen a magabiztosságom eltűnt. Nem is tudom hogy jutott eszembe átjönni hozzá csak úgy...
- Tudom, hogy tegnap azt mondtam, hogy...
- Az már teljesen mindegy.
Furán néztem rá. Tegnap még nem volt az.
- Mágiatörténeten párban kell lennünk. Együtt kell dolgoznunk. A félévre szól. Muszáj. Mert iskola elsők vagyunk.
Hogy mi ketten egy csoportban legyünk és összedolgozzunk? Lehetetlen.
- Mi történt?
Rám nézett. Azok a szürkés szemek. Miért kell vonzódnom hozzá ha annyi rosszat tett?
Dehát megmentett nem? Ez nem éppen rossz tett!
- Sétáltam összevissza -levegőtt vett- az élet nagy dolgain gondolkodva, és akkor Weasley kiugrott egy portré mögül. Azt mondta szüksége van segítségre... meghogy gyengélkedő. Aztán berángatott. A szobában meg ott feküdtél. A földön, véresen.
Itt megállt és úgy tűnt, hogy nem kívánja folytatni. Néma csend volt. Aztán észrevettem, hogy még nem nézett rám undorodva és nem sárvérűzött le.
Rápillantottam.
Ő kinézett az ablakon.
- Amikor felébredtem...- érdeklődve nézett rám. Mi volt amikor felébredtem?- a szőnyegen nem maradt vér.
- Egy varázslattal eltüntettem. Ahogyan a sebeidet is begyógyítottam.
Elgondolkodtam. Elvörösödtem ezektől a gondolatoktól.
- Az összeset te gyógyítottad meg?
- Nem. Én csak megmutattam a lányoknak, hogy hogyan kell. Jó munkát végeztek?
- Öhh, igen. Csak a fejemet hagyták ki. Kicsivel a tarkóm fölött maradt egy.
Hogyan tud ilyen nyugodtan beszélni? Persze én is megkönnyebbültem, de az ő hangja meg sem rebbent.
- Hát, mostmár mindent elmondtam amit tudok. Te jössz!
Értetlenkedve néztem rá. Mi az hogy én jövök?
- Mi történt? Az üvegszilánkok...
- Semmi különös... csak mérges lettem és a földhöz vágtam. Meg nem is voltam elememben. -itt eszembe jutottak a whiskys üvegek.
- És mégis mi tudott ennyire felbosszantani? Hogy a földhöz vágtál egy poharat? Ilyen erővel?
Éppen válaszolni készültem amikor leesett. Draco Malfoy jal beszélgetek. Én kérdezek, ő válaszol. Ő kérdez, én válaszolok. Elmesélünk valamit egymásnak. Ez hihetetlen volt. Talán mégis lesz valami a páros munkából?
- Hát csak szimplán...
- Akkor nem mondod el?
Hirtelen úgy éreztem, hogy el kéne mondanom de aztán gyorsan eszembe jutott: fiúval nem beszélünk fiúról.
- Nem...
Az arca barátságos maradt de egyértelműen megváltozott valami.
- Késő van. Le kéne feküdnünk!
És a következő pillanatban szélesre tárta az ajtót. Úgy látszik nem vette észre a mondata két értelműségét.
Aztán a következő pillanatban már a folyosón voltam és becsapódott mögöttem az ajtó.
A szobámba érve átöltöztem és megfogadtam Malfoy tanácsát.