(Egy kissé nagyon megkésve, de itt a foltytatás. Remélem van aki még követi őket.)

Pihengetett mellettem, velem együtt Jackson. Sosem érzett nyugalom kerített hatalmába. Tetszett, nagyon is tetszett, ezért reméltem sokáig érezhetem ezt.
Ez a nyugodt nap még jó párszor megismétlődött. Tüzeltem is közben ahogy azt kell és Jackson párosodott is velem. Amikor csak ideje volt rám. Vokt hogy egy nap többször is csináltuk. Ehhez mérten aztán szobáját elég ritkán hagytam el. Nem mert nem akartam, sokkal inkább azért mert nem tudtam olyan fáradt voltam.
De amióta véget ért tüzelési időszakom, már jártam a kertben is, meg úgy mindenfelé ahová csak engedtek engem is. Persze megesett, hogy véletlenül olyan helyre keveredtem ahová nem szabadott volna. Olyankor mindig büntetést kaptam Jackson-tól. Persze azok inkább élvezetes büntetések voltak mintsem fájdalmasak.
Most azonban, illetve a nap folyamán nem éreztem s érzem jól magam. Talán mégsem kellett volna kérdezés nélkül befalnom a kapott finomságokat. Jackson mindig féltett s félt is engem. Nem értettem sosem miért hisz ezidáig nem bántott még senki sem. Az hogy furán néznek rám és összesúgnak mögöttem az nem olyan nagy bántás szerintem. Na de a lényeg, hogy nem vagyok jól. Kimentem sétálni is hátha a levegőn jobb lesz. De nem lett jobb. Sőt! Az egyik hóval fedett bokor tövébe ki is adtam gyomrom tartalmát. Nem volt túl kellemes érzés. S aztán sem. Szédültem is és alig tudtam elmenni Jackson lakrészéig. Az ajtóban estem volna össze ha az egyik kedvesebb nőstény nem segített volna. Segített lefeküdni is, aztán adott inni meg elment a doktorért. Hiába mondtam neki, hogy nem kell, hogy rendben leszek, nem hallgatott meg. Jött is a doktor sokadmagával, aztán meg is vizsgált engem. Kedves volt meg minden, de számomra akkor is kellemetlen volt az egész vizsgálat.
- Aggodalomra semmi ok. - mondta miután végzett s kezeit mosta. Azonban folytatni nem tudta, mert Jackson rontott a szobába dühösen.
Megijedtem, de a doktor nem, csak megtörölte kezeit, meghajolt Jackson előtt, szólni is akart volna, de nem tudott, mert Jackson megragadta és kihúzta magával a szobából. Na hát ha eddig nem féltem, akkor eztán már igen. Teljes tudatlanságban voltam, egészen addig míg Jackson vissza nem tért hozzám.
- Én... Én esküszöm többé nem eszek addig míg te meg nem engeded. - aggódtam, nem tudtam mi bajom, ezért elárultam mit is tettem.
- Te meg miről beszélsz? - odajött hozzám, leült az ágyra, majd arcom simította. Hirtelen olyan furává vált.
- Hát arról amitől nem vagyok jól. - továbbra is fura volt, főleg hogy úgy tűnt mintha mosolyogna. Pedig azt igazán ritkán teszi.
- Erről szó sincs cicám. - fogott s felhúzott, ölébe ültetett s át is ölelt, és homlokon is csókolt - Szeretnéd tudni mi a bajod? - bólintottam, hogy igen - A doktor szerint - egyik kezét közben hasamra tette - idebent egy csöppség növekszik. Ezért voltál olyan nagyon rosszul. - egy pillanatra még lélegzetem is elakadt, aztán hirtelen könnyeim kezdtek el potyogni - Ostoba volt aki azt állította, hogy neked nem lehetnek utódaid. - letörölte könnyeim, hogy aztán helyükre puszikat adjon. Egy pillanat alatt érzékenyültem el s bújtam is hozzá. Olyan csodát élek át melyről még álmodni sem igazán mertem. Hiszen utódom lesz. Egy utód mely most igazán valóságos, hisz bennem van.
Pityeregtem míg el nem álmosodtam. Ehhez mérten szépen el is aludtam Jackson karjai közt. Ébredésem csak azért következett be, mert egy majd több erőteljes üvöltés hangzott el. Kissé kómásan ültem majd keltem fel, hogy megtudjam miért van a hangoskodás. Ám nem jutottam sokáig. Alig húztam fel köntösöm s mentem az ablakhoz, az ajtó kivágódott s az üvöltések is hangosabbak lettek.
- Neked még pihenned kellene. - Jackson sietett oda hozzám, ő volt aki úgymond rám tört.
- De már nem megy. - bújtam hozzá - Olyan hangosak odakint. - doromboltam is kicsit - Ugye nincs semmi baj?
- Nincs semmi. - fejem simította s puszilta - Csak üdvözlik a trónörököst ahogy azt illik. - kaptam újabb puszit.
- De még nem is látszik és.... - egy csókkal folytotta belém a szót.
- Pár hét és hivatalosan is a társam leszel. - hasam simította ismét, miközben én teljesen meghatottan s meglepetten néztem rá - Ez a csepp kis élet itt a mi jövőnk cicám. Ő fog mindent örökölni, és esküszöm megtanítom mindenre amit tudok s megvédem őt, titeket az életem árán is. - ennyi kellett csak, hogy könnyeim megint potyogni kezdjenek.
- Én... - szemeim próbáltam törölni, de könnyeim csak potyogtak - én nem tudom mivel érdemeltem azr a sok jót ki amit tőled kaptam eddig. De esküszöm, ha addig élek is, de meghálálom. - talán remélhetem, hogy valóban a társa lehetek.
- Ne gondolkodj butaságokon cicám. - csókolt homlokon újra - Csak tedd amit eddig, legyél mellettem. - bólintottam, aztán én pusziltam, csókoltam meg őt, majd picit el is mosolyodtam s hozzá dörgölőztem. Szülők leszünk. Ez olyan nagyon hihetetlen és csodálatos.