Jimin PoV

Egyértelműen az arcára volt írva, hogy ledöbbent s nem erre számított. De mire jó egy pasi? Hogy váratlan eseményeket hozzanak magukkal.

Jó pontnak tartottam, hogy kezét nem húzta el a kezemből.
Csendben telt az út a pályáig, de tompán már hallottuk, ahogy gyerekek sikolya tölti be a teret. A festék golyók csattanása zene volt füleimnek. Kiskoromban ettől szebb helyet sose tudtam volna még elképzelni se. Nyugodt volt. Anya és apa sose jöttek ide ezért amolyan búvóhelynek is számított. Baek persze meg túl visszahúzódó volt így az ilyen helyek közelébe se ment. Na de ez sose volt probléma. Kai-al megoldottunk mindent. Nancy meg állandóan finom vacsorával várt minket. Szeretném ezeket Taenek is megmutatni. Ha már mellette próbálok megállapodni, nem lenne rossz, ha a jó emlékeimet is megismerné.

- Messze van még?- szólalt meg a mellettem sétáló fiú.

- Nem emlékszel?- kuncogtam fel majd ahogy keskenyedett az út, magam elé engedtem. Kezem a kezéből a derekára csúszott, hogy könnyebben tudjam vezetni.

- Oh sziasztok! - integetett keresztanyám miután a látókörébe kerültünk.

Tae félénken, ám integetett míg én hasonlóan tettem. Szorosan anyai ölelésébe volt mindkettőnket s kaptunk egy-egy puszit.

- Korán jöttetek, még van néhány csoport- kuncogott zavartan.

- Oh, szívesen segítünk- legyintettem. Régen is segédkeztem de akkor inkább csak a szabályokat magyaráztam el nekik és a pálya használat néhány kikötését.

- Én is segítek- szólalt fel a karjaim alatt lévő fiú.

- Szuper-csapta össze a tenyerét Nancy. - 2 perc múlva jönnek le. Remélhetőleg meg van mindenki. Jimin te pakolj le és majd a következő csapatnak tartod a tájékoztatót. Tae te pedig már mehetsz is és segíthetsz levenni a ruháikat. De vigyázz a kezekkel- kacagott fel.

Zavartan kacagott Tae is bár az én ajkaim nem görbültek mosolyra. Nagyon de nagyon nem akarom, hogy akárkit megfogjon vagy akárki rámozduljon. Nem véletlenül töröm magam azért, hogy bízzon bennem.

- Akkor...csak ésszel- pillantottam TaeHyungra miután Nancy kettesben hagyott minket.

- Tudod, hogy emiatt nem kell aggódnod- mosolygott rám. Úristen azok az ajkak. Ettől csodálatosabbat nem igazán fogok látni az elkövetkezendő éveimben.

- Tudom. Nem is miattad aggódok. Tudod...- kacagtam halkan ám zavaromban. Megfogtam mancsát s láthatatlanul hajoltam közelebb, ajkaimat arcának nyomtam s lágy puszim után elengedtem. Kacsintottam egy aprót,ahogy megláttam kipirult arcát és elindultam a házba, hogy letegyem a cuccaink. Talán már rég a szívében vagyok. Nem tudom. De igyekszek mindent megtenni,hogy minnél jobban befészkeljem magam oda.

- Jimin, siess- nézett rám Kai mögötte 6 gyerekkel. Láttam a szemükben azt a vágyat és izgalmat, mint ami az enyémben is tükröződni szokott minden pályára lépés előtt.
Köszöntem keresztapámnak is majd belevágtam a tájékoztatásba.

***

Ezek a kölykök nem is ügyetlenek.
Már nem is tudom hányszor mondtam ezt a mondatot magamban és hanyadik csapatra is. Tehetségesek ezt meg kell hagyni. Csak paintballon kívül ne nagyon használjanak fegyvert vagy ezt a tudásukat ne valódi lőfegyveren gyarapítsák.

- Jimin- bökött oldalba Kai.

-Igen? - néztem rá de ő teljesen más felé fordult.
Követtem tekintetét és nekem is összeszaladt a szemöldököm.

Egy percre se gondoltam azt, hogy Tae mosolya mögött valami más bujkál mint sem kedvesség, de nem kicsit esett rosszul a szívemnek. Az a srác jóval magasabb volt mint én de nem mondanám, hogy jobban is nézett ki.
Csak...egyszerűen mindenkire képes vagyok gyilkos szemekkel nézni,aki csak szóba áll Taevel.

- Nem veszekedést akarok csak... jó lenne lekoptatni- veregetett vállba Kai.

- Egyetértünk- motyogtam majd mivel nem volt több gyerek, csak akik fent voltak a pályán, oda mehettem hozzájuk.

Épp valamin nagyon kacagtak mikor átkaroltam Tae derekát. Azonnal elakadt a nevetése s rám nézett.

- Sziasztok- köszöntem majd gúnyos mosolyom a fiúnak intéztem

- Szia- keményedtek meg az ismeretlen vonásai is s nem titkolta, hogy nem jó gondolatok kavarogtak a fejében, ahogy rámnézett.

- Végeztünk?- bociszemekkel pislogott rám Tae és egy apró bólintást kapott válaszul.

- Akkor remélem látjuk még egymást- szólt közbe sietősen a fiú, s megfogta volna Tae kezét, ha az nem húzza el. Okos fiú, talán ki is engesztel majd. Hm...

- Én is- erőltetett magára egy mosolyt majd megfogta az én mancsom,hogy mehetünk.

Kai és Nancy sikeresen bezártak, ezt mi viszont a ház előtt vártuk meg. Majd ők körbe vezetik Tae-t. Na meg ha változott valami, legalább tudomást szerzek róla.

- Nos fiúk, éhség? - tárta ki az ajtót keresztanyám, s előre engedett minket.

- Én éhes vagyok- vettem le a cipőim.

- Én is- motyogott Tae majd az én cipőm mellé tette a sajátját. De kis kicsi a lábam hozzá képest...

- Úgy gondoltuk, hogy mivel egy háló van, nem szeretnétek a kanapén nyomorogni ketten. Amúgy se kényelmes- az utolsó mondatnál Kai felkuncogott. Valószínüleg már tudta, hogy mennyire szörnyű is azon a bútoron aludni.

- Akkor hol alszunk?- ráncoltam össze a szemöldökeim.

- Sátorban. Jó időt mondanak szóval nem lesz baj. Ha csak nem baj persze- tette hozzá gyorsan hisz benne volt a pakliban az is, hogy Tae vagy én, nem akarjuk a természet közepén tölteni ezt a csodás estét.

- Nekem jó. Sose sátoroztam még- gyermeki boldogság csillant Tae szemeibe ezért már nekem szívem se volt nemet mondani, nem mintha akartam volna.

- Akkor sátor- biccentettem s óvatosan fogtam közre Tae vékonyka derekát nehogy neki vagy magamnak esetleg kellemetlenséget okozzak.

Hatalmas mosolya csak zavart vigyorba ment át,de jó pontnak vettem, hogy nem tolt el. Talán, még is igazat mondott és van esélyem próbálkozni.

Oh Boii halii :3

Lehetnek benne hibák, elnézést kérek~

Huh hát kicsit késtem, de nekem is iskola van na meg tegnap terveztem írni csak hát a tegnapi napom kész katasztrófa volt.
4-kor jött volna a busz erre drága barátommal addig hülyéskedtünk míg én végignéztem, hogy mindenki felszáll, de csak akkor esett le,hogy az az én buszom volt, mikor már elindult xdd azt hittem felakasztom magam. Tybcsy meg csak röhögött xDDD de cuki volt, várt velem még egy órát xd♡
Szóval ez a magyarázat miért nem írtam xdd teljesen át voltam fagyva mire hazaértem és az életkedvem is eltűnt xddd

Na de ha tetszett ez a Jimin szemszögéből íródott rész, jelezzétek mert akkor a második évadban is lesznek ilyenek *^*
Ha tetszett,hagyjatok nyomokat ♡♡

Pussz: VALAKI

+++

Nagyon szépen köszönöm a 21000 megtekintést. Rendesen el se akarom hinni ♡♡anno azt hittem ez a könyvem már nem lesz olyan jó mint a többi 😅😅
De lehet tévedtem. Nem tudja senki 🤷‍♀️
Nagyon imádlak titeket ♡♡

Pussz:DOMINIKA