- Csendben vagy. Izgulsz, vagy nincs kedved beszélni? - törte meg Jimin az időközben közénk beállt csendet. Szerettem volna mondani valamit, de valahogy egyáltalán nem jutott az eszembe semmi vállalható téma.

- Beszélgessünk- ráztam meg a fejem és rápillantottam.

Bal kezével dobolt a kormányon. Ujjait fedő gyűrűi mindig más helyen csillantak meg. Karórájának lapja szintén különös fényt kapott.
Szigorúan csak az utat nézte, de azért pimaszul oldalra nézett néha. És én így ültem be mellé? Felelőtlen egy szerelmes vagyok az biztos.

- Oké,mesélj- halkította le a rádiót, hogy tisztán értse azt,amit mondani fogok.

- Nincs semmi különös- ráztam még a fejem, de tudtam, hogy nem fogja magát ilyen könnyen megadni. Miért is tenné? Talán tényleg nem kellene eltitkolnom előle semmit. Lehet tudna segíteni.

- Biztos? Nem úgy néz ki,mintha semmi nem lenne. Na bökd ki, mi nyomja a lelked? - jobb kezét, ami eddig a váltón volt, most átvezette a térdemre.

- Hát ha már itt tartunk...- néztem ki az ablakon. Nem tudtam, hogy merre megyünk, de bíztam benne, hogy nem rabol el. Volt ideje megtanulni, hogy ha el is rabolna, egy óra múlva úgy is visszahozna, annyira nem bírna. - Mennyi idő, míg odaérünk?

Hirtelen fékezett be és az eddigi 50-60 km/h 30-ra változott.

- Mond, még van idő- pimasz, kíváncsi mosoly ült ki angyali arcára.

Hát jó.

- Tudod, Jennie és SunMi... nos nagyon közeli kapcsolatban vannak- próbáltam a háttérsztorit enyhén, mondhatni már túl finoman tálalni.

- Azt tudom- lepett meg válaszával. - Múltkor láttam őket smárolni. SunMi meg amúgy is láthatóan odáig meg vissza van Jenniért.

Huh, akkor legalább ennyivel előrébb vagyok. Most jön azért az igazán nehéz dolog.

- És tudod, hogy nekem édesapám az nincs... de anya most jutott el arra a szintre évek alatt, hogy ismerkedjen. Mondhatom, jól kezdte- horkantottam fel a gondolatra, de rendeztem arcom vonalait.

- Mrs. Kim kivel kezdett ki? - vonta össze tökéletesen egyforma szemöldökét. Komolyan el fogom kérni a kozmetikusa számát. Ezek szinte ikrek! Az enyémek meg köszönő viszonyba sincsenek.

- A drága édesanyánkat rajtakaptuk, amint csapzottan igyekezett lefelé a lépcsőn Jennie apjával az oldalán- dobtam bele egyből a mély vízbe és nem kerteltem. Ezt szebben mondjuk meg sem lehetett fogalmazni.

- Oh- csúszott ki a száján.

Szemei picivel tágabbak lettek az átlagnál és benne hitetlenség fénye villogott, mint valami vészjelző. Na erre ne várj magyarázatot Chiminie,mert még én sem tudok.

- Oh Bizony. És anya elmondta, hogy még mindig házas. Meg, hogy még ott van Jennie testvére,aki nem tudom pontosan, hogy fiú vagy lány, de ez nem is érdekes. És a csávó, nevén TaeWoon, ha nem vál el a feleségétől anya újra a padlón lesz mint évekkel ezelőtt és kitudja már, hogy sikerül-e összekaparni. Mert ha nem, akkor nem fog tudni tovább lépni, mi is elmegyünk,teljesen magára marad. Nem akarom, hogy magányos legyen! De itt van SunMi is. Ha esetleg nem mennek szét, összeházasodnak, Jennie és Ő, mostoha testvérek lesznek, nem lehetnek együtt. Belerokkannak. Csak a veszekedés lesz és még lehet nem is hozzánk kerül Jennie hanem az anyjához és még a tesója is... - hadartam össze vissza, ami csak eszembe jutott, de egy idő után arra lettem figyelmes, hogy az eddig ütemesen mozgó kocsi már alap helyzetben volt és Jimin is teljesen felém fordult, máramennyire azt az ülés engedte.

- Miért álltunk meg? - picit kétségbeesettnek hangzott kérdésem a hirtelen beállt csendben.

- TaeTae,nyugi. Látom még a gondolatra is képes vagy magad felidegesíteni- fogta meg  kezem. - Nézd, tudom nehéz. De van megoldás. Mindennek van megoldása csak máshonnan kell nézni a dolgokat. De nem most. Ez a délután a kettőnkké, ne hagyd, hogy a rosszkedv az utadba álljon.

Bíztató hangja,mosolya.és kisugárzása teljesen átáradt megfáradt testemre. Szám reflexből mozdult egy görbe vonallá, ami egyenesbe hozta az egész randit.

- Megjöttünk- akadt meg a szemem a hatalmas PaintBall feliratú táblán.

- Meg bizony. A keresztszüleim elintézzék, hogy csak mi legyünk- nyitotta ki az ajtót.

- Hogy? - esett le az állam miközben lábaimmal a puha, frissennyírt fűre léptem.

- Az egész hely az övé- keze ugyanoda került mint a strandon majd elkezdet a megfelelő irányba tolni, nehogy eltévedjek.

Néma csendben haladtunk a kialakított ösvényen. Szerencsére a napokban esőnek nyoma sem volt, így szinte porzott a föld a lábunk alatt. Az égbolt narancssárga és rózsaszín fényt vetített elénk és a fák halvány árnyéka a gyengén lengedező szél miatt huncutul mozgolódtak.

- Ne ijedj meg, Kai imád viccelődni- ahogy átértünk egy hatalmas, minden akadállyal körülvett és megspékelt területre, aprót lökött rajtam előre. Picit tántorogva, de megálltam egy pár előtt.

A nő nagyon hasonlított Mrs. Parkra csak magasabb volt és a haja nem barnán, hosszan omlott keskeny vállaira, hanem apró tincsekben hol a szemébe, csak éppen oda, ahova a szél fújta. Vékony kezét kedves mosollyal nyújtotta a felém.

- Szia. Te lennél TaeHyung, igaz?- elfogadtam kezét és zavartan bólintottam egy aprót.

- Nancy vagyok. És nehogy magázni merj, mert nem Jimin, hanem én foglak megkergetni a pályán- halkan kuncogott a másik lét férfival együtt, de még belőlem is kicsikart egy halk nevetést.

- Én pedig Kai- elengedtem Nancy kezét, és a férfi felé fordultam.

Még tőlem is magasabb volt, így muszáj voltam megemelni a fejem.
Határozottabb volt a kéz fogásunk, de most már én is tudtam mosolyogni.

- TaeHyung- mutatkoztam be feleslegesen hisz már tudták a nevem.

- Nagyon örvendek Tae, de rám is ah vonatkozik mint a feleségemre. Nem vagyunk mi olyan öregek- elengedte a kezem, átkarolta párját és én is visszaálltam Jimin mellé.

- Mennyi időnk van? - ölelte meg gyorsan Nancyt és kezetfogott Kaial.

- Úgy számoltuk, hogy kivételesen nyolcig nyitva maradunk. Szóval van  három órátok. Megfelel? - csapta össze tenyerét a nő. 

- Nekem igen. Na menjünk átöltözni- indult előre s kezemet fogva húzott maga után. Szóval a keresztszülei előtt ilyen könnyedén csinál mindent? Vagy lehet tudják róla? Meg azt is, hogy ez amúgy randi? Na baszki.

- Segítsek? - kezembe adott egy védőruhát, de ajkai szélén pimasz mosoly bujkált. Csak szeretnéd Chimin.

- Megoldom, ne aggódj- győztes mosollyal vettem át és távolabb vonulva elkezdtem vetkőzni.

Magamon éreztem égető tekintetét, de úgy tettem mintha nem is figyelnék rá. Most nyeregbe érzem magam, és remélem a pályán is ez lesz. Rég játszottam, ez tény, de jó lenne leverni és meg mutatni, nem vagyok én olyan törékeny mint látszik.

- Oké srácok. Mivel ketten vagytok, 5 találat után nyertek. 5 jó találat a másik érvényes pontjaira és kapsz 1 pontot. Amelyikőtöket hamarabb találják el ötször, az értelemszerűen lejön a pályáról. Próbáljatok a játék területen belül maradni mert könnyen ki lehet kószálni az erdőbe. Na srácok, most, hogy ezeket tudjátok, mehettek- kezünkbe adtak egy-egy fegyvert és rengeteg apró, különböző színű festék golyót.

Az alap szabályokkal nem töltöttük az időt, be is szabadultunk a játék területre. Kaptunk tíz másodpercet, hogy fedezékbe vonuljunk. Teljes gőzzel kezdtünk rohanni két különböző irányba. Kezdődhet az igazi móka.

        ***

Két és fél óra telt le. 19 lövés díszítette ruhámat. Jiminét 17. Utolsó körünkbe kezdtünk bele. Ha leadja azt az utolsó lövést vesztettem és egész hazáig hallgathatom, mennyire béna voltam. Nem hagyom. Soha. Megleszel Jimin. De merre van? Sőt... a pálya merre van?

Kétségbe esetten néztem körbe. Semmiféle jelzést nem láttam, hogy vége lenne a pályának. Vagy csak nem figyeltem? O jaj... idegesen vettem le a sisakom. Tudom, nem lenne szabad de eh vészhelyzet.

- Valaki...- a bennem felgyülemlett idegességtől és félelemtől nem tudtam kiabálni. Ha valamilyen vad meghallja a hangom könnyedén szét tép.
Már szinte korom sötét hullott az egész erdőre. Kizárt, hogy megtalálnak így. Max reggel. És jó lenne, ha addig én se mászkálnék el.

Remegve fontam magam köré a kezeim. Kezdtem fázni is.
Csak siessenek... csak találjanak meg lehetőleg még élve.

Oh Boii Halii :3

Lehetnek benne hibák, fáradt vagyok xD

Nos, tegnap kihagytam egy napot, de azért mert kétszer aludtam be este írás közben és inkább átraktam mára. Nézzétek el nekem na 😅

De legalább ez is extrán hosszú rész lett. Remélem nem bánjátok.
Ha tetszett, hagyjatok nyomokat ♡♡

Pussz: VALAKI

+++

Nagyon szépen köszönöm a 12000 megtekintést. Haladunk gyerekek *^* el sem hiszem,hogy már 10 felett vagyunk. Még mindig kételkedek abban, hogy biztos jó meg érdekes-e amit írok 😅 de mindenesetre köszönöm szépen ♡

Pussz: DOMINIKA