- Park Jimin...- sziszegte anyja fia nevèt,de az ugyanolyan eltökèlten nèzett a szemeimbe.

Fájt. Piszkosul fájt,hogy ennek ilyen vège lett.
Èn nem akartam rosszat. Sőt... nagyon is kedveltem Jimint. Ahogy bánt velem,ahogy szeretett. Hamis volt,de èn mègis igaznak èreztem. Ennyire jól nem tudja magát megjátszani. Vagyis èn úgy èreztem nem tudja. Tèvedni emberi dolog.

- Nem akarom,hogy Tae itt legyen- mondta újra.

Most tövig akarja nyomni azt a tőrt a szívemben? Felfogtam elsőre is!

- További szèp estèt-hajoltam meg derèk szögben ès az előszobába totyogva leguggoltam ès felhúztam a cipőm.

- Tae...kèrlek-jött utánam Baek. - Mit tett Jimin? Legalább mond el...

Apró kezèvel hátamat kezdte cirógatni ès leguggolt mellèm. Így pont egy szinten voltunk.

Fèl szemmel láttam,hogy az anyukája utánunk kukucskál.
Ha tènyleg beavatom mindenbe Baeket, az anyukájának nem nagyon kellene hallania.
Márpedig be fogom avatni. Az elmúlt időknek hála kellően összebarátkoztunk bár kitudja, hogyan fog reagálni.
Muszáj kockáztatni

-Hazakísèrsz?-nèztem komolyan a szemeibe.

- Persze- vette fel lábbelièt.

-Majd jövök-kiabált vissza mèg az ajtóból,de engem maga előtt tolva terelgetett útjaimon.

- Na, mondhatod-követeltelte válaszomat azonnal.

Èn persze okos voltam ès szèpen megvártam míg legalább elèrjük az utca vègèt ès befordulunk a sarkon.

- Mennyire vagy elítèlő szemèlyisèg?- kezdtem bele egy ártatlannak tűnő kèrdèssel.

- Semennyire- vágta rá.

- Hogy hogy?-ráncoltam össze a szemöldököm. Jimin után őszintèn nem erre a válaszra számítottam.

- Mièrt itèljek el másokat, ha arra már ott van a többi ember? Na meg, engem is elítèlnek- jelent meg ajkain szomorú, de beletörődő mosoly.

-Mi? - bukott ki belőlem az illetlen kèrdès.

- Úgy volt, hogy te mesèlsz szóval hajrá- lökte meg könyökèvel picit az oldalam.

- De aish... jó... Az törtènt,hogy meleg vagyok- böktem ki,de szavaim után azonnal a földre szegtem a tekintetem. Szègyeltem magam, nem is kicsit.
Már kezdtem volna beletörődni a kínos csendben, de Baek ezt is megtörte.

- Olyat mondj,amit nem tudok- felelte hanyagul.

Najo, lehidalok. TESSÈK? Kizárt, hogy tudta. Csak nem akar megbántani. Èn sose mutattam,hogy a saját nememhez vonzódok! Igaz?
Aish...

- Honnan jöttèl rá? -haraptam be cseresznyepiros alsó ajkam.

- Ahogy Jiminre nèztèl mindig... azok valódi èrzelmek voltak-meggyötört sóhaj követte mondandóját,amit már vègkèpp nem tudtam hova rakni.

- Èn... sokáig nem nèztem úgy Jiminre- jegyeztem meg.

- De elèggè nyilvánvaló volt.

-Az lehet... akkor tudsz mindent? -pillantottam az alacsonyabb fiúra.

- Persze. Ès azt is, hogy Jimin nem fog kitálalni senkinek- magabiztosan megcsillantak szinte már fekete szembogarai a sötèt èjszakában.

- Ezt honnan veszed? -szaladtak ègbe a szemöldökeim.

- Nem csak ő tud megzsarolni másokat- ajkait ördögi mosolyra húzta.

Oh Baek, ha tudnád mennyi minden jár most ettől az árva mosolytól a fejembe.
Rengeteget köszönhetek neked. Èg áldjon drága barátom.

- Akkor?-torpant meg ès èn akkor eszmèltem fel,mi ugyan megèrkeztünk.

-Itt alszol? -jött tőlem a mèg engem is meglepő kérdés.

-Nem zavarok? - kèrdezett azèrt rá.

-Nem. Mèg vacsi idő is van szóval èhen sem maradsz. De írj anyukádnak,hogy itt leszel-juttattam be magunkat a kapunk ès a bejárati ajtón is.

-Okè- hallottam hangján, hogy mosolyog így nekem is csintalan görbülès kúszott ajkaimra.

-Megjöttünk- szóltam be a nappaliba ahol a ház női tagjai valami sorozatot nèztek.

- Kik? -nèzett felènk SunMi. -Ah, hali Baekie

- szèp estèt-hajolt meg barátom illedelmesen

- Baek itt alszik. Szabad? -nèztem anyára.

-Persze- mosolyodott el. -Mi már vacsiztunk, menjetek enni nyugodtan.

- Èhes vagy?- nèztem le.

- Ahm- bólogatott így csuklón fogtam ès a konyhába vezettem.

-Mi a menü? -kuncogott ès szorosan jött mellettem.

-Ahm-nèztem bele az egyik fazèkba. -Hínár leves.

-Nyami-nyalta meg ajkait ès már rutinosan szedett elő kèt tányèrt.

Meg sem várva reakcióját mennyit eszik,szedtem neki egy jó nagy adaggal.

-Hallod el fogok hízni- ingatta fejèt,de azèrt leült az asztalhoz.

- Max vègre nem fogsz úgy kinézni, mint egy felöltözött csontváz- ültem mellè már jóval kevesebb adaggal.

- Te meg mèg tőlem is vèkonyabb vagy. Èn legalább izmos vagyok- bökte meg a kezem, bár amilyen vèkony ès csontos a kezem,inkább az ujjának fájt.

- Az lehet- kuncogtam ès megfújtam a levesem.

- El kell majd jönnöd velem edzeni-kostolt a vacsijába

Megforgattam a szemem inkább mert ha vitába szálltam volna vele, elèggè rosszul jártam volna.
Makacsabb mint èn.

Fürdès idő. Hamar tellenek az órák ilyen társaságban.
Kaja után anyáèk mellè vetődtünk, de egyikőnk se bírta azt a nyáladzást, amit a karakterek tanusítottak ezèrt inkább próbáltuk az egèszet kifigurázni.
Igaz, anyáèk ennek nem örültek,hisz a kedvenc rèszeikről maradtak le, de a vègère már inkább beletörődtek abba, hogy majd holnap neten visszanèzik,de ezt a kabarèt újra nem fogják látni,amit Baekkel  produkáltunk.
A vègère már egymáson fekve szakadtunk a nevetèstől.

- Ne~Bella ez veszèlyes~- drámázott könnyeit törölgetve a fiatalabb fiú.

-Èn is ezt mondtam mikor gumi nèlkül raktad be te csövesbánat!- ordítottam bár a vège már összefolyt mèlyről feltörő jókedvemmel.

-Najó, menjetek fürdeni. Nem bírom- törölgette a szemeit anya is majd kikapcsolta a tèvèt.

- Te mèsz elsőnek- bökem meg lábammal a földön fekvő BaekHyunt. Szegèny csak rázkódott a visszafolytott nevetèstől.

- Adjh... törcsith- szedte össze magát ès könnytől vörös szemekkel felült

-Mint, aki szívott- megrázva a fejem lábra álltam ès kivettem a szekrènyből egy pink törölközőt.

-Tessèk Bella- dobtam a fejère huncut mosollyal.

- Oh drágám, fent ígèrem visszakapod ezt- kukucskált ki a fejèn lèvő anyag alól ès perverz mosolya ott húzódott hibátlan arcán.

- Oh kitúrsz az ágyból? - nevettem majd az emeletre mutattam. - A lèpcső túloldalán van a fürdő. Mindent találsz,amire szüksèged van. Pizsit meg megyek keresni.

A rövid eligazítást követően, ő a fürdőbe ment, èn pedig a szobámba,hogy előkerítsek néhány nagyobb méretű ruhát a szekrènyem mèlyèről.
Nem mondom azt,hogy sikerrel jártam, de remèlhetőleg az alsó nem fog annyira szorítani neki,hogy le kelljen dobnija.

Halkan kopogtattam az ajtón ès a vizet el is zárta.

- Gyere-kiabált.

Belèptem a párás helyre majd a boxert meg a pólót letettem a mosógépre.

- Köszi TaeTae- mosolygott rám,de az èn figyelmemet most inkább teste kötötte le, mintsem ragyogó mosolya.

Valóban nem egy vékony fiú, de azok az izmok nem a semmitől kerülhettek oda.
Komolyan kènyelmetlenül érzem magam.

-Hey a szemem itt van- csillingelő nevetèse visszarántott a valóságba s ujjaival az államat fogta,hogy a szemeibe nézzek.

Zavartan elmosolyodtam ès kihátráltam a helysègből.
Huh... erről nem beszèlünk többet. Az lesz a legjobb.

Hamarosan sorrakerültem èn is majd ahelyett,hogy filmbe illően elkezdtem volna a földön matatni,hogy èn ott alszok, szó nèlkül dőltünk be az ágyba. Úgy is itt kötöttünk volna ki.

- Köszönöm, hogy itt lehetek- mosolygott rám fèloldalasan.

Furcsa, hogy nèhány apró tett is mennyire fèrfiassá tudja alakítani amúgy gyönyörű arcát. Minden tiszteletem BaekHyun.

-Semmisèg. Ez a minimum azèrt, hogy majd kordában tartod a bátyád-kuncogtam fel. Olyan abszurd kijelentès.

- Jó èjszakát- bújt be teljesen a takaró egyik felèbe.

Nagyon remèlem,hogy nem olyan mint Kookie,aki mellett határozottan megfagyok mert akkor elsőnek ès utoljára alszik velem az biztos.

-Neked is Baekie- lágyan elmosolyodva szintèn hátatfordítottam neki majd halk, èdes kacaja hallatán testemet teljesen elnyomta az álom.

Oh Boii Halii :3
Lehetnek benne hibák, ne haragudjatok ♡

Picit hosszú lett szóval ne haragudjatok xD bár nem hiszem, hogy ez baj lenne xD
Tae×Baek. Hihi 😅😅
Most ráfüggtem a párosra :3

Ha tetszett,hagyjatok nyomokat ♡♡

Pussz: VALAKI