Szokásos csengőszó ès már nyílt is az ajtó.

-Áh,szia TaeHyung!- köszöntött Mrs. Park megszokottan nagy örömmel.

- Szèp napot!- erőltettem magamra az udvarias mosolyom, hogy elfedjem valódi félelmeimet.

- Baekhez jöttél, igaz?- tárta nagyobbra a bejárati ajtót.

-Igen- válaszoltam és bólintással is nyomatékosítottam.

Lehúztam cipőmet és az előszobában elhelyezett darabok mellé tettem. Süt rólam,hogy még mindig nem érzem otthon magam ebben a házban.
Belèptem a nappaliba,ahol a kanapèt teljes hosszában elfoglalta Mr. Park ès Jimin. Kezükben egy-egy játèkonzol ès szinte pislogás nélkül meredtek a játékra, a karakterekre.

- Ilyenkor nem szabad őket zavarni-kuncogott halkan Park anyuka a fülembe.

Mosolyt erőltettem magamra ismèt majd igyekeztem halkan feltenni a kèrdèsem.

- BaekHyunt merre találom? - szinte tátogtam.

Hosszú ujjaival az emeletre bökött. Kiszáradt cserepes ajkaimat benedvesítetten nyelvemmel majd halvány bólintást követően, elindultam a már jól ismert lépcsőn.
Pontosan 23 lèpcsőfok. Fel sem tűnt eddig, hogy ez ilyen hosszú és meredek. Eddig csak kettessével,olykor hármassával szeltem őket mert minnél hamarabb Jimin vagy Baek közelében akartam lenni, de most valahogy egyik társaságára sem vágytam. Sőt, ebben a házban se nagyon akarok most tartózkodni.

A tetejère èrve szemeim akaratlanul siklottak az egyetlen,nyitvahagyott ajtó felè. Milyen...sok hamis emlék fűz hozzá.
Hevesen megráztam a fejem ès hatalmas hèvvel rontottam be az ártatlan BaekHyun szobájába.
Szegèny pára èpp az ágyán feküdt ès telefonját nyomkodta, de hirtelen èrkezèsemre megugrott akár egy macska az uborkától.

Akármennyire voltam ideges,muszáj voltam felnevetni. Jót tett a lelkemnek, hogy vègre őszinte boldogság jeleit mutattam.
Furcsa, hogy a szomorúság mennyire el tudja rontani a közèrzeted ès a tested lelki állapotát is.

- Te fasz! Minek kell úgy közlekedni,mint egy kibaszott tank?!- visongta a fiú ès a hozzá legközelebbi párnákat egyenesen felèm kezdte dobni.

- Nyugi~-visongtam vele ès ledobva a táskám igyekeztem kivèdeni a puha, de mègis erős támadásokat.

-Nem nyugszom meg! Pusztulj~-az ágyán lèvő utolsó párna a fejemhez csapódott, amit már nem tudtam szó nèlkül hagyni.

- Meghalsz!-morrantam fel ès szinte az ajtóból vetődtem a már rettegő Baekre.

Èles sikítását testem elnyomta mert alám került. Viszont figyeltem arra, hogy ne nyomjam össze szegènyt.

- Tae- mondogatta, kis kezeivel pedig hátam ütögette.

- Megèrdemled- támaszkodtam meg a tèrdeimen majd remènykedve,hogy csikis, elkezdtem csiklandozni ott, ahol èrtem.

Imám meghallgatásra került mert a fiatal fiúból angyali hangok törtek elő. Nyögès, nevetès,visítás egyvelege, ami együtt szíveket melengető hatást keltett. Ezt akarom hallani mindig. Reggel a kávèm mellett, este lefekvès előtt...

JÈZUSOM!
Saját gondolataimtòl megrettenve szálltam le róla,mintha teste megperzselt volna.

Amint megszűnt kezem munkája,a hangok Baekbe rekedtek ès hatalmas bociszemekkel nèzett utánam, hogy mi is lehet a bajom.

Nyelve egyet megrázta a fejem.

- Bocsi Haver- hangsúlyoztam ki igazából a második szót.

-Izè... semmi baj- ült fel lassan ès vèkony kezeit puha hajába vezette, hogy egy helyre túrja őket.

Míg kinèzetèt és az ágyat igazgatta, èn összekapartam szètcsúszott lelkivilágom.
Ez csak pillanatnyi gyengesèg volt. Erre a hangra mindenki meginogna. Nem?
De. Na, tudtam èn.

Picit magabiztosabban ültem már le az ágyára ès pakoltam elő a cuccaim.

Egyáltalán nem volt több kínos helyzet. Szokás szerint törtènt minden. Jó hangulatban, poènos kedvünkben tanítottunk egymásnak különböző dolgokat. Míg èn az adott tantárgy rejtelmeibe próbáltam belevezetni fiatal barátom, addig ő a puskázási technikáit ecsetelte. Amit persze normális esetben nagyon nagyon elítèlnèk, de így, hogy èn pènzt kapok a jó jegyeièrt, nem foglalkoztam vele. Èn is tisztában voltam vele, hogy nem tudok neki mindent megtanítani. Muszáj ilyen "mocskos" dolgokhoz folyamodnia.

- Ez hiányozni fog- jegyeztem meg csendben miközben a könyveimet pakoltuk be a táskámba.

- Majd holnap folytatjuk- küldött felèm hatalmas mosolyt.

- Bárcsak... ez volt az utolsó napom Baek...  Felmondol-nyögtem ki,de azonnal egy mèretes gombóc keletkezett a torkomban.

- Mi? Szivatsz- állt meg keze munkálataiban ès ledöbbenve nèzett rám.

- Sajnálom-kaptam a hátamra könyvekkel megtömött táskám.

- Nem...nem...NEM!- visított fel s már rohant is le az emeletről anyja nevèt kiabálva. Óh jèzus... tudtam ,hogy nem neki kellett volna először elmondanom.

Remegő lábakkal mentem le. Pont úgy, ahogy feljöttem.

-TaeHyung ez igaz?- állított elèm Mrs. Park ugyanolyan döbbenettel,mint Baek.

- Sajnálom asszonyom. Ideje lenne nekem is az èretsègivel foglalkoznom- szegtem földre a tekintetem.

- De Tae könyörgöm. Èn...èn... több pènzt kapsz vagy akármi. Vagy nem muszáj mindennap jönnöd, de Baeknek szüksège van rád- váltott könyörgèsbe, ami mèg kellemetlenebbè tette nekem a helyzetet.

- Mindenki azt akarja, hogy maradj- állt mellèm Baek.

-Igaz?!- kiabált a kanapèn ülő fèrfiak felè Park asszony.

Mr. Park felesège hangjára úgy vigyázba vágta magát, mintha egy jókorát a hátára vágtak volna. Határozott egy nőt választott az biztos.

-I...igen!-dadogta ki a szavakat ès valószínűleg magában imádkozott, hogy ez legyen a jó válasz.

-Jimin!- kiabált fiára is, de az sokkal hanyagabbul nèzett felènk.

Tekintetünk azonnal összekapcsolódott. Mintha tudta volna, hogy rá nèzek.
Sötèt szempárjai ridegek, gyülölettel telítettek voltak.
Összerezzentem. Nem. Nemet fog mondani... èrzem.
Ő kèrt meg, most mièrt másítaná meg a kèrèsèt?

- Èn nem akarom, hogy Tae ide többet betegye a lábát.

Megmondtam.

OH BOII HALII :3
Lehetnek benne hibák, elnèzèst ♡

Huh, kèstem, igaz? xD Ez már megszokott mondjuk xD
Lapos rèsz ismèt... De ilyeneknek is kell lenni xD vagyis ezzel nyugtatom magam c:
Kicsit kibontakozni kèszül a Tae.x.Baek páros, hihi :3

Amennyiben tetszett hagyjatok nyomokat ♡♡

Pussz: VALAKI