- Oh, sziasztok fiúk- köszönt Mrs. Park és lerakta az asztalra a kocsikulcsot.

Megjelenése a családhoz híven, makulátlan volt. Az alakja miatt sem panaszkodhatott, ahogy a szűk szabású ruha rásimult. Kétségkívűl minden férfi álma. Na de, szíve választottja csak hamar beért a konyhába.

- Srácok- biccentett felénk mosolyogva.

- Szép estét- köszöntem majd kiittam a bögrém tartalmát az utolsó cseppig.

- Baek merre?- érdeklődött a család egyetlen női tagja.

- Játsza a hisztist- morrant fel Jimin és kezét jobban a combomra csúsztatta.

Alig láthatóan nyeltem egyet, de próbáltam teljesen normális arckifejezéseket vágni.

- Valóban? Miért?- sóhajtott gondterhelten édesanyjuk.

- Holnap írnak valami faszságot és Tae jószívűen segített neki. Hisztisen felrohant mikor már tizedjére sem értette. Szóval, ha rossz jegyet kap és Taere akarja fogni, csak basszátok fejbe- állt ki mellettem Jimin.

Ha nen a szülei előtt lettünk volna szívesen jutalmaztam volna puszival aranyosságát, hisz ilyet se sűrűn csinál mindenki velem.

- Hey, kimossam a szád?- mérgelődött fiára Mrs. Park majd a konyharuhával legyintett a fejére.

Jimin ijedtség helyett csak sunyiban kuncogott. Hisz 18 éves. Ezt még az anyukája se gondolta komolyan.

- Sajnálom Mrs. Park. Beszélnék én vele, csak nem nagyon értek az ilyen helyzetekhez- vallottam be zavartan

- Jajj fiam, semmi baj. Majd én beszélek vele. Te elvégezted a feladatod- mosolygott kedvesen, amit azonnal viszonoztam is.

Hálásan álltam fel s a kiürült bögréket a mosogatóba helyeztem.

- Ugye maradsz vacsorára?

- Jimin?- visszafolytott kuncogással néztem a fiúra, hogy mikor mehetek haza

- Igen, marad. Utána hazakísérem- válaszolt helyettem Chim.

- Oh, ez kedves tőled fiam. Na de sicc- terelt ki minket a konyhából. - 1 óra múlva vacsi.

Azzal bezárta az ajtót, hogy nyugodtan tudjon főzőcskézni.

- Szuper. Addig pihi- húzott maga után Jimin s ledőltünk a kanapéra. De jó, hogy ilyen könnyen mozgósít engem mindenki.

A TV távirányítójár a kezébe vette és, mint ahogy számíttam, azonnal a sport csatornákon állapodott meg.

- Ne már- nyafiztam.

- Ss- karolt át és míg Ő eldőlt, engem a mellkasára húzott. Oh, szóval így játszunk? Hát legyen.

- De jimin~ ne már - nyafogtam es combjára ütöttem gyengéden.

- De nesze, vannak neked benne szexi fiúk. Nem jó? - borzolta össze a hajam.

- Nem!- játszottam a hisztis picsát. - ezek csak rohannak a labda után, mint az őrültek- csapkodtam a kezeimmel.

- Kuss, fekszik, bújik- szólt le és fejem újra magához húzta

- Hm!- vágtam be a durcit és nem szólaltam meg többet.

Oké, hogy tényleg szexi fiúkák szaladgálnak itt, de utálom a sportokat. Főleg a focit.

- Nincs...kosár meccs? - próbálkoztam.

- Aish, mit meg nem teszek érted- váltott adót és végre kétméteres, vékony fiúk ugráltak a labda után. Sokkal jobb.

Boldogan belebújtam a karjaba és hálásan felpislogtam rá

- Akkor azt nézzed, ne engem- bökte meg az oldalam.

Halkan felkuncogtam és belefeledkeztem azt igen érdekes meccsbe.
Még szerencse, hogy a szülei a konyhában maradtak. Furcsa lenne nekik, hogy a fiúk karjaiban csak úgy elbújik egy masik fiú. Bár ez nem magától van, ahogy tudjuk. Minden érdem azé a bájitalé. Lehet majd megszagoltatom vele újra. Olyan jó ezt érezni.
Najó Tae...olyan hülye vagy!

Magam ostorlása közben az anyukájának léjárt az egy órája és kész lett az isteni, vékonytésztájú pizza. Erre már Baek is lejött, hisz ennek úgy sem tud ellenállni senki.

- Na és Tae, hagy érdeklődjek- kezdett bele Mrs. Park. - Hogy halad a pojected?

Elsőre nem értettem kérdését ezért összevont szemöldökkel néztem a félig megevett szeletemre.

- Milyen project? - kíváncsiskodott Jimin.

Szívesen meghallgattam volna anyja válaszát, de szerencsére hamarabb leesett és közbe vágtam.

- Jól- heves és ijedt válaszomtól leeshetett neki, hogy nem igazán szeretném ezt hangoztatni így néma maradt a továbbiakban, de éreztem, hogy Jimin nem fogja annyiban hagyni. Vagyis erre következtettem miután már majdnen lyukat égetett a tekintete belém.

***

- Csak utánad- nyitotta ki a bejárati ajtót.

Mivel a levegő eléggé lehűlt, ezért kaptam egy pont jó méretű Jimin pulcsit. Igaz, ez neki sátor szinte, nekem pont a méretem.

- Köszi- libbentem ki és már el is indultunk együtt.

A szél kivételével, egy csodás tavaszi este fogadott minket. Kocsi is kevés járt, zavaró hangok se voltak. Minden felbecsülhetetlen nyugodtságot árasztott. Csak az a fránya kérdés ne csúszott volna ki a száján.

- Miről beszéltetek anyával? - dugta kis kezeit a zsebébe.

- Hm? - tettettem az ártatlant, de túl béna színész vagyok ezért inkább nem próbálkoztam tovább. - Nem érdekes, ne aggódj.

- De engem érdekelt- kontrázott.

- Miért?

- Minden érdekel, ami veled kapcsolatos- bújtotta elő kezét és az én picit se meleg mancsomba csúsztatta. Reflexből fogtam rá, de csak mert rettentő hideg volt a saját végtagom.

- Ez cuki- kuncogtam és befordultunk az utcánba. Hamar elhaladtunk az ismerős házak mellett majd már csak azt vettem észre, hogy a kapunkban állunk búcsúra készen.

- Holnap találkozunk- mosolygott.

Olyan kis zabálni való, hogy ilyen pici. Tuti valami édes lány lesz a barátnője, ha majd kimegy ennek a varázsitalnak  a hatása. Bár azt én már úgy se fogom tudni, hiszen amint megzsarolom, a most kialakult hamis kapcsolatunk egy töredékének is annyi lesz... Szomorú...

- Mindenképp- viszonoztam édes mosolyát.

Nem akartam feltartani így hamar haza is engedtem, de boldog vigyorral libbentem be a házba.
Na, addig tartott míg meg nem láttam, hogy az enyém mellett kettő helyett három női cipő éktelenkedett. Mi ez a női uralom?!

Hatalmas mérgelődésem közepette hangos leány nevetés csapta meg a fülem. Bementem a nappaliba és ledöbbentem a kanapén fetrengő látványtól.

- JENNIE?!- akadtam ki

Oh Boii Halii :3

Lehetnek benne hibák, bocsi 😅😅

Remélem tetszett ^^ ha igen hagyjatok nyomokat <3

Pussz: VALAKI