- Mikor lesztek már kész?- elégelte meg a várakozást Jimin mikor már másodjára végzett az evéssel.

- Baek érted már?- martam hajamba, ami az elmúlt órákban nem egyszer élte át ugyan ezt.

- Aish akkor igen, hagyj békén- vágta be a durcit.

- Akkor újra- forgattam meg a szemeim. Nem igaz, hogy ezeket az egyszerű feladatokat nem tudja megjegyezni. Ennyire azért nem hülye. Sokkal nehezebbeket is megértett már. Itt valami más lehet a baj.

- Nem. Majd megírom valahogy- állt fel s fel akart sietni a lépcsőn, de bátyja elkapta karját, hogy maradásra kényszerítse.

- Nem. Leülsz és megtanulod. TaeHyung nem azért baszott el több órát, hogy te hisztizz!- teremtette le a magasabb fiút, mégis most a magassága nem nagyon ért semmit. A korbeli előny még mindig Jimin kezében volt.

- Te ne szólj bele! Menjél inkább a kurváidhoz! Vagy csak nem buzi lettél? - a megnevezésre Jimin szemeibe tűz lobbant.

Ijedten néztem fel rájuk. Ha egymásnak esnek muszáj leszek közéjük állni, de félek, hogy simán legyűrnének engem is. Amilyen kis gyenge vagyok

- Kussolsz- lökte le Baeket a kanapéra. Látszódott rajta, hogy nem akar erőszakos lenni, de öccse kihozza belőle a legrosszabb énjét.

- Mocskos buzik- lökte félre bátyját majd senkire sem hallgatva felment.

Már Jimin se próbálkozott utána menni. Legalább lesz szemtanúm, hogy mi is történt arra az esetre, ha majd lebasznak Baek jegye miatt.

- Hisztis kölyök- idegesen vágta le magát a helyére Jimin és megfogva a matekkönyvét, vagy két méterrel odébb hajította.

- Hey, a matekot ne utáld- próbáltam csípkelődni, ha már ennyire befeszült itt a hangulat.

- Tulajdonképpen nem utálom- sóhajtott és lehunyta szemeit.

- Tényleg?- fordultan felé teljes testemmel és felhúztam zoknis lábaim a kanapéra.

- Tényleg- ismét kinyitotta szép szemeit.

- Akkor miért nem segítesz Baeknek néhány tantárgyból? Mármint ne értsd félre, szívesen csinálom, csak iyen esetekben a bátyjára jobban hallgatna meg érted. Nem kellene pénzt "kidobni".

- A szüleim nem véletlenül választottak téged. Próbáltam kérdezni, de csak annyit kaptam, nem az én dolgom. Beletörődtem. Na meg, én próbáltam az öcsém fejébe verni egy kis értelmet, nem ment. Nálad odafigyel, ha épp nincs ilyen kis hisztis picsa kedvében.

Oh... Szóval különleges vagyok Baeknek. Fura, de Jiminnek is az vagyok?
Bár, hogy ez engem miért is érdekel, az rejtély.

- Értem... Furcsa- nyögtem ki ennyit.

- Gyere, megvacsoráztatlak- állt fel s kiindult a konyhába.

Mentem utána bár nem nagyon voltam éhes.
Ezért is hagytam ott a hatalmas tál étel felét.

- Edd meg- állt mögém s onnan bíztatott.

Nyöszörögve ráztam a fejem a megtöröltem maszatos ajkaim.

- Nem bírom- dőltem hátra, egyenesen a karjaiba.

- Olyan keveset eszel- néztem fel rá es pont elkaptam lefelé görbülő ajkai látványát. De aranyos már, jaj~.

- Mert kövér vagyok- mosolyodtam el.
Fura, de ha ránézek, elkap a mosolyoghatnék.

- Hülye vagy nem kövér - csapott tarkón nem is gyengén.

- Au~ez fájt!- morogva kaptam oda a kezem, hogy ne bántson tovább.

Óvatosan elhúzta onnan a mancsom és ajkait a vörös területhez nyomta.
Kikerekedett szemejkel bámultam magam elé s izmaim befeszültek. Kedvem lett volna megborzongni, de visszafogtam mindenféle kikívánkozó érzelmet. Hagytam hogy puha ajka tarkóm ízlelgesse kedve szerint.
Határozottan sokkal jobb, mint az ütés.

- Biztos nem vagy már éhes?- bújtatta fejét a nyakamba.
- Biztos- bologattam mosolyogva.

Édeskés illata újra beszökött az orromba, ami most furcsa mód tüsszögésre kényszerített. Kezeimmel legyeztem magam előtt és levegőt kapkodva próbáltam figyelmeztetni, de nem húzódott el időben, így füle mellett visítva hapciztam el magam.

- Uh- szupogtam fel lihegve.

- Megfáztál?- fogta vissza nevetését, de, ahogy fél szemmel láttam, arcizmait is megdolgoztatta, hogy ne csússzon ki az a hatalmas mosolya.

- Ezek szerint- köszörültem meg a torkom zavartan.

- Akkor csinálok teát- vette el előlem a tányért és betette a mosogatóba.

- Nem szükséges- tiltakoztam.

- Milyen ízű legyen?- engedte el füle mellett a mondatom.

- De nem kérek- ismeteltem magam.

- Zöldalma? Nekem is az a kedvencem- vette ki az említett ízesítésű filtert a tartóból.

- De...aish jó- törődtem beke tehetetlenül.

Még futólag hallottam kuncogását, de a bögrékbe engedett víz hangja elnyomta.
Figyelemmel követtem, ahogy megcsinálta a két bögre teát és boldog mosollyal köszönten meg.

- Nagyon szívesen- ült le mellém és combomra simított szabad kezével.

Hosszabbra nőtt hajam mögé akartam elbújni, legalábbis a szemeimet elbújtatni, hogy az az elégedett mosolyom ne lásson napvilágot.

Csendben iszogattunk, de ez a csend egész kellemes volt. El tudtan volna ott ülni még egy jó darabig, de szülei megérkeztek, ahogy azt az ajtó csukódásából hallottam.
Gondoltam elhúzom a combom de Jimin rámarkolt. Oh...akkor nem húzom el. Bár kétlem, hogy a szülei szavak nélkül hagyják ezt...

Oh Boii Halii :3

Elég sok hiba lehet benne, ne haragudjatok, hulla vagyok 😪😪

Picit késve, de ez a rész is kész~ Remélem kielégitettem a yaoista lelketeket újra 😂😂😂
Ha tetszett hagyjatok nyomokat 💋

Pussz: VALAKI