*Taehyung PoV*

Napnak sugárzó fényére, kipihenten lebegtem le a lépcsőn s ültem le csendes családi körben reggelizni.
Na, ez szép is lenne.

Viccet félretéve, az eső folyamatos kopogása zavarta meg édes álmaim. Megjavíthatná már valaki a lyukas tetőt és talán a macska se ázna el télen.
Mikor azt hittem ez lesz az egyetlen zavaró a mai nap, tévednem kellett.
A húgom épp legnagyobb problémájáról nyávogva beszélt valamelyik barátnőjével a másik szobában. Hogy annak a telefon mindig a fülére van ragadva, nem hiszem el.
Már korán reggel bosszankodva ültem fel kényelmes ágyamon s vaklálva kitapogattam az éjjeliszekrényen pihenő szemüvegemet s felvéve azt teljesen kikeltem a kedvenc helyemről. Megvéd, eltakar és ápol. Imádom az ágyam.

Kócos hajamat piszkálva sétáltam le a hosszúnak tűnő lépcsőn majd a konyhába vettem az irányt, életet adó kávéért.

- Jó reggelt Tae- köszönt anya épp a reggeli kávéját iszogatva.

- Szia anyah- ásítottam egy nagyot, de azért befejeztem rövidke mondatom.

- Ma nem tudlak titeket elvinni, szóval esernyővel menjetek- az üres csészéjével sétált mellém s mosogatóba rakta azt.

- Dolgoznod kell?- kérdeztem rá.

- Muszáj korán bemennem. Az egyik munkatársam akar valamit- megigazította picit szétcsúszott haját majd egy puszit nyomva arcomra elment.

Míg a húgomra vártam, hogy letolja a seggét, addig megittam a csészémbe kiöntött fekete folyadékot. Nem igaz, hogy a 15 éves lányok ennyire sokat beszélnek. Mi az ég történhetett, míg aludt?
Fájdalmasan megráztam a fejem, hogy én ezt sose fogom megérteni és elkezdtem reggelit készíteni. Vagyis érje be egy szendviccsel, azt mehet amerre lát. Nem fogom magam megerőltetni az elkényeztetett segge miatt.

- Tahyung mi a reggeli? Hol van anya?- rágóját csattogtatva állt meg az ebédlőasztal mellett.

- Ez- raktam elé egy tányérban lévő szendvicset majd a sajátomat a pultnál állva kezdtem elfogyasztani,.

- Komolyan?- nézte hol a reggelijét, hol engem. – Te ezt most komolyan gondoltad?- felvonta szemöldökét és eltolta maga elől a tányérját.

- Akkor csinálj mást, ha nem tetszik, de én 15 perc múlva elindulok. ha nem leszel kész így jártál- tányérral a kezemben mentem fel a szobámban otthagyva a pufogó hercegnőt.

Ruhatáram szerény választéka közül kivettem a legegyszerűbb darabokat és besiettem a fürdőbe mielőtt az a nőstényördög elfoglalná. Ha egyszer oda bekerül, időben egyikőnk se fog elindulni. Tapasztalat, igen.

- Tae siess már!- két perc elteltével már az ajtón kezdett kopogtatni. Ha nem letöröm a kezét...

- Kuss- morogtam ki s tovább mostam a fogaim.

Nem voltam köcsög, nem húztam az időt, sőt még talán kicsit siettem is. Legalább valamennyi kedvesség is szorult belém. Jó tudni.

- Sunmi, ha nem tolod le egy másodperc alatt a képed, itt hagylak!- fenyegettem meg s már nyitottam is a bejárati ajtót.

- itt vagyok már te barom- nadrágját igazgatva futott le a lépcsőn s belebújt cipőibe.

- Végre, elindulhatunk- forgattam mega szemem és a kulcsot rábízva előrementem felhúzva az esernyőm.

- Tae nincs másikesernyő- nyafogott hisztizve.

- Akkor elázol, így jártál. Ez alatt nem férünk el ketten- vontam meg a vállam. Azért olyan kedves nem vagyok.

- Én így nem megyek!- jelentette ki határozottan, s lábával toppantott egyet.

Istenem, lefejelem! Mérgelődve nyomtam a kezébe a sajátom és becsukva az ajtót tereltem végre a járdán. Éreztem hajamon a hideg esőcseppeket, de nem foglalkoztam velük. Utálom ezt a nőszemélyt!

Egy évnek tűnt mire végre odaértünk a sulihoz és letudtam válni tőle. megváltásnak éreztem végre, hogy ő elment a saját baráti köréhez én meg nyugodtan mehettem az osztályom felé. Tudtam, hogy alig lesznek néhányan bent, de arra viszont nem számítottam, hogy mikor belököm a rozoga terem ajtót, Jimin fog rám visszapislogni. Ez mit keres itt ilyenkor? Becsengő után 20 perccel szokott érkezni nem előtte. Lázas vagy mi?

Mindenesetre egy köszönést se intéztem felé, csak leültem a leghátsó padba, az ablak mellé. Hajamból csepegett a víz ahogy ruhámból is, de levettem szürke pulcsim és a meleg radiátorra raktam. A többi ruhám annyira nem volt vészes, de a hajamba vezetve ujjaim próbáltam „kiszedni" belőle a vizet kevés sikerrel. Vizes tenyeremet a nadrágomba töröltem és kitúrtam a táskám alján lévő könyvet, hogy elfoglaljam magam. Mindent halálos csendben vittem végbe, mert az osztály kongott az ürességtől még akkor is, ha ketten bent voltunk, viszont közöttünk a távolság is egyenlő volt egy szakadékkal. Sose beszéltünk, sose néztünk még csak egymás felé sem. Nem vagyunk egyformák így ez egy hatalmas kizáró ok volt a barátkozás ellenében. Na meg nem is vagyok egy nagyon barátkozó személyiség. Inkább a távolból figyelem az eseményeket, de elég figyelmesen.

- Hey, itt vagy? Minek vagy vizes?- mire feleszméltem a gondolataimból, addigra már a terem tele volt nyüzsgő végzősökkel.

- Mi?- kaptam fel a fejem s JungKook állt előttem értetlenül, választ várva az előbb feltett kérdéseire.

- Eláztam a húgom miatt- vontam meg a vállam.

- Dik, minek?- vágódott le elém, de hatra fordult, hogy továbbra is beszélhessünk.

- Mert nem talált még egy esernyőt és, ha nem adom oda neki, akkor nem hajlandó elindulni és, ha lóg, én leszek a hibás- mondtam egyszerűen.

- Most is valamelyik csávót falja a folyosón- elfintorodott és megrázta a fejét.

- És én erről semmit, nem mondhatok anyának, mert ő is beárul, ami valljuk be nem lesz a legjobb- mormoltam magam elé és elkezdtek megrohamozni mindenféle rémképek, hogy mi történne akkor, ha anya előtt kiderülne, hogy meleg vagyok, azonnal kitagadna.

- Miért nem mondja meg akkor neki valamelyik tanár? Szörnyű látni, hogy az összes kilencedikes picsa a folyosón éli a szexuális életét is- borzongott bele undorodva a gondolatba is.

- Mintha azok nem ott élnék. A kémia tanár is elvállt, most meg az igazgatót fűzi az a vén kurva- forgattam meg a szemem s pontban belépett a terembe a kémia tanár. Hurrá, elkezdődhet a szörnyű nap.

***

- Hey, hova mész? Nem úgy volt, hogy ma nálam tanulunk?- kapott el Kook miután utolsó óráról igyekeztem el.

- Anya hívott, haza kell mennem- ráztam meg picit a kezemben tartott telefont.

- Akkor holnap?- próbálkozott reménykedve. – Nem értem a törit és jobb lenne, ha te magyaráznád el és nem az az őskori vénasszony próbálná. Azon se csodálkoznék, ha bejelentené, ő ott volt a második világháborúnál. Nem semmiért vannak, azok a ráncol- újra megborzongott mire belőlem egy halvány kacagást tudott kiváltatni.

- Majd összehozzuk- megveregettem mosolyogva a vállát és haza siettem már sokkal tisztább időben.

Az eső utáni illat bejutott orromba mosolyra késztetve. Imádom ezt az illatot. Megnyugtató és melegséggel tölti el piciny szívem.

Kába mosollyal léptem, be a házba is és még mindig a kint tapasztaltak hatása alatt voltam.

- Megjöttem- lebegtem szinte a konyhába

- Szívtál?- nézett rám anya furán.

- Igen, friss levegőt- nevettem el magam és ez egyik konyhaszékre leraktam a mázsás táskám. Minek ennyi könyv? Felét se használom.

- Bolond- kacagott fel ő is és elzárta a lángot a tűzhelyen főzött leves alatt. – Vendégeket várunk

Bejelentése picit furán ért.

- Mikor akartál, te erről nekem szólni?- vontam fel a szemöldököm

- Most- mosolygott és elkezdett a lépcső felé tolni.

- De én minek legyek jelen?- nyafiztam picit.

- Mert állást fogsz kapni, azért. Már ideje hogy valamennyi saját pénzt is keress. Na, nyomás öltözni!

Parancsa és magyarázata után már magamtól mentem fel közben pedig pörgettem a fogaskerekeim, hogy vajon milyen munkát is akar anya a nyakamba sózni?

Oh Boii Halii :3

HIBÁ ELŐFORDULHATNAK, KÉRLEK TITEKET, NE ÖLJETEK MEG MIATTUK 😨❤

Első rész~ 😍 elég hosszúra sikeredett ez tény, de így is lettek benne túl hamar tovább ugrott részek 😅 na mindegy, majd gyakorolom még az írást 😂

Ha tetszett hagyjatok nyomokat <3

Pussz: VALAKI