- Bekened a hátam naptejjel? - vette ki a táskánkból Jungkook az említett tárgyat, majd átnyújtotta a kezembe.

Bólintottam egy aprót és jeleztem neki, hogy üljön le elém a pokrócunkra. Lekapta magáról a pólóját, ezért nagy erő kellett, hogy továbbra is semleges arcot vágjak. Nyeltem egy aprót, kinyitottam a tubust és a kezemre nyomtam a fehér krémből, aztán Jungkook hátát vettem célba. Felszisszent és behúzta nyakát, amikor a hideg naptej találkozott a felhevült testével, de szerencsére hamar megszokta és ismét kiegyenesedett. Nem lehetett levakarni a mosolyt az arcomról, miközben egy gyors fotót csináltam, a még száraz kezemmel. Ügyeltem, hogy kivehető legyen, hogy a hátát kenem éppen. Gondosan eldolgoztam a fehér krémet, majd amikor fürdőnadrágja széléhez értem, talán túl sok ideig időztem el ott, mert Jungkook hárapillantott.

- Kész - húztam el tőle a kezem zavartan, majd nyeltem egyet és kicsit hátrébb csúsztam.

- Bekened a mellkasom is? - fordult szembe velem.

- Azt be tudod te is - tanulmányoztam az alattam lévő pokrócot.

Jungkook felkuncogott, amivel elérte, hogy a szemébe nézzek.

- Élvezetesebb, ha te csinálod - nyomta a kezembe a tubust, majd könyökeire támaszkodva feküdt el, hassal felfelé.

Ezt direkt csinálja? Már így is ég a pofám, most pedig az fog következni, amire hét éve várok.

Ismét kipöccintettem a doboz tetejét, de a lehető leggyorsabban szerettem volna lerendezni ezt a hadműveletet, hiszen a hasam már most görcsben volt és éreztem, a vérem lassan elkezd dél felé áramolni. Majdnem felnyögtem, ahogy hozzáértem izmos hasához, mégis próbáltam türtőztetni magam.

- Édes vagy - szólalt meg Jungkook, amiért értetlenül bámultam a szemeibe. - Mármint, mert bekensz. - egészítette ki a mondatát, mire csak bólintottam egyet.

- Ez alap - vontam meg vállaimat, aztán újra felső testének szenteltem a figyelmem és igyekeztem minél több helyen megérinteni őt.

Nem hiszem el, hogy ezekből sem jött még rá, teljesen bele vagyok zúgva.

- Kenjelek be téged is? - ajánlotta fel, miután sikeresen végeztem vele.

Bólintottam egyet és azonnal hátat fordítottam neki a trikómat levetve. Arra nem számítottam, hogy kapok egy apró puszit a vállamra, amitől az egész testemet átjárta a libabőr. A mögöttem ülő kuncogott egy aprót, majd habozás nélkül kezdte kenni a hátam. Hozzá hasonlóan én is összehúztam magam a hideg hatására, de pár másodperc múlva már minden rendben volt. Behunytam szemeimet és teljesen átadtam magamat Jungkook gyenge érintéseinek, amiket egész nap el tudtam volna viselni.

- Ennyire jólesett? - kérdezte tőlem, mire rápillantottam és bólintottam egyet. - Akkor többet foglak kényeztetni téged. - kacsintott egyet, mire szívem heves dobogásba kezdett.

- Látod, már megint a félreértelmezhető mondataid - sóhajtottam fel, amit Jungkook egy nevetéssel díjazott.

- Nem tehetek róla, hogy perverz vagy Chim - mutatta, hogy forduljak vele szembe.

- Nem tehetek róla, hogy huszonhárom vagyok és még nem volt rendes kapcsolatom - mondtam a távolba merengve, hiszen semmi pénzért nem néztem volna rá.

- Ott a pont. Ha ez megnyugtat én is kanos vagyok. - mondta, mire félrenyeltem a saját nyálamat és köhögni kezdtem. - Azért ez ennyire nem durva. - nevetett fel újra, nekem viszont muszáj volt innom egy kortyot.

- Mikor is kezdtünk el ilyen nyíltan beszélni a szexuális gondjainkról?

- Most óta - vonta meg a vállait,azt követően pedig kezébe vette a naptejet és mutatta, hogy dőljek egy kicsit hátrébb.

Felvettem ugyanazt a pózt, amiben ő is feküdt, amikor a hasát kentem be, majd izgatottan vártam, hogy Jungkook végre hozzám érjen. Összeszorítottam a fogaimat, amikor végigsimított a kulcscsontomtól egészen a fürdőnadrágam széléig.

Ha ezt kibírom anélkül, hogy felrobbannék, akkor szerintem egy vérbeli túlélő vagyok. A rosszabb napjaimon biztos vagyok benne, hogy ezekre a gyengéd érintésekre fogok majd gondolni.

Felsóhajtottam, miután sikeresen végzett velem és magamra is hagyott, mert elment úszni. Csináltam róla pár képet a távolból, majd elhasaltam és a fejemet beletemettem a törülközőmbe, hogy ordíthassak egyet. Ki kellett adnom magamból a feszültséget, amit az elmúlt fél óra alatt szereztem. Még mindig az előbb történtek hatása alatt voltam, éreztem a bőrömön Jungkook érintéseit, az őrületbe kergetve saját magam. Szó nélkül feküdtem egyhelyben és bámultam magam elé vagy ezerszer visszapörgetve a történteket.

Utálom Jungkook, hogy ezt csinálod velem.

~~¤~~

- Mára van valami, amit mindenképp véghez szeretnél vinni? - kérdezte, miközben kávét készített magának a szobánkban. Bocsánat, lakásunkban.

- Igazából nincsen. Neked van valami? - pillantottam rá.

 Kérdésemmel elértem, hogy a szemei felcsillanjanak.

- Lenne valami, ha már erről van szó - húzta féloldalas mosolyra az ajkait, mire kíváncsian vártam, a programját.

- Na? - kérdeztem, miután hosszú percekig szótlanul álltunk.

- Titok - mosolygott, majd kezébe vette a telefonját és a hálóba sietett.

Kíváncsian követtem őt, hiszen imádtam a meglepetéseket, de valahogy sosem tudtam kivárni, amíg eljön az ideje. Pontosan így rontottam el a tizennyolcadik szülinapi ajándékomat. Meg lett beszélve, hogy négyre megyek csak haza, de én már kettőkor a ház előtt dekkoltam.

Leültem Jungkook mellé az ágyra, de ő hátrébb csúszott, ezért én követtem őt. Ez így ment vagy negyed órán keresztül, mire csak úgy bezárkózott a fürdőbe. Nem bírtam abbahagyni a nevetést, de ahogy láttam ő is csak nevetett az egészen. Egyszer úgy is ki kell jönnie onnan, én pedig itt fogom várni őt.

- Ezt nem mondhatod komolyan - döntöttem neki a fejem a fürdő ajtajának, így hallottam, ahogy felnevet.

- Most az egyszer ülj le a seggedre és élvezd, hogy éppen a randinkat szervezem - mondta, amitől a szemeim háromszorosukra nagyúltak.

- Randi? - kérdeztem vissza, egy halk igent kapva válaszul.

Muszáj volt befognom a számat a két tenyeremmel, hiszen majdnem felsikítottam. Komolyan randit mondott? Valaki csípjen meg, mert menten el fogok ájulni. Jobbnak láttam, ha kimegyek egy kicsit levegőzni, mert úgy éreztem, mintha egy szaunába lennék, hiába ment a klíma. Szám szélét rágcsálva ültem és vártam, hogy Jungkook végre megjelenjen és közölje velem a tervét. Talán egy óra is eltelt, amire végre megjelent és egy sejtelmes mosoly kíséretében leült mellém.

- A közelben van Miyakojima eye, ezért gondoltam, hogy felülhetnénk rá.

- Miyakojima szeme? - ráncoltam össze a szemöldökeimet, mire egy aprót bólintott.

- Óriáskerek - mondta, ekkor esett csak le, hogy miről is beszélt pontosan.

- Azta, ez jól hangzik - vigyorogtam, amit egy apró mosollyal díjazott.

- Utána pedig ihatnánk valamit - ajánlotta fel.

- Benne vagyok. Mikor megyünk? - csaptam össze izgatottan a tenyereim.

Jungkook csak megvonta vállait.

- Mondjuk most? Öltözzünk át és szerintem mehetünk. Úgyis besötétedett már, szóval biztos nagyon szép lesz a város.

- Rendben - pattantam fel és a közös szekrényünk felé indultam.

Már a megérkezésünk napján berendezkedtünk, mintha ez a közös otthonunk lenne. Megvolt Jungkook polca és vállfái, természetesen az enyémekkel együtt. Csípőre tett kezekkel tanulmányoztam az ingjeimet, amiket magammal hoztam. Végül egy egyszerű fehér inget, egy farmerdzsekit és egy fekete nadrágot választottam. Jungkook egy fekete dzsekit, egy fekete pólóval és egy átlagos farmerrel párosított össze, de valami eszméletlenül jól állt neki. Teljesen beleéltem magam a mi kis "randinkba", amit ő nevezett el így, szóval én ezt tiszteletben tartom. Mivel láttuk már a várost sötétben, így most sem csalódtam, amikor a kivilágított fák alatt sétáltunk. Átmentünk egy aprócska hídon, amit annyira romantikusnak találtam, hogy gondolataim egészen addig elkalandoztak, amíg Jungkook megkérte a kezem. Megráztam a fejem, hogy eltüntessem az oda nem illő gondolatokat, inkább nekiálltam fényképeket készíteni. Már messziről lehetett látni a hatalmas óriáskereket, ami egyre nagyobb lett, ahogy közeledtünk hozzá.

- De gyönyörű - tátottam el a számat, közben a telefonomat ismét a kezembe vettem, hogy újabb képeket csinálhassak.

- Valóban nagyon jól néz ki - értett velem egyet Jungkook, majd szinte azonnal a pénztár felé vette az irányt.

Jó sokan voltak, mondjuk nem is vártam mást. Baromi szép volt és onnan föntről biztos, hogy a város egy részét be lehet látni. Talán fél órát állhattunk sorban, mire végre fel is jutottunk. Remegő lábakkal léptem be a kabinba, majd helyet foglaltam Jungkookkal szemben. Halkan szólt a zene, ami még meghittebbé tette az egész helyzetet. Amikor elindult az óriáskerék, felpillantottam Jungkookra, aki mosolyogva figyelt engem.

- Örülök, hogy itt vagyunk - mondta, mire bólintottam egy aprót.

- Én is nagyon örülök - válaszoltam, a következő pillanatban pedig az ablakhoz csusszantam, hiszen felértünk a kerék tetejére.

Tátott szájjal forgattam a fejemet, azt sem tudtam, merre nézzek. Olyan szép volt minden. Lehetett látni a közelben lévő hidat és a tengerre is hihetetlen kilátás nyílt. Vagy ezer képet csináltam és egyszerűen nem bírtam betelni a látvánnyal. Nem is törődtem vele, hogy jelenleg milyen gyerekesnek tűnhettem. Jungkook megszokta már, meg jelenleg ő is a tájat tanulmányozta, szóval nem fogtam vissza magam. Amikor először megállt a kerék, pont legfelül voltunk, úgyhogy átültem Jungkook mellé, hogy mellőle csodálhassam a várost. Elmosolyodott, aztán átölelte a vállamat és közelebb húzott magához. Éltem a lehetőséggel, szorosan hozzábújtam, majd átöleltem a derekát.

- Ez olyan romantikus - szólaltam meg.

Jungkook erre elmosolyodott és rám pillantott.

- Tudod mi lenne még romantikusabb? - hajolt közelebb az arcomhoz.

Nem tudtam, hogy mit kellene válaszoljak neki, plusz nagyon zavarban voltam a közelsége miatt. Hosszú percekig szemeztünk egymással, mikor is hirtelen lehajolt és adott egy puszit az arcom bal oldalára. Szerintem paradicsom pirossá változhattam egy pillanat alatt ettől az apró gesztusától, amit talán ismét csak túlgondolok. De basszus, megpuszilt. Jungkook komolyan megpuszilta az arcom. Sajnos rajtunk volt a sor, hogy kiszálljunk a kabinból, így azonnal eltűnt az érzelgős pillanat, emiatt egy sóhajtás kíséretében hagytam el a kabint.

- Mit szeretnél inni? - kérdezte, miután sikeresen leértünk a földre.

- Jegestea vagy valami ilyesmi? - ajánlottam fel, szinte láttam, ahogy mérlegeli a helyzetet.

- Ihatunk jegesteát - biccentett az út túl oldalán lévő Ice For Life nevű boltra.

Végül mindketten limonádét választottunk, de egyáltalán nem bántam meg, mert isteni volt. Azt hiszem, hogy Miyakojima az egyik kedvenc városom lett, pedig még csak ez a harmadik napom itt. Alig várom a holnapot, hiszen megbeszéltük, hogy elmegyünk fagyizni, kipróbáljuk a jakuzzit és esti programként fürdünk egyet a tengerben. Már csak három napom maradt, hogy kiélvezzem Jungkook barátságát és felkészüljek a nagy vallomásra. Ugye nem fog megutálni engem?