Egy hatalmas ásítás kíséretében ébredtem fel másnap. Olyan éjfél körül érhettünk vissza a szállodába, majd gyorsan lezuhanyoztunk és már dőltünk is az ágyba. Hosszú nap volt, szóval kellőképpen kifáradtunk a sok utazástól és a mozizástól. Mivel kettőnk közül én kelek általában hamarabb, így most is volt lehetőségem a mellettem alvó Jungkookot tanulmányozni. Annyira gyönyörű volt, hogy azonnal gondok támadtak odalent.  Ajkai résnyire el voltak nyílva, néhány tincse az arcába lógott, nyugodt és békés arcot vágott. Egy kisfiúra emlékeztetett, mert a párnáját szorosan magához ölelte, mintha valakitől védeni akarná. Ahogy lejjebb vándorolt a tekintetem, megpillantottam a csupasz, izmos felkarját, amit képzeletben már annyiszor megsimítottam és a nyakát, ami fulladásos halált okozott nekem főleg, ha erei is megmutatkoztak. Jobbnak láttam, ha magára hagyom, mivel éreztem, hogy az alsóm kellemetlenül szorítani kezd a szokásos reggeli merevedésem következtében. Kivánszorogtam a nappaliba, majd csináltam magamnak egy kávét és úgy döntöttem, hogy kávézásom közben a tájat fogom csodálni.

Fogalmam sincs, mennyi időt tölthettem el a távolba merengve, de Jungkook izmos karjai riasztottak ki a bámulásomból, a vállaimat kezdte masszírozni. Egy jóleső sóhaj hagyta el a számat, mire egy kicsit még kómás fejű Jungkookal találtam szembe magam.

- Jó reggelt - szólalt meg rekedtes hangon, amitől az egész testem libabőrös lett.

- Neked is - mosolyogtam, majd megpaskoltam a mellettem lévő széket, jelezve, hogy üljön le.

- Jól aludtál? - kérdezte, mire egy aprót bólintottam. - Legszívesebben egész nap fetrengenék az ágyban, de már farkas éhes vagyok. Mikortól lehet menni ebédelni?

- Fél tizenkettő, azt hiszem.

- Akkor elkészülök és lemegyünk? - kérdezte, de meg sem várva a válaszom, már fel is pattant mellőlem és a szobába rohant.

Kuncogva ráztam meg a fejem, imádtam, amikor így viselkedett, akárcsak egy kisgyerek. Sóhajtottam egyet, aztán lehörpintettem az utolsó korty kávémat és én is visszamentem a hálóba, hogy rendezzem vonásaim és természetesen felöltözzek.

    ~~¤~~

- Na, mit választottál magadnak? - foglalt helyet velem szemben Jungkook egy teljesen telepakolt tálcával.

- Amikor azt mondtad, hogy éhes vagy, akkor nem gondoltam, hogy megeszed az egész konyhát - nevettem fel, majd  az én kis adagomra pillantottam. - Mindig is kíváncsi voltam, hogy milyen íze van a yakitorinak, szóval azt eszek. És te miket hoztál?

- Először is rament, majd szemet szúrt nekem a tempora és desszertnek pedig hoztam egy kis daifuku mochit - csillogtak a szemei, ahogy felsorolta az általa választott fogásokat.

- Szerintem együnk akkor, mert nem szeretném, ha a nyaralásunk második napján éhen halnál - nevettem, aztán gyorsan készítettem egy fotót az ételekről, mielőtt hozzáláttam a falatozásnak.

- Oké Jimin, ezt nagyon meg kell, hogy kóstold - tartotta felém a rizssütiből készült édességet, aminek a belsejében egy darab eper volt. Még a nyál is összeszaladt a számban.

Megnyaltam az ajkaimat, aztán eltátottam a számat, jelezve, hogy szeretném, ha a számba adná a desszertet. Jóleső sóhajjal díjaztam a falatot, hiszen az eper a kedvenc gyümölcsöm, plusz ez a szósz kifejezetten sokat dobott az ízén.

- Igazán nagyon finom - értettem vele egyet, elégedett mosolyt csalva az arcára.

- Ha ilyet megtanulsz csinálni, akkor hozzád megyek - jelentette ki, mire csak megforgattam a szemeimet.

Nem kell, hogy hozzám gyere Jungkook, nekem az is elég, ha csak közlöd velem, hogy te is érzel valamit irántam.

Miután pukkadásig ettük magunkat és nagy nehezen visszajutottunk a szobánkba, hatalmas nyögések közepette vetődtünk mindketten a hatalmas franciaágyra.

- Ma innen többet fel nem kelek - sóhajtott fel Jungkook, én pedig felnevettem.

- Te akartál ma wellnessezni, szóval ajánlom, hogy szívd vissza amit mondtál - pöcköltem meg az orrát, de ő megragadta a csuklómat.

- És mi van, ha én azt mondom, hogy egész nap itt akarok feküdni veled az ágyban? - harapta be alsó ajkát, mire szemeim automatikusan tágultak kétszeresükre.

- Ilyet legfeljebb a csajodnak mondj majd, ne nekem - válaszoltam zavartan.

Jungkook felkuncogott, végül elengedte a csuklóm és ledőlt az ágyra.

- Igazad van - értett velem egyet, én meg bólintottam, hogy nyomatékosítsam arról, tudok róla. - Néha amúgy úgy érzem, mintha félreértenéd, amiket mondok.

Néha? Jungkook, mindig félreértem őket.

- Nem is igaz - vontam meg vállaimat tiltakozásképp.

- Nem?

- Na jó, lehet néha tényleg félreértem, de valld be, hogy sokszor direkt mondasz kétértelmű mondatokat - emeltem fel a mutatóujjam, mire megadóan sóhajtott egyet.

- Bevallom - villantotta ki fogait, én pedig ezért játékosan mellkasba csaptam.

- Szemét - motyogtam, bár kétség kívül élveztem az effajta megnyilvánulásait.

- Tudom, hogy élvezed őket.

- Hagyjuk inkább - legyintettem egyet, mert féltem, hogy túl messzire megy el a viccelődéseivel.

Vajon ő jó viccnek tartaná, ha mondjuk rávetném magam és addig csókolnám, amíg levegőt kap? Én annak tartanám...

- Kipihented magad? - szólalt meg pár perc csend után.

- Azt hiszem. Mennél szaunázni? - nevettem fel, miközben hatalmasat bólintott. - Akkor menjünk. - keltem fel, majd a fürdőbe indultam, hogy kihozzam a két hófehér köntöst, amiben megközelítjük a wellness részleget.

Jungkook egy határozott mozdulattal lekapta magáról a pólóját, amitől egy pillanatra még levegőt is elfelejtettem venni. Türtőztetnem kellett magam, hogy ne tátsam el a számat és vetődjek rá, pedig már nagyon közel voltam hozzá. Hogy lehet valaki ilyen jó pasi? Hogy lehet egy ilyen jó pasi a barátom?

- Megyünk? - vette ki a kezemből a köntösét, mire csak bólintottam egyet.

Remegő kezekkel vettem le magamról a felsőmet és zavartan húztam magamra a köntöst. Belül meditáltam és légzőgyakorlatok végeztem, hogy nehogy kiszáradjak vagy valami maradandó bajom történjen Jungkook miatt. Kicsit sem volt jó ötlet szaunába menni, hiszen ott alapból hatezer fok van, a testem pedig fel van hevülve. Szó nélkül követtem őt egészen a kabinig, ahol csak úgy lazán megfosztotta magát a köntösétől és ismét az izmos felsőtestével találtam szemben magam.

- Oh baszki - motyogtam magamnak és nagyokat nyeltem, hogy ne száradjak ki.

- Mi van Jimin? - nevetett fel Jungkook, de csak megvontam a vállaimat és én is levettem a köntöst.

- Arra gondoltam, hogy szauna után jól jönne egy masszázs. Mit szólsz hozzá? - dőlt el a bent lévő egyik padon.

- Nekem igazából teljesen mindegy, hogy mit csinálunk - ültem le mellé.

- Akkor masszázs - bólintott, behunyva a szemeit és kényelmesen elhelyezkedett.

Odanyúltam és kisimítottam egy hajtincset a homlokáról, mire rám pillantott. El akartam húzni tőle a kezem, de ő megragadta és visszahelyezte a homlokára.

- Nyugodtan folytasd - utalt az előbbi gyengéd érintésemre, kijelentésére akaratlanul is elhagyta egy mosoly a számat.

Nem szóltam semmit, csak némán csináltam, amit kért tőlem, bár amúgy sem lett volna ellenemre a dolog. Ismét behunyta a szemeit, majd elhelyezkedett  a combjaimra helyezve a fejét.

Persze Jungkook, amúgy nincsen ötvenezer fok bent, légyszíves szórakozz még velem, hátha spontán öngyulladok.

A következő órában szinte alig szóltunk egymáshoz, amit egyébként nem bántam, hiszen a biztos valami nyöszörgés szerű hagyta volna el a torkomat, semmi értelmes. Kifejezetten örültem, hogy rajtunk kívül senki sem szeretett volna szaunázni, így tudtuk élvezni egymás társaságát. Jungkook homlokát simogattam és esküszöm, hogy nem szerettem volna abbahagyni, mert annyira jó érzés volt. Szerintem neki sem volt ellenére, hiszen biztosan leállított volna már rég, ha zavarja amit csinálok.

- Azt hiszem kellőképpen kiszáradtam már, szóval szerintem mehetünk - szólalt meg, amitől én megijedtem, hiszen túlságosan is bele voltam merülve a gondolataimba. - Bocsánat, nem akartalak megijeszteni. - nevetett fel, majd felült és beletúrt a hajába.

- Egyetértek, menjünk - mosolyogtam és már fel is álltam.

Gyorsan lezuhanyoztunk, utána pedig Jungkook kérésére a masszázst is kipróbáltuk. Alapjáraton utálom, ha masszíroznak, de ez valami borzasztó volt. Előre éreztem, holnapra olyan izomlázam lesz, hogy felkelni sem tudok majd az ágyból. Nem lehetne mondjuk, hogy gyengéden érnek hozzám, nem úgy, mintha éppen el akarnának tenni láb alól? Párszor a mellettem lévő ágyra pillantottam, ahol Jungkook látszólag élvezte, amit vele csinálnak. Mindegy, ennyi fájdalmat megér nekem, hogy boldognak lássam őt.

~~¤~~

- Ha el fogunk tévedni, akkor nagyon nevetni fogok - szólalt meg Jungkook, amikor már fél órája a nyamvadt város térképét tanulmányoztam.

- Hidd el, hogy el fogunk. Ebből semmit sem értek. Ha most itt vagyunk, akkor ezek szerint erre kellene mennünk, hogy eljussunk a fűvészkertbe, de basszus ez az utca nagyon nincsen itt. - sóhajtottam fel, majd idegesen a térképre csaptam.

- Mi lenne, ha csak szimplán sétálnánk? Kövessük a fényeket vagy a nagyobb utcákat és ennyi. - vetette fel az ötletet, én meg bólintottam egyet, hiszen semmi kedvem nem volt még vagy két óráig, ezt a térképet tanulmányozni.

- Merre szeretnél menni?

- Add ide a kezed és nyugodj meg. Ez egy nyaralás, szóval ne idegesítsed fel magad fölöslegesen. - kulcsolta össze az ujjainkat, amitől egyből eltűnt a rosszkedvem.

- Igazad van - bólintottam, de eszem ágában sem volt elengedni a kezét.

Végül tényleg csak barangoltunk órák hosszat a városban, amíg be nem sötétedett. Szokásomhoz híven rengeteg fotót csináltam, miközben fagyiztunk, kalapokat próbáltunk fel vagy éppen szobrokkal pózoltunk. Nagyon jól éreztem magam, csak kár, hogy ilyen gyorsan telik az idő és már is este kilenc lett. Csupán öt napunk van itt és négy napom van a vallomásig. Még mindig nem mertem belegondolni abba, hogy mit fogok majd neki mondani, de szerintem a rögtönzést fogom választani.

- Azt hiszem tetszik valaki - szólalt meg Jungkook, miután leültünk az egyik mólóra a tenger mellett, a szállásunktól alig öt percre.

- Komolyan? - pillantottam rá, mire ő egy bólintással alátámasztotta, hogy jól hallottam, amit mondott.

- Ha hazamegyünk Busanba, akkor bevallok neki mindent. Nem szeretném elrontani a közös nyaralásunkat. - merengett a távolba.

Kétségbeesve éreztem, hogy gombóc nő a torkomban.

- Ez egy jó ötlet - erőltettem magamra egy mosolyt, hiszen hirtelen nem tudtam, hogy miként reagáljak a kis vallomására. - És ki a szerencsés?

- Nem szeretném addig elmondani, amíg biztos nem vagyok az érzéseimben - pillantott rám, amit egy apró bólintással nyugtáztam.

- Nekem is tetszik igazából valaki, ha már őszinték vagyunk egymással - sóhajtottam fel.

Nem sokszor beszéltünk ilyen témákról, úgyhogy most éltem az alkalommal és tettem egy lépést a vallomás felé.

- Mióta?

- Pár hónapja talán - kamuztam, mert nem szerettem volna, hogy egy kicsit is sejteni kezdje, hogy róla beszélek.

- Drukkolok - ölelte át a derekam, majd közelebb húzott magához.

- Én is drukkolok neked - hajtottam a fejem a vállára és kezdtem a hullámzó tengert, felette a csillagokkal tanulmányozni.

Azt hiszem, az a pici remény most végleg szertefoszlott, hiszen tetszik neki valaki. Mondjuk mit is vártam? Hogy szűzen fog meghalni? Ugyan, felnőtt férfi már, nem fog várni a sült galambra. De akkor is fáj. Miért nem tetszhetek neki én? Éreztem, hogy könnyeim utat törtek maguknak, miközben gondolataim fő témája gyengéden simogatta a hátamat. Abban reménykedtem, nem jön rá arra, hogy sírok, mert akkor lebuknék és elrontanám a közös nyaralásunkat.