Sziasztok!
Fucking_serious kihívott egy remek kihívásra, aminek a lényege, hogy írni kell egy történetet, ami hét részből áll. Úgy gondoltam, hogy élek a lehetőséggel és megcsinálom. Szokásomhoz híven Jikookról fog szólni ez a rövidke történet, amiről előljáróban annyit, hogy fluff minden mennyiségben. Remélem elnyeri tetszéseteket és végigkíséritek Jimin és Jungkook kalandját Japánban. 😉

~~¤~~¤~~¤~~¤~~

Izgatottan pakoltam be a bőröndömet a kocsi csomagtartójába, hiszen egyhetes kiruccanásra megyek Jungkookkal, akivel már egészen kiskorunk óta ismerjük egymást. Sikeresen elvégeztük az egyetemet mindketten, ezért a szüleink úgy döntöttek, hogy meglepnek minket valami "aprósággal". Nos, ez az apróság egy hét napra szóló nyaralás Miyakojima-ba, Japán egyik leghíresebb tengerpartjára. Közös álmunk volt eljutni ide, szóval amikor megtudtam, hogy mit is kapunk, elsírtam magamat. Nagyon sokat jelent ez nekem, szóval már fél éve számolgatom vissza a napokat, hogy mikor megyünk már végre. Most viszont elérkezett a várva várt nap, én pedig az indulás előtti pillanatokban egyáltalán nem tudtam mit kezdeni magammal.

- Na mehetünk? - mosolygott apa, miután lecsuktam a csomagtartót.

- Menjünk - vigyorogtam izgatottan és már csak az utazás gondolatától is összeszűkült a gyomrom.

Egyszer sem repültem korábban, szóval egyrészt amiatt is izgultam, plusz erre a nyaralásra terveztem a nagy vallomást. Jungkook egészen a középiskola első éve óta bejön nekem, sőt, ahogy telik az idő, egyre erősebb érzéseket táplálok iránta. Eddig azonban nem volt bátorságom bevallani neki, hogy mit is érzek valójában. Úgy tervezem, hogy hazaindulás előtti este mondok el neki mindent, hiszen, ha nagyon kiakad majd, akkor már nem sokat kell kibírnia velem. Nagyon félek attól, hogy végleg megutál és a barátságunknak is annyi lesz, de nem tudom már tovább magamba tartani az érzéseimet. Fogalmam sincs, hogy hogyan lesz annyi bátorságom, hogy mindent elmondjak neki, de egyenlőre nem szeretnék ezzel foglalkozni. Jól szeretném érezni magam vele és új, felejthetetlen élményeket szeretnék szerezni, amiket majd mesélhetek az unokáimnak is, ha egyáltalán lesznek olyanjaim.

Ahogy lelassult a kocsi, a szívem ismét hevesen kezdett verni és legszívesebben kiszálltam volna, hogy egészen a repülőig rohanjak, de sajnos ezt nem tehettem meg. Tíz perc tekergés után végre találtunk parkolóhelyet, ami szerencsére a reptér közelében volt, szóval nem kellett sokat sétálni. Apa húzta a bőröndömet, anya pedig nagyban magyarázta, hogy mit hova pakolt, ugyanis ragaszkodott hozzá, hogy ő pakoljon be, ne én, mert szerinte biztos otthon hagytam volna valamit.

- Anya, huszonhárom vagyok, nem egy kisgyerek - forgattam meg a szemeimet, amikor a lift használatáról kezdett beszélni.

- Tudom, csak izgulok. Azért még is csak ez az első külföldi nyaralásod, ahol én nem leszek ott. - sóhajtott fel, aztán drámaian a homlokához kapott.

- Esetleg nem akarod neki elmondani, hogy Japánban milyen nyelven beszélnek? - nevetett fel apa, mire én is hasonlóképpen cselekedtem. - Hagyd már élni szerencsétlen gyereket. Ott lesz vele Jungkook, csak nem fognak leugrani a szállodai szobájukból vagy kiugrani egy busz elé szórakozásból - védett meg apa, mire heves bólogatásba kezdtem.

- Tudjátok milyen egy anya, na. Aggódik az egyszem fiáért.

- Így szeretlek - öleltem szorosan magamhoz, majd a telefonomért nyúltam, hogy megcsörgessem Jungkookot, mert időközben megérkeztünk a reptérre.

~~¤~~

- Végre ketten maradtunk - mászott be az ülésére Jungkook, ami az ablak mellett volt.

Én szerettem volna ott ülni, de kő papír ollóban nyert, szóval odafele ő ül ott, visszafele pedig én. Mellette foglaltam helyet, majd elhelyezkezdtem és elővettem a telefonom, hogy később képeket csinálhassak. Borzasztó ideges voltam és nagyokat nyeltem, hiszen bármelyik pillanatban elindulhatunk. Jungkook elmosolyodott, majd a kezemért nyúlt és összekulcsolta az ujjainkat.

- Ne félj Jimin, élvezni fogod. Repülni fantasztikus érzés és elképesztően gyönyörű. - bíztatott, mire egy aprót bólintottam.

Az emelkedést és a landolást leszámítva tényleg élveztem és nem győztem hova nézni, hiszen annyira gyönyörű volt a kilátás. Úgy viselkedhettem, akárcsak egy kisgyerek, de jelen pillanatban teljesen hidegen hagyott, hogy ki mit gondol rólam. Remegő lábakkal lépdeltem le a repülő lépcsőiről, majd egy halk sóhajjal díjaztam, ahogy végre leértem a betonra. Jó a repülés, de valamivel biztonságosabb a földön. Jungkook megjelent a két bőrönddel és mutatta, merre kell menni. Fogalmam sem volt, hogyan lehet ilyen magabiztos, amikor még csak most van először itt.

- Tudod már mit fogunk ma csinálni? - kérdeztem Jungkooktól, miután sikeresen fogtunk egy taxit, amivel a szállás felé vettük az irányt.

- Neked van valamilyen elképzelésed? - kérdezte, mire megráztam a fejem. - Mozi?

- Ez egy jó ötlet. Utánanéztem és egyébként van wellness, masszázs és jakuzzi is a szállodában. Szóval, holnap kipróbáljuk majd? - vigyorogtam, mire Jungkook felnevetett.

- Nagyon imádom, amikor így beleéled magad valamibe - paskolta meg a combom, mire még nagyobb lett a mosolyom.

Szerettem, amikor gyengéden hozzám ért, hiszen számomra maga volt az áldás. Lehet, hogy neki csak egyszerű, semmitmondó érintések voltak, nekem azonban nagyon nem. Szerencsére mostanában egyre többet ér hozzám, így egyre többet bizsereg miatta az egész testem, amikről ő egyáltalán nem tud. Nem csoda, hiszen huszonhárom vagyok, még egyetlen kapcsolatom sem volt, de a hormonjaim javában dolgoznak. Az együtt alvások a legnehezebbek, hiszen szinte minden reggel merevedéssel ébredek mellette, ezért kivétel nélkül a fürdőben kötök ki. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha együtt lennénk és nem kellene saját magam kielégíteni, hanem mondjuk ő tenné meg helyettem.

- Megérkeztünk - lassított a taxis, majd leparkolt egy hatalmas szálloda elé.

Jungkook kifizette a fuvart, kipakoltuk a két bőröndöt a csomagtartóból, csináltam pár képet, végül bementünk az épületbe. Szintén ő rendezte a becsekkolást is, addig én tátott szájjal tanulmányoztam a hallt. Bőr kanapé, márvány padló és halk, mégis ide illő zene. Túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen.

- Mehetünk? Hatodik emelet tizenhatos szoba. - kacsintott egyet, majd megrázta az arcom előtt a kulcsot.

Kivettem a kezéből és a lift felé siettem, hogy minél hamarabb a szobánkban lehessünk. Teljes szívemből remélem, hogy egy ágy lesz a szobában, hiába nem fog történni közöttünk semmi sem. Legalább tudom majd csendben figyelni őt, miután elaludt.

- Gyönyörű a hely - mosolygott Jungkook, miközben haladtunk felfelé.

- Nekem is nagyon tetszik. Remélem lesz teraszunk. Biztos bámulatosan szép a kilátás.

- Én a hatalmas kádban reménykedem - szólalt meg Jungkook, mire akaratlanul is perverz dolgok futottak át az agyamon.

Szinte rohantam a tizenhatos szobáig, majd remegő kézzel fordítottam el a kulcsot, ami egy kattanással jelezte, hogy az ajtó kinyílt. Lenyomtam a kilincset és beléptem a szobába. Eltátottam a számat, hiszen káprázatos volt. Egy nappali szerűséget pillantottam meg először, fehér bőrkanapéval, egy hatalmas tévével, különlegesebbnél különlegesebb szobanövényekkel és könyvespolcokkal. Ez biztos, hogy szálloda? Nekem palota jutott róla először az eszembe, pedig eddig csak a nappalit láttam. Nem csalódtam, ahogy megpillantottam a hatalmas fürdőkádat, -amiben Jungkook reménykedett,- és az óriási tükröt, ami miatt nagyobbnak tűnt a fürdő. Jungkook szó nélkül járta körbe az egész helyet, én viszont folyamatosan motyogtam valamit, hiszen valóban csodálatos volt és nehezen fogtam fel, hogy komolyan itt vagyok. Mikor megpillantottam a hatalmas franciaágyat, egyszerre dobbant hatalmasat a szívem és ugrott össze a gyomrom a gondolatra, hogy együtt fogunk aludni.

- Ez valami baszott jól néz ki - szólalt meg Jungkook mellettem, majd egy határozott mozdulattal rávetődött az ágyra. - És még kényelmes is. Jimin költözzünk ide kérlek. - motyogta a párnába, mire felnevettem és csináltam róla egy fényképet, aztán én is mellé vetődtem.

- Vigyük haza - nevettem, mert megtapasztaltam, hogy ez az ágy bizony rendkívül kényelmes.

- Adnám.

- Akkor elmegyünk moziba? Meg körülnézhetnénk a plázában. - fordultam felé, mire bólintott egy aprót.

- Hány óra van egyáltalán?

- Négy óra lesz. Akkor még van időnk. - pattantam fel az ágyról, ugyanis most vettem csak észre a hatalmas teraszt, amiért imádkoztam. - Úristen nézd, de szép. - tátottam el a számat és a korláton kihajolva bámultam a tájat.

- Vigyázz, nehogy kiess - ragadta meg Jungkook a derekam, a cselekedete miatt pedig muszáj volt beharapnom az alsó ajkam.

Még szerencse, hogy háttal álltam neki, hiszen bármennyire is próbálkoztam, nehezen ment, hogy ne mutassam ki az érzéseimet. Persze az évek során megtanultam kontrolálni magam, viszont borzalmasan nagy feladatot jelentett. Annyira kívántam már őt, hogy ha csak egy kis érdeklődést is mutatott volna felém, én hagyom magam, felőlem azt csinál velem, amit csak akar. De az a baj, hogy ennek az érdeklődésnek egyetlen apró foszlányát sem láttam még. Kezdtem beletörődni, hogy magányosan fogok meghalni.

- Milyen szép lehet itt minden este - hallottam meg rekedtes hangját a fülem mellől, mire vettem egy mély levegőt.

Jungkook menj a közelemből vagy rád mászok.

Inkább elővettem a telefonom és újabb fotókat csináltam, majd pár közös selfiet.

- Örülök, hogy eljutottunk ide - mondta a mellettem álló, mire bólogatni kezdtem, hiszen totálisan ezt gondoltam én is. - Olyan mintha egy hosszú nászúton lennénk. - nevetett fel.

Zavartan felnevettem én is, majd jobbnak láttam, ha visszamegyek a szobába, mert kezdett melegem lenni és nem csak az időjárás miatt. Utáltam, de egyben imádtam, amikor ilyeneket mondott nekem. Megbeszéltük, hogy megvárjuk a vacsorát, majd csak azután megyünk be a városba. Addig pedig nem volt semmi tervünk, szóval még jobban körbenéztem a kis lakásban, amit már nem is mertem szobának hívni. 

A vacsora valami isteni volt, legszívesebben elcsomagoltattam volna, ami még a tányéromon maradt, de sajnos ezt nem tehettem. Ahogy láttam, Jungkooknak is nagyon ízlett, hiszen ő mindent megevett. Pihentünk egy fél órát, aztán útnak indultunk. Minden ki volt világítva, otthoni, mégis kicsit spanyol hangulatot varázsolva Miyakojima utcáinak. Szerencsére a Google térkép segítségével könnyen eltaláltunk a moziig, körülbelül tíz percre volt tőlünk busszal.

Nehézségek árán, de megegyeztünk, hogy nem horrort fogunk nézni, hiszen azoktól túlságosan félek. Egy akció filmet választottunk ki, amit Jungkook már régóta látni szeretett volna, szóval azonnal el is felejtette a horrort. Vettünk popcornt és két nagy adag kólát, majd elfoglaltuk a helyünket a megadott két székben. Volt még negyed óránk, ezért tervezgetni kezdtük a holnapi nap programjait.

- Mindenképpen szeretnék wellnessezni egyet - mondta, mire bólintottam.

- Este elmehetnénk sétálni a városba? Láttam menő helyeket, ahol lehet fényképezni. - vetettem fel az ötletet.

- Benne vagyok. Igazából még van időnk, szóval szerintem nem kell olyan sűrű programot tervezni. Lesz még alkalmunk holnap és holnapután is és azután és azután. - sorolta, mire nevetve tapasztottam a kezem a szájára.

- Értettem, hogy mit szerettél volna mondani Jungkook - kuncogtam fel, mert közben megnyalta a tenyerem. - Fúj. - töröltem bele a pulcsijába a nyálát, mire ő is felnevetett.

- Fúj? Mindjárt adok én neked olyan fújt. - nevetett, majd egy határozott mozdulattal megnyalta az arcom bal oldalát.

- Jungkook mit csinálsz? - töröltem le az arcom, de nem bírtam abbahagyni a mosolygást. - Én sem nyaldoslak téged. - tettem karba kezeimet, erre ő csak megforgatta a szemeit.

- Akkor nyalj meg - pillantott rám, a mondat miatt egy pillanatra lefagytam, de utána rendeztem vonásaimat és megráztam a fejem.

- Nem foglak nyalogatni, nem vagyok kutya - jelentettem ki, ő meg válaszként beletúrt a hajamba.

- Cuki kutyus lennél Chim - borzolta össze a hajam, de ellöktem a fejemtől a kezét.

- Ha kutya lennék biztos, hogy megharapnálak. - húztam össze a szemem.

- Szeretném, hogy megharapj - mondta teljesen komolyan, én meg éreztem, hogy arcom elvörösödik.

- Hülye vagy - pillantottam zavartan oldalra, hiszen ezek után nem mertem a szemeibe nézni.

Szerencsére pont ekkor kapcsolták le a fényeket és kezdődtek el a reklámok. Kellemetlenül éreztem magam, viszont tudom, hogy ő nem úgy gondolta, ahogyan én. Akkor miért mond ilyeneket basszus? Hogy fogok így még hat napot kibírni? Jungkook észnél legyél és ne zavarj össze.

A film egyébként tényleg remek választás volt, nagyon sokat nevettem rajta. A mellettem ülő is élvezte, hiszen gyakran ő nevetett a leghangosabban az egész moziteremben. A film közben átölelte a vállam, amit egy mosollyal díjaztam, hiszen ezek szerint már el is felejtette az előbb történteket. Vagy csak nem tulajdonított nagy jelentőséget nekik, velem ellentétben. Szinte még most is éreztem a nyálát az arcomon és a tenyerem is, ami undorító lenne, ha nem annak a csávónak a nyála lenne, akiért lassan hét éve oda meg vissza vagyok.

2018. 03. 18.