Xin Yu:

-Te? - akadt el a lélegzetem. - H.. Hogy kerülsz ide?

- Erre jártam! - villantott felém egy hatalmas vigyor.

Viszonozni akartam, mivel most találkoztunk elöszőr élőben s fő a jó benyomás, de megszédültem, így kiesve az egyensúlyomból zuhanni kezdtem.
Ám Wei Jia erős karjai nem engedtek leesni.

- Mi a baj, Xin Ju?! - paskolta meg az arcomat, mire résnyire kinyitottam a szemem, de nem válaszoltam, mivel a szám olyan szinten kiszáradt, hogy egy hang se jött volna ki rajta.

Wei Jia gyorsan kapcsolt, miután már a szememet se tudtam nyitva tartani, hogy itt valami nagyon de nagyon nincs rendben. Ölébe kapva sietett le a lépcsőn, majd kívágva a bejárati ajtót futott a kocsijához. Engem betett az anyós ülésre, majd sietve beült a kormány mögé.

Nem tudom mikor, de elaludhattam vagy elájultam, mivel már nem a kocsiban ébredtem, hanem egy kórházi ágyon. A lábam erőst zsibbadt de a fejfájásom mellett halvány őszi rózsa volt.

Kábán körbenéztem, amennyire tudtam, az irritálóan fehér szobán. Az ágyon kívül is csak egy állvány volt még a szobában, amin egy olyan csepegős bizéria csepegtetett valami löttyöt belém.

A lábam zsibbadása kezdett idegesíteni, így oda pillantottam.
Wei Jian feje pihent rajta.

Itt maradt volna? - na ez volt a lehető leghülyébb kérdés, amit jelen esetben feltehettem.

Kinézve az ablakon még éjjel lehetett, mivel minden koromsötét volt.

Mivel utálom a kórházakat, emiatt nem akarok itt lenni reggelig.

Fogtam magam, kihúztam a tűt a karomból, majd leemeltem Wei Jia fejét a lábamról. Hangtalanul másztam ki az ágyból. Majdnem felszisszentem, mikor talpam a hideg kőhöz értek. Gyorsan felöltöztem, majd már mentem volna ki az ajtón, mikor is eszembe jutott, hogy a kórház rohadt messze van a lakásomtól.

Vissza mentem Wei Jia-hoz, majd ébresztgetni kezdtem.

- Mi va'? - horkantott egyet, résnyire kinyitva a szemét.

- Wei Jia el tud...

- Megmondtam, hogy nem veszünk pónilovat?! - szakított félbe, majd vissza is feküdt.

Én csak furcsán néztem, majd újra megpróbáltam, de ezúttal nagyon nem kedvesen.

Egyszóval fogtam magam és elkezdtem magam után húzni.

Feje elég nagyot koppant a padlón, ami egyből felébresztette.

-Xin Yu?! Mi fészkes francot csinálsz?!- rántotta el a karját.

- Vigyél haza!- tettem kárba a kezem

- Ezt kedvesebben is a tudtomra adhattad volna...

- Próbáltam, de csak annyit reagáltál, hogy nem veszünk pónit..

Az a WTF arckifejezés mindent vitt. Alig bírtam visszatartani a röhögést.

- Jól van, hazaviszlek! - ragadta meg a kezem, és húzott maga után.

***

- Kösz, hogy hazahoztál! - köszöntem a kocsi ablakának támaszkodva.

- Igazán nincs mit! - mosolygott. - Ügyelj magadra! - intett egyet, mire én hátralépve hagytam, hogy elhajtson.

A szobámba belépve egyből az ágyamban vetettem magam. Hajnal 3 volt, nekem meg holnap TZ-im lesznek és figyelmes akartam lenni.. Hát csak akartam, mert ez már nem fog összejönni. Lehet skippelni kéne a holnapi napot is...

***

Hát ami azt illeti skippeltem is. Másnap délig fel se keltem.

Még akkor se keltem volna fel... De mivel valaki kicsit se kedvesen dübörgött az ajtón, így kénytelen voltam felelni, hogy ajtót nyissak.

Hát ki is lehetett volna más, mint az én, "drága" Xiao En-em.
Meg sem várta hogy azt mondjam "bejöhetsz" vagy valami hasonló, ő csak simán beengedte magát.

- Mit akarsz Xiao En? - kérdeztem miközben fejemet vakarva visszavánszorogtam az ágyamba.

- Jöttem megnézni, hogy hogy vagy. - nézett körbe a szobámban gyanakvóan. Az idegeimre megy ezzel.

- Megvagyok. Láttad. Most elmehetsz- húztam a fejemre a takarót.

Xiao En nem válaszolt, inkább odajött hozzám, majd a homlokomra tette a kezét.

- Xin Yu! Te lázas vagy! - visított fel, nekem ezzel még nagyobb fejfájást okozva. - azonnal menj el orvoshoz!

- Hagyj, nem megyek sehova! - fordítottam neki hátat.

- De Xin Yu! Menj el orvoshoz! - parancsolt rám.

-Már voltam! - kiáltottam fel.

- Mikor?! - hitetlenkedett.

- Az éjjel!

- Kivel? - tette csípőre a kezét. - Ó ne is mondd meg! Tudom! Azzal a lánnyal mi?!

- Xiao En hagyd abba ezt a rohadt feltételezést! Nincs semmilyen lány! Az egyik régi barátom vitt el! - ordítottam rá, mire megszeppenve nézett rám, ami most nagyon nem érdekelt.

- X.. Xin Yu... - dadogta- most miért vagy mérges?

Komolyan ennyire hülye nem lehet senki sem.

Mivel nem akartam a szomszédokat felkelteni, így nyugalmat erőltetve magamra válaszoltam.

- Hagyjuk. Most fáradt vagyok! Kérlek menj el! - mondtam tetetett nyugodtsággal.

- De, majd ápollak inkább! - fogta meg a kezem.

- Most inkább nem, menj haza! - húztam el a kezem.

Ő csalódottan lehajtotta a fejét.
Nem szólt semmit, csak felállt és kiment a szobából.

Na most akkor mehetnék vígasztalni azzal a szöveggel, hogy az én hibám meg blablabla.. Vagy is ezt várja majd el. De várhatja, mert én nem megyek bocsánatot kérni az biztos!