Kicsit még ültünk az asztalnál majd Buster megszólalt.  
-Nincs kedved kijönni az udvarra?-kérdezte félénken.
-De mehetünk.-mondtam majd felálltunk az asztaltól és kabátot vettünk. Kiléptünk az ajtón és az udvaruk több hektáros lehet hatalmas az az udvar láttam még valamennyire a sötétbe hogy van olyan rész ahol olyan mintha egy kicsi erdő lenne nagyon sok fa volt ott. Volt egy rész ahol a sövény direkt mintába volt elhelyezve nagyon szép volt az udvaruk.
-Hatalmas az udvarotok.-nem tudtam nem szó nélkül hagyni.
-Hát nem kicsi főleg akkor nem az amikor elrúgtuk messzire a foci labdát.-mondta mire elmosolyodtunk. Én tovább néztem a távolba de tekintetét éreztem magamon. Ekkor bevillant hogy mielőtt Victoria szólt volna a vacsi miatt kérdezni akartam valamit az egyik képről.
-Lehet egy személyes kérdésem?-kérdeztem félénken és felé fodultam.
-Persze de én is kérdezhetek majd valamit?!-mondta majd közelebb lépet hozzám körülbelül egy méter se volt közöttünk.
-Tud-tudod mikor anyukád bejött szólni a vacsora miatt kérdezni szerettem volna valamit.-mondtam akadozva mert zavarba jöttem és ő bólintott a mondatomra.-Csak azt szerettem vola kérdezni hogy az egyik képen Jack Remsay-vel vagy?
-Igen ő egy nagyon nagyon nagyon közeli barátom sokat lógunk együtt és a szüleink is jóba vannak.-mondta és nagyon csábosan kezdett mosolyogni.
-Az egyik barátnőm is jóba van vele.
-Tényleg? Hogy hívják?
-Kate Wintermon.
-Kate komolyan.-kérdezte hitetlenkedve nagyon sokat mesélt róla Jack.
-Kicsi a világ.-mondtam még mindíg ott álltunk de kicsit kirázott a hideg ami elég viccesen nézet ki ezért kicsit felnevettünk.
-Fázol?-kérdezte kis kutya szemekkel.
-Ja nem dehogy csak egy kicsit.
-Odaadjam a kabátomat?-kérdezte de olyan édes volt hogy egyszerre megölelgettem volna.
-Jajj nagyon aranyos vagy tényleg de nem kell köszönöm mit szólnál ha bemenénk? De csak ha nem baj.
-Jajj dehogy baj.-mondta majd kezét a vállamra rakta nem tudtam megállni hogy ne menjek hozzá közelebb. De amint közelebb léptem elmosolyodott. Mikor beléptünk David volt ott éppen vizet ivott kicsit félénken néztem rá hisz elég érdekesen festhettünk Brooklyn-nal. Ő abba a szülő fajtába tartozik aki inkább nem kérdez hagyja a gyerekekre a dolgot. Most is csak annyit csinált hogy ránk mosolygott és visszament a többiekhez.
-Mit szólnál ha felmennénk a többiekhez?-kérdezte Brook.
-Mehetünk!-Majd megfogat a kezem amitől kicsit összerezzentem de nem zavart a dolog csak az ő keze az enyém mellett hatalmas volt. Mikor felértünk az emeletre már a folyosó elején lehetett hallani a kicsik hangját. Amikor beléptünk a szobába hatalmas nagy hangzavar volt. Ott x-box-oztak Harper pedig nézte őket. Ha nem köszöntünk volna észre se vesznek majd Harper oda szaladt Brook-hoz és megölelte majd felemelte és elkezdett élmény beszámolót tartani. Én addig leültem Cruz-hoz Romeo-hoz és Kris-hez. Megkérdezték hogy nincs e kedvem x-box-ozni és persze hogy volt kedvem. Nagyon szeretek x-box-ozni meg is lepődtek rajta hogy tudok. Mi sokat szoktunk játszani Kris-el úgy hogy nem volt újdonság. Miközben a fiúkkal játszottunk Harper megfogta a kezem és elhúzott magammal.
-Eljössz velem játszani?-kérdezte olyan édes volt hogy ne tudtam és nem is akartam neki nemet mondani.
-Persze.-mondtam majd megfogta a kezem és behúzott a szobájába. Amikor kiléptünk a fiúk szobájából Brooklyn direkt szomorúan nézett és elkezdett integetni majd én is vissza integettem. Elkezdtünk babázni azt szeretett volna. Igazából én kis koromba nem nagyon babáztam eléggé fiús voltam de ez most se nagyon változott. Vannak ruhák amik tetszenek de nem az én stílusom és csak anya miatt hordom őket. A közös játékunkat David szakította meg.
-Sziasztok Haper már fél 9 van aludnod kellen.-mondta David majd felemelte.
-De nem akarok még babázni szeretnék Oliv-al.-mondta álmosan.
-Majd babázunk máskor jó?-mondtam megnyugtatásul. Majd elköszöntem tőle és kijöttem a szobájából. Visszamentem a fiúkhoz de ekkor Brooklyn már nem volt ott. Bekopogtam a szobájába és benyitottam és ott feküdt az ágyon.
-Szia.-mondtam félénken amint meglátott felült az ágyon.
-Szia.-mondta egy nagyon csábos mosoly kíséretében.
-Leülhetek?
-Persze.-mondta majd arrébb húzodott az ágyon.
-Milyen volt babázni?-kérdezte önelégülten.
-Nagyon jó volt.-mondtam viccelődve-De az az igazság hogy sosem voltam oda a hercegnőkért és a babákért amikor kicsi voltam. Az előző poénja miatt viszont bele boxoltam a vállába.
-Komolyan megütöttél komolyan?-mondta hülyéskedve.
-Igen de te nem üthetsz vissza mert lány vagyok.-mondtam tovább folytatva a dolgot.
-Tényleg? Előbb még azt mondtad hogy nem vagy lányos.

-Az igaz hogy nem vagyok lányos de attól még hogy nem vagyok az attól még lány vagyok.
Ez a beszélgetés így ment tovább de a végére párnacsatába fulladt. Mikor vége lett a mi kis csatánknak vissza raktuk a párnákat és visszaültünk az ágyra. Olyan beállásban ült mint valami modell ezért nem hagyhattam ki az alkalmat.
-Elkérhetném az egyik fényképezőgépedet?-Kérdeztem félénken.

-Persze de mit szeretnél vele?-kérdezte de láttam hogy kicsit furcsállja a kérdésemet. Miután levettem az egyiket a komódról bekapcsoltam és visszaültem az ágyra és lefényképeztem. Mikor leesett neki hogy mit csinálok egyszerre felháborodott.

-Mi vagyok én valami modell?-kérdezte.
-A szüleid által lehetnél az. pózolj Brooklyn pózolj.-a második mondatomat már nagyon hülye hang lejtéssel mondtam. Erre a mondtatomra azt reagálta le hogy elkezdett pózolni ami nagyon vicces volt. Közben végig fényképeztem. Egy idő után kikapta a kezemből a gépet mire én szomorú arcot vágtam.
-Most én jövök!-mondta majd elkezdett fényképezni.
-Nee-kezdtem el nyafogni-Borzalmas a fejem neeee.
-De hogy borzalmas.-mondta kicsit komolyabban.-Pózolj Oliv Pózolj!-mondta utánozva engem szintén hülye hangon. Én vettem a poént ha ő pózolt akkor nekem is kell elkezdtem különböző arcokat vágni ami nekem is vicces volt de Brook is halálra nevette magát. Ezt az egész hülyeségünket az ajtón való kopogás törte meg.

-Kip-kop-mondta egy ismerős hang Romeo volt az-Oliv a szüleid hívnak. Sajnos mentek.-mondta majd becsukta az ajtót. Letette a fényképező gépet és visszaült az ágyra.
-Köszönöm a szép estét.-mondtam majd feltápászkodtam az ágyról.

-Én is köszönöm az estét és az alkalmi modellkedést.-mondta majd mondatai hallatán elmosolyodtam. Mielőtt kiléptem volna az ajtón kitárta kezeit és szorosan magához ölelt. Én is viszonoztam az ölelését. Ez az ölelés kicsit tovább tartott de nem bántam. Miután megölelt nem húzodtunk el egymástól. Amikor már nem zárt karjaiba szemünk találkozott és egyre közelebb húzodott a fejünk és amikor már majdnem megtörtént volna a nagy pillanat kopogtak az ajtón. Ekkor mindketten hátrább léptünk. Kris nyitott be.
-Oliv gyere.

-Megyek.mondtam majd kiléptem az ajtón.

-Szia Brook.

-Szia Oliv.
Lementünk a többiekhez elköszöntünk az egész Beckham familytől. Beültünk a kocsiba kevesebb mint 30 perc alatt haza értünk közben arról beszéltünk a kocsiba hogy milyen jó volt az este. Mikor haza értünk gyorsan pizsit vettem és lefeküdtem aludni. Kcsit forgolódtam az ágyban és folyton Brooklyn-ra gondoltam. majd kis idő múlva elnyomott az álom.