Amikor kiszálltam a kocsiból David már ki is jött ajtót nyitni nekünk. Amikor bementünk az egész család felsorakozott előttünk.
-Sziasztok.-fogadott Victoria majd egyenként megöleltük egy mást. David és Victoria nagyo rendes emberek igaz még nem ismerem őket annyira de nagyon kedvesek. Amikor a fiúkhoz értem Romeo és Cruz volt az első majd Brooklyn. Nagyon aranyosan mutatkozott be és az biztos hogy nagyon nagyon nagyon helyes. Végül jött a kis csöpség is Harper nagyon szégyenlős de halálosan aranyos a kis csaj. Anyáék eközben úgy köszöntötték egy mást mintha BFF-ek lennének mondjuk lehet hogy azok is valamilyen szinten. Apáék egyszerre a fociról kezdtek el beszélni.
-Romeo addig mutassátok meg a házat Oliv-nak és Kris-nek.-mondta Victoria.
-Oké.-mondta Romeo majd elkezdet bemutatni a házukat. Romeo Cruz és Kris egyszerre megtalálták a közös hangot a fociban és az x-box-ban. Közben Harper figyelte hogy ők mit beszélnek. Ahogy a folyosón sétáltunk a fiúk nagyba beszélgette mi meg Brooklyn-nak csak sétáltunk egy más mellett. A kettőnk között lévő csendet ő törte meg.
-Figyelj ha van kedved akkor elmehetünk a szobámba nem kell itt járkálnunk.-mondta egy mosoly kíséretében.
-Oké menjünk.-mondtam lelkesen. Bementünk a szobájába. Semmi extra nem volt egy hatalmas ágy, Tv. gardrób, komód, a komód tetején fényképezőgépek sorakoztak a falon pedig fényképek. Amikor beléptünk egyszerre leült az ágyára. Én a fényképezőgépeihez léptem és elkezdtem nézni azokat.
-Megnézhetem?-kérdeztem félénken.
-Persze.-mondta majd kis idő múlva folytatta-Érdekel a fényképezés?
-Mondhatjuk úgyis igazából apukám fényképész.-mondtam és a falon lévő képekhez léptem. Majd oda lépett mellém.
-Ezeket te fényképezted?-kérdeztem meglepetten olyan mintha egy profi fényképezte volna. A képek város részleteket ábrázoltak de voltak olyanok is amin ő volt a barátaival (gondolom a barátai mert vele egy korúnak tűntek és hasonló stílusúak voltak mint ő)
-Én fényképeztem. Ennyire rossz hogy látszik?-kérdezte aggodalmasan.
-De hogy rossz. Nagyon jók a képeid. De nyugi ezt nem csak udvariasságból mondom.-mondtam őszintén.
-Köszönöm. Amúgy te már tudod hogy mit csinálok szabad időmben de én még nem tudom hogy te mit csinálsz.
-Igazából semmi extrát nem csinálok. Barátaimmal lógok de szeretek sütni és imádok zenét hallgatni. És amikor Amerikába megyünk akkor az ottani barátaimmal szoktunk röplabdázni. Szóval nincs semmi extra a szabad időmbe.
-Ez egyáltalán nem unalmas. Más ember örül ha életében egyszer eljut Amerikába te meg ott röplabdázol a barátaiddal.

-Aranyos hogy így gondolod csak ez olyan fárasztó ingázni két ország között.
-Nekem mondod azt utálom a legjobban amikor pár nappal az utazás elött szólnak hogy ja amúgy megyünk pl Amerikába.
-Úr Isten most úgy beszélünk mint az elkényeztetett csitrik.-mondtam és kitört belőlünk a nevetés.
-Végre te nem az elkényeztetett ahogy te mondod csitrikhez tartozol.
-Köszönöm. De én is örülök hogy most egy normális velem egy korúval beszélhetek.-mondtam de ekkor már nem a képeket néztük ha nem egy mást amitől kicsit zavarba jöttem de az biztos hogy nem nézz ki rosszul Brook. Mikor lepillantottam akkor vettem észre hogy vannak gördeszkái. Gondolom látta hogy nagyon nézek valamit a földön ezért hátra fordult.
-Szoktam gördeszkázni.-mondta megelőzve a gondolat menetemet.
-Én most tanulom.-mondtam kicsit félénken.
-Komolyan?-hitetlenkedett-Ez nem egy lányos sport.-mondta és egy kicsit furán nézett rám.
-Én se vagyok olyan lányos.-mondtam de eközben végig nézett rajtam és amikor a cipőmhöz ért felhúzta szemöldökét és kérdően rám nézett.-Jó tudom a cipőm nem erről árulkodik de hidd el inkább Nike-ba jöttem volna.
-Értem.-mondta nevetve amitől már nekem is nevetnem kellett.-ha gondolod elmehetnénk együtt gördeszkázni.
-Oké de készülj fel hogy még nagyon béna vagyok.
-Nem baj majd segítek.-ajánlotta fel. A szememmel vissza tértem a képek nézésére és ekkor egy számomra ismerős arcon ragadt meg a tekintetem. Nem tudtam szó nélkül hagyni ezért megkérdeztem.
-Ő nem Gord-mondtam volna de Victoria benyitott hogy menjük enni.
-Gyerekek gyertek kész a vacsora.-mondta Victoria kedves hangon.
-Mindjárt megyünk.-mondta Brook közben Victoria már el is tűnt a szobából.-Hol tartottunk?-kérdezte de ekkor én már teljesen máson gondolkoztam.
-Nem tudom.-mondtam egy értelmetlen mosoly kíséretáben.
-Akkor mehetünk enni ha gondolod.
-Menjünk.-mondtam majd előre engedett az ajtónál és lementünk az étkezőbe. Ekkor még csak a szülők ültek ott. Én Brooklyn mellett ültem le gondoltam vele úgy is lenne valami témám. Pár percel később a fiúk is megérkeztek és Harper is velük volt. Ahhoz képest hogy milyen kicsi lány nagyon jól bírja velük az iramot. Mellém ült Romeo. Victoria és anya egész vacsora alatt a Londoni fashion week-ről beszélgettek. Apáék a fociról és a régi közös utazásaikról. (A beszélgetésben kiderült hogy apa sokáig utazott Dave-el nem csak munka miat és közben sokat fényképezte.) Romeo Cruz és Kris valami x-box-os játékról beszéltek Harper is a fiúkat figyelte.
A körülöttem lévő csendet Victoria törte meg.
-Hol tanulsz Oliv?
-A Vestmeny gimáziumba.
-Az egy nagyon jó gimi.-mondta Dave mondatát egy hálás pillantással díjaztam.
-És Brooklyn te hol tanulsz?-kérdezte anya.
-Én a Menestery gimibe járok.-mondta miközben kis fiúsa mosolygot.
-Az közel van Oliv sulijához.-mondta Dave majd újra apával kezdett társalogni. Kicsit még beszélgettünk az iskolákról majd anyék új témát találtak maguknak. Nem mellesleg az étel nagyon finom volt. Már untam a Brook és köztem való csendet ezért elkezdtem beszélgetést kezdeményezni.
-És te-fejeztem volna be a mondatot de ő gyorsabb volt.
-Szeretsz a Vestmeny-be járni.-mikor látta hogy én is akartam valamit mondani így folytatta-ne haragudj mit szerettél volna mondani?
-Ja semmi nem fontos.-örülök hogy ki mentett és nem nekem kellett kezdeményeznem beszélgetést mert én kb az időjárásról vagy valami szokásos témát választotam volna de örülök hogy ő kezdeményezett-Nagyon szeretek a Vestmeny-be járni nagyon jó fejek az emberek csak vannak arrogánsak is azt hiszik ha a szüleik letettek valamit az asztalra akkor már ők is valakik. De szerencsére a legjobb barátnőim nem ilyenek.
-Igazából minden magán iskolába vannak ilyenek nálunk is vannak.-Ekkor már a desszert. Brownie-hez hasonló és mellette fagyi volt nagyon jól nézett ki. Amikor elkezdtük enni még mindíg az iskolákról beszélgettünk és a barátainkról Sokszor egy más felé fordultunk amikor éppen evett a szájja sarkában csokis lett halálian édes volt mint valami kis gyerek. Elkezdtem nevetni de ő csak felhúzott szemöldökkel furán nézett rám. Majd a szám sarkára mutattam aztán rá a nevetéstől alig tudtam beszélni. Miután leesett neki hogy miről van szó ő is elkezdett nevetni. A nevetésünk nem hallatszott a nagy hangzavarban. Miután végeztünk anyáék a nappaliba mentek. Cruz-ék pedig vissza mentek játszani. Kicsit még ültünk az asztalnál majd Buster megszólalt.