Reggel arra keltem hogy a napfény az arcomat csiklandozza. Máskor mindig jó kedvem van ha napfény van de most életkedv nélkül ültem fel az ágyban. Ránéztem a telefonomra még több nem fogadott hívás és olvasatlan üzenet. Elkezdtem visszaolvasni őket egy darabig.
Oliv hol vagy itt kereslek már vagy fél órája.
Nem így terveztem az estést ne haragudj csak elgyengültem Sonia-nak.
Beszéljük meg légyszives.
Mikor már meguntam a szánalmasabbnál szánalmasabb üzenetek olvasását az ágyvégébe dobtam a telefonomat és az arcomat a kezembe temettem és azon gondolkoztam hol ronthattuk el vagy hogy ki az a Sonia. Mikor rájöttem hogy jobb dolgom is van annál hogy ezen gondolkozzak kikászálódtam az ágyamból és elindultam a fürdőszobámba. Mikor bele néztem a tükörbe úgy néztem ki mint a The walking dead egyik zombija. Borzalmas piros karikás szemek az arcom beesve. Letusoltam ettől egy fokkal jobban éreztem magamat. Felvettem egy egyszerű fekete sortot és egy fekete pólót amire az volt írva My bea is pizza. Ami jelen esetben igaz is volt. (és mindig is az volt) Mikor a tükörben megnéztem magam akkor láttam csak hogy milyen gyászhuszárnak nézek ki. Mindegy is becsoszogtam a konyhába apa a laptopján és a fényképezőgépén ügyködött miközben Kris tv-zet.
-Sziasztok.-mondtam egy erőltetett mosollyal.

-Szia!-kiáltotta oda Kris.
-Szia Oliv.-mondta apa majd helyet foglaltam mellette-Mi a baj?-kérdezte aggódva.
-Mindegy csak kicsit csalódtam.-mondtam őszintén majd egyik kezemmel elkezdtem masszírozni a halántékomat.

-Figyelj ha bármiben tudok segíteni szólj.-mondta apa nagyon magabiztosan.
-Apa ha rajtad múlna akkor senki nem nézhetne rám és egyedül öregednék meg.
-Nem öregednél meg egyedül ápolnál minket anyáddal.
-Persze.-húztam el a számat és elkészítettem a müzlimet gondoltam odaülök Kris mellé hátha valami érdekeset nézz. Miközben ettem rájöttem hogy a kanapénak annak a részén ülök ahol Brook-kal ,,akcióztunk". Egyszerre elment az étvágyam és inkább felmentem a szobámba. Gondoltam hogy ott valamennyivel jobb lesz. Tévedtem.. Nagyon gyengének éreztem magam. Közben írt Gemma hogy párnap múlva biztosan jönni fog. Mikor éppen az 1000-dik szomorú számot hallgattam meg rájöttem hogy olyan vagyok mint a filmekben a hülye nők akik siratják a fiatalkorukat és rájönnek hogy az összes férfi ugyan olyan. Én még csak 17 vagyok és már most kezdem. Ezért áthívtam Kate-et Mark-ot és pár régi barátot hogy csináljunk valamit mert én ezt így nem bírom tovább. A barátaimról az kell tudni hogy akik jönnek még azok Mati és James lesz. LA-ben nincs sok lány ismerősöm itt az időmet általában Kate-el és Gemma-val töltöm. Mat anyukája a Cosmopolitan egyik főszerkesztője az apja pedig vállalkozó. Mat-ről azt kell tudni hogy volt már vagy 1000 barátnője de mindegyik csak 1 hétig tartott. Amúgy nagyon rendes srác szabadidejében kosárlabdázik. James szülei pedig egy nemzetközi cég tulajdonosai. James is nagyon aranyos nagyon jól tud még gitározni és szörfözni. 1 óra alatt mind a 4-an itt termettek. Úgy gondoltuk hogy lemegyünk a partra mert ott még is jobb mint 40°C 4 fal között lenni. Mikor leültünk a partra természetesen elkezdtek faggatni a többiek hogy mi volt tegnap. Elmeséltem nekik is és ezután elkezdték elmondani egyenként a véleményeiket.
-Mekkora egy paraszttal jöttél össze.-mondta Mati dühösen.
-Paraszt inkább egy f.-mondott volna egy eléggé tisztességes káromkodást James ha nem fogom be a száját.
-Ne fikázzátok tudom hogy egy pöcs de attól még amíg ,,együtt" voltunk tényleg nagyon rendes.-erre a mentésemre a többiek egy szemforgatást adtak válaszul-És mi van veled Mati barátnőddel mi van?-kérdeztem miközben oldalba böktem.
-Most a szinglik boldog életét élem.-mondtam elismerően boldogan erre egy álcázott köhögéssel James csak annyit válaszolt hogy nem sokáig ezen mindenki jót nevetett.
-Te se maradsz ki James mesélj mi van veled.-mondtam boldogan.
-Mit meséljek én is szingli vagyok de tegnap láttam egy olyan csajt hogy húú haa.-mesélte nagy átéléssel mire én megforgattam a szememet.

-Köszi hogy eljöttetek sokkal jobban érzem magam.-mondtam majd tartottunk egy csoportos ölelést és mindenki haza felé vette az irányt. Mikor haza értem apáék akkor indultak valami meccsre anya is ment velük persze egyszerre megkérdezték hogy nincs e kedvem elmenni velük.
-Oliv biztos nem jössz Dave-ék is ott lesznek biztos jól éreznéd magad.
-Nem ne haragudj eléggé álmos vagyok egy meccs-hez.-mondtam gáz kifogásként és nem is tudom hogy gondolja anya úgy hogy tudja hogy nem jövök ki Brooklyn-nal. Mikor elmentek rá egy órájára kopogtak az ajtón gondoltam postás vagy takarítónő. Oda sétáltam az ajtóhoz és mikor kinyitottam Brooklyn állt velem szemben. teljesen lefagytam mérges is voltam rá és kíváncsi is hogy mit akar.

-Szia Oliv.-mondta nagyon félénk hangon.
-Szia.-mondtam majd beljebb léptem ezzel jelezve hogy jöjjön be legszívesebben bunkó módon rávágtam volna az ajtót de azért tudtam hogy látná rajtam hogy teljesen ki készültem. Megint vissza estem az esti állapotomba és megint majdnem elkezdtem sírni. Leültünk a kanapéra és ott ültünk pár percig csöndben de ő nem bírta sokáig.
-Figyelj ne haragudj a tegnap miatt csak Sonja egy régi barátom vagy legalább is barátnőm és minden csak úgy jött magától és tényleg akkor már ittam és nem akartam megcsókolni de ez lett.-magyarázkodott hadarva Brookly.

-Ja gondolom csak jött magától.-húztam el a számat-És amúgy is miért magyarázkodsz nem vagy nekem senkim hogy magyarázkodnod kelljen.-mondtam flegmán.
-Miért szerinted ez egy szimpla barátság volt?-kérdezte a keleténél hangosabban.
-Mond meg te.-mondtam szintén hangosan.
-Én csak annyit tudok hogy hibáztam és idejöttem bocsánatot kérni ha már nem válaszolsz az üzeneteimre de neked ez se jelent semmit.-mondta majd felállt és az ajtóhoz indult.
-Várj.-mondtam félénken-Nem kell bocsánatot kérned én gondoltam bele többet nem a te hibád. Azzal és akkor csinálsz azt amit akarsz.
-Csak tudod ez így elég érdekes hogy kivagyunk akadva ha valaki mással van és magyarázkodnunk kell akkor ez mégsem csak egy egyszerű barátság nem gondolod?!-mondta eléggé flegmán és visszafordult.
-Megint Mark-nál tartunk komolyan megint?!-mondtam hangosan-Akkor most mi van köztünk barátság extrákkal vagy mi?!-mondtam kárörvendően nevetve.

-Igen megint Mark-nál tartunk nagyon nem szimpatikus nekem és nem tudom hogy mi van köztünk nem is vagyunk barátok és nem is vagyunk párkapcsolatban kár volt ebbe az egészbe belemenni.-mondta bunkón.

-Tudod mit igazad volt kár volt ugyan olyan vagy mint a többi srác akinek gazdag és híres szülei vannak csak mondjuk a te felmenőid normálisak de látom ezt az erényt te nem örökölted és amúgy is ha kár volt akkor miért hívtál el a városba miért jöttel el ide?!-mondtam flegmán de szomorúan.
-Nem tudom miért csináltam te is egy voltál a sok közül.-mondta majd kisétált az ajtón és becsapta maga után. Ekkor már nem tudtam mit tenni neki dőltem az ajtónak és lassan leültem az ajtó elé. Arcomat a kezembe temettem és elkezdtem gondolkodni és enyhén sírni az elmúlt percek történtein. A nap többi részét a szobámban töltöttem és gondolkoztam hogy hogy lehetett ez kettőnk között. Közben megírtam Kate-nek hogy mi történ amire eléggé szépen megfogalmazta hogy Brooklyn egy *********** hát igen hogy egy khm nem egy jó ember fogalmazzunk úgy. Este nehezen aludtam el és reménykedtem hogy a holnapom jobban alakul majd. Mondjuk ennél már csak jobb lehet.