Zendülés vádjával

A nő idegesített. Fura érzés volt, de legszívesebben orrba vágtam volna. Magas volt, bézs színű testre simuló kosztümben, amiben csoda hogy tudott járni. A haja olyan szorosan össze volt kötve, hogy ha akarta sem tudta volna ráncolni a homlokát. Arca hosszúkás, szeme pedig hatalmas. Ehhez magas, visító hang és tudálékos modor társult.

-Követnetek kellett volna az utasításokat, ami a szobátok falára volt kiakasztva! Még jó hogy megtaláltalak titeket! Mi van ha eltévedtek?! Így is lekéstétek a napirendet, a létszám ellenőrzést és a munka elosztást! 

-Munka elosztás..?- Mercurio hangja értetlen volt.

-Hát persze!- a nő láthatóan megbotránkozott- Mit hittetek hogy haszontalankodhattok itt az iskolában?! Dehogy! Igaz, tanulni, de dolgozni is fogtok!

Összenéztünk. Ez rosszul hangzik. 

-És..mi alapján?-kérdeztem gyanakvóan.

-A képességeitek, készségeitek meg az egyebek alapján persze. Például a lány valószínűleg futár lesz, míg te...- Megvetően Mercurióra néz- Takarító.

-Hé! 

-És én?- Eve halk hangja szinte elveszett.

-Te..Ch, örülj ha egyáltalán beszélnek majd veled. És ha nem kapsz szájzárat.

Mercurio feje elvörösödött a dühtől. Még időben észrevettem egy ismerős alakot. Igaz most ki volt engedve a haja. Igaz, most kissé görnyedten állt. De tudtam hogy ő az.

-Sonja! - kiáltottam, és felé rohantam. Vagy legalábbis igyekeztem. Felém fordult, arca megdöbbenést, örömöt és értetlenséget sugárzott.

-Cat! Azt mondták hogy kivégeztek titeket zendülés vádjával!


Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top