Tolvaj
Alig bírtam repülni már a végén. A sebek fájtak, és borzalmasan éreztem magam.
Amint hazaértem mindenki nekem esett. A kövek amelyeket nekem dobáltak csúnyább nyomott hagytak mint hittem. De nem mondtam semmit a találkozásomról. Azt mondtam hogy ütköztem a levegőben, és én húztam a rövidebbet. Utálom hazudni, de nem akartam Mercurioról beszélni. A kulcsomról annyit mondtam hogy kieshetett a zsebemből.
Még aznap este utána néztem a "Tolvaj" képességnek az általános képességek jegyzékében. Nem gondoltam volna hogy ilyen néven szerepel benne, de mégis. A lapon ez állt:
Tolvaj képesség
Ritka adottság, mivel nem egy kifejezett tulajdonság, hanem több együttese. Nem sorolható sem az anyagi (ami kifejezetten a használója testére, vagy annak környezetére hat)
sem a mentális (ami a lélekre elmére vagy az érzékekre) képességekre. Általában ezek ötvözete.
Jellemzők: -gyorsaság, és kevés hanggal járó mozgás
-kissebb tárgyak magukhoz vonzása
-fizikai és mentális erő
-finom ujjcsontozat
-kifinomult hallás látás és tapintás
Így már értem hogyan emelte el a kulcsomóm. De ha ilyen tehetséges akkor miért mondott nekem olyanokat?
Ekkor ugrott be. A név. Tolvaj. A tolvajok elítélendők és sunyik. Ki bízná olyanban, akinek a képességének a neve tolvaj? Mellesleg a képessége tulajdonságai tényleg egy tolvajnak jönnének jól.
És mivel nem olyan helyre született, vagy talán nem olyan szülőkkel mint én- mint mi- nem is tud ellent tenni az előítéleteknek.
Furán éreztem magam mikor a fiúra gondoltam. Gyűlölnöm kéne, vagy minimum haragudnom rá. De nem tudok. Sajnálom. Láttam a fájdalmat és a kétségbeesést a szemében. És a gyűlöletet. A maró és határtalan gyűlöletet.
És az felém és az én társadalmam felé irányul.
De miért lennék mi -én- kiváltságosabbak mint ő? Ha minden ember egyenlőnek születik miért lesznek egyesek kevesebbek? A régi világ háborúi is ezeket vették semmibe. Embereket alacsonyítottak le a vallásuk és kinézetük alapján. Ez ma is jelen lenne? Az -elmételileg -olyan fejlett világban? Hisz Mercurio azt mondta hogy azért vannak ott ahol vannak mert nem megfelelőek a képességeik, vagy talán a családi hátterük sem. Túl kevés információ ez ahhoz hogy rendes következtetésre jussak.
Sóhajtva lemendtem és lezuhanyoztam, majd lefektettem az öcsémet.
-Nővérkém?
-Igen, Andrew?
Kidugta az orrát a takaró alól, nagy szürkéskék szemeivel -amik ugyanolyanok mint az enyémek- rám pislogott.
-Mitől félnek anyáék?
Zavartan néztem. Néha el is felejtem hogy igenis figyel és lát mindent.
-Rossz dolgoktól. De nem lesz baj.
Bólintott, én pedig megpusziltam.
Reméltem, mindennél jobban reméltem hogy igazat mondtam neki.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top