Idegesen repültem az iskola felé.  Valami baj van. Vagy valami baj lesz. Az egész városban érződik, mint a vihar előtti csend. Az általában vidám városunk most csendes, mintha még a gépek is félnének hangosak lenni.
Az iskolában sem volt másképp. A mi iskolánkban nem járnak sokan, mivel csak a különleges avagy ritka képességűek jöhetnek ide. Szinte semmi zaj nem volt. Folytott beszélgetés maximum.
Idegesen ültünk a teremben. A tanár próbált magyarázni, de most neki sem megy. Hirtelen szirénák szólaltak meg.
-Tűz?
-Nem, annak nem ilyen hangja van!
Mindenki azonnal a tanárhoz fordult, aki sápadtan állt.
-Bo..Bombázók!
Nem tudtuk mit tegyünk. Nem mondták el. Jobb híján mindenki lefeküdt a földre. Sonja ijedt-könnyes szemmel nézett engem. Lassan kinyújtottam felé a szárnyamat, hogy a fejünk felett legyen.
Nem mintha számítana. De legalább megnyugtató volt, mintha meg tudnám védeni magam és a barátnőmet.
Úgy vártunk mint az ijedt egerek. Majd, nagyjából öt perc múlva gépzúgást hallottunk. Remegni kezdtem. De...nem történt semmi. Csak halk surrogás. Lassan kipillantottunk.
A repülőkből papírokat dobtak le, amik ellepték a várost.
-Röplapok...-suttogtam- De ki küldte őket...

Mindenki lerohant, mintegy pánikolva.

-Ne! Várjatok! Lehet hogy csak csali! -kiáltott a tanár, de addigra már mindenki rohant lefelé. 

Felkaptam egy lapot. A mi nyelvünkön meg Phany nyelvén is le volt írva. 

A lényeg az volt hogy az országunk - Viver -kormánya hazug, de ők tudják az igazságot. És hogy felszabadítanak minket csak melléjük kell állnunk. Nem értettem. Semmit nem tudunk róluk, gyanús dolgok történnek, de álljunk melléjük? Ez így nincs rendben. Valami nagyon nem okés. 

A tanár is szemöldökráncolva olvasta. Felnézett, majd intett, mire a papírok felrepültek és elegáns stócokba álltak.

-Ezt majd eltakarítják. Remek gyújtós lesz ez a... szemét.  Most vissza a terembe, vagy mindenkinek büntetőmunkát szabok ki! 

Mindenki elindult vissza. Folytott suttogás hallatszott. Sonja mellettem sétált.

-Nagyon nem tetszik ez nekem.

-Mire gondolsz?

Hátranézett.

-Olyan volt ez az egész mint egy... fenyegetés. Mi megtehetjük azt hogy hangtalanul idejöjjünk, teleszórjuk a városotokat, és ha nem álltok mellénk nem papírokkal fogjuk ezt megtenni legközelebb. Te nem érezted?

-Engem a papíron írtak kötöttek le. 

-Az csak díszlet volt. -sóhajt -Remélem nem kell elköltöznünk mondjuk az Északi területekre.

Bólintottam.

-Bár lehet hogy az lenne a legjobb ez elől az őrület elől.