Szerencsére mint kiderült maga Fata Morgana is késett, így nem volt belőle nagy baj.
Eddig azt hittem, Fata Morgana valami gyönyörűszép hölgy lesz, vagy ilyesmi. Ehelyett egy 155 centis, borzas barna hajjal rendelkező nő érkezett. Vékony volt, tarka ruhában. Testhez simuló overallja, barna bakancsa és batikolt hosszú ujjúja elég vicces benyomást keltett. Arca kortalan volt, de mintha sok, össze nem illő darabot dobáltak volna rajta össze "arc" néven. Vékony ajkak, turcsi orr és hatalmas szemek furcsa egyvelege volt.
  Viszont a szemei igazán szépek voltak. Azúrkékek voltak, nagy szembogara pedig furcsán aranyossá tette az egész arcát. Nagy egészében véve kissé szétszórt, vicces figurának hatott. 
Gyorsan felsietett a pódiumra és zavartan elmosolyodott.

-Elnézést a késésért, a programszervezőm elnézte az időpontot. -a hangja kissé mély volt, de dallamos, kellemes volt hallgatni. Végig beszélt olyasmikről, hogy "délibáb hatás" és "közvetett látóérzéki befolyásolás normál aurájú embereknél". Felét sem értettem annak amit beszélt, de nagyon érdekes volt, főleg a bemutatói. Egyszer a színeket tette negatívba, máskor olyan volt mintha jóval távolabb vagy közelebb lett volna hozzám mint a valóságban. Sonja persze végig ámuldozott, majd mikor az autogram osztáshoz értünk hazaengedett.

Elegett is tettem ennek, így gyorsan fel is szálltam. A szárnyaim úgy néztek ki mint a galambok szárnyai, csak az enyémekben volt egyfajta lilás csillogás. A képességem hivatalos neve csak annyi volt hogy "madár szárnyak" viszont gyakran hívtak angyalnak. Állítólag lehet hogy vannak úgynevezett "bétaképességeim" is.

 Ahogy a város szélén lévő kis kertes házunkhoz értem zümmögést hallottam.

-Cat! Cat! Hazajöttél!- a kisöcsém. Apró, zöldes bogárszárnyain röpült felém kacsázva. A szárnyai még túl gyengék ahhoz hogy elbírják, de ez nem akadályozza meg semmiben.
Gyorsan elkaptam mielőtt lepottyant volna. Kis buta.
-Andrew, tudod hogy nem szabad ilyen magasra jönnöd. Ha innen leesel...
-Tudom Cat, de ha itt vagy, te úgyis elkapsz. Nézd kiesett a legelső fogam!  -mondta büszkén. Mostmár tudom hogy miért sejpít.
-Nagyon vagány. Anyáék mit csinálnak?
-Apa a pincében nézi a kocsit, anya pedig a mamával beszélget, közben a mama a muskátlikat növeszti. Légyszi ne mond anyának hogy eléd jöttem, azt hiszi alszom!
-Kis sunyi. Na, menjünk.
Eldugtam az öcsém, köszöntem anyáéknak, majd leszaladtam az apámhoz. Apa képessége az volt, hogy bármilyen szerkezet működését meglátja ha ránéz, ezzel egyetemben a hibáit is. Most nagyon koncentrálva nézi a kocsi motorját.
-Szia apa!
-Szia angyalom. Hogy vagy? -meg akarta simogatni az arcom, de gyorsan kitértem mert könyékig olajos volt, és azt nehéz lemosni. Mikor rájött erre nevetett egyet, majd elküldött mondván hogy most figyelnie kell. Felszaladtam, és gyorsan megnéztem a tükörben hogy tuti nem vagyok-e olajos, mert akkor mehetek le megint benzinért hogy lemossam. Elgondolkozva néztem az arcom. Kicsit tényleg olyan vagyok mint ez elképzedt angyalok.
A hajam ezüstszőke, és erősen hullámos, a bőröm hófehér, a szemem pedig sötétkék. Bár szerintem az arcom túl vékony, az orrom pedig túl hosszú. Morcosan megdörzsöltem. Az öcsém zavart meg.
-Cat, segítesz letakarítani a szárnyaimat? Segítettem apának. -mondta, majd büszkén rámvigyorgott.
Nagyon mulatságos volt azzal a foghelyel.
-Mit kerestél apánál? Az előbb itt hagytalak. Öt perc alatt hogy piszkoltad magad össze gépzsírral? Még a hajad is olajos. Nem áll jól a szőke mellett.
-De apa szerint úgy nézek ki mint egy munkás jóember.
-Már megtanulhattad volna azt, hogy apa nem megbízható az ilyen kérdésben. Meg nem ő szokott lemosdatni, maximum a kezedbe nyomja a benzint meg a rongyot. Még jó hogy anya még nem látott így. 
-Mama mérgesebb lenne...
-Maradj csenben inkább.

Összeborzoltam a haját, és gyorsan lefürdettem. Igazi kihívás volt, de végül csak sikerült lemosni róla. Egészen addig amíg én is gépolajos lettem. Mélyet sóhajtottam. Ilyen nincs.

De most tényleg.