Kupaktanács
-Mikor mehetünk el innen?
-Én úgy hallottam a táborban, hogy egy hét a keresési idő. De addig teljes bevetéssel keresnek.
-Addig itt kell maradnunk? Olyan nincs Hierro. Nincs elég élelem.
-Ha beosszuk talán van.
-Öt tizenévesre? Ne röhögtess.
-De akkor mire vannak ez ha nem utánpótlásra? Azt mond meg nekem Weasel.
-Van valahol egy térkép? Ezek ilyen rejtekhelyek, gondolom ha bombáznak vagy ilyesmi, vagy ha valami beüt. Tiszteknek persze. Talán kilóméterenként vannak, vagy egy nagy körben.
Félálomban hallgattam ahogy a két fiú beszélget. Furcsán fiús volt hogy a vezetéknevükön szólítják egymást, mintha már ezeréve haverok lennének. Az asztalnál ültek, és kétszersültet ettek. Sonja és Eve elaludtak, egymásnak dőlve. Felültem.
-Elmondanátok hogy ti hogyan jutottatok ki?- a hangom egy fokkal jobb volt azután hogy ittam. Sonja és Eve lekezelte a lábam, ami pokol volt, de azóta kellemetlen bizsergető lüktetéssé enyhüt a fájdalom.
Bólintottak. Mercurio azonnal bele is kezdett.
-Ott mentem ahol mondtad. Aztán...úgy félúton majdnem lelőttek, de nem láttam honnan. Az volt a mázlim, hogy jók a reflexeim. De volt valami baj, ugyanis a szellőző nem kifelé vezetett, a kerítésen túlra, hanem be, az udvarra. Ahol te is kijutottál. Arra gondoltam, hogy biztos mozgásérzékelős volt, de egy egész alagútrendszert nem lehet eltüntetni.
Bólintottam.
-Én is ezen gondolkoztam. Lehet hogy a térkép volt rossz.
Iron megrázta a fejét.
-Azt kétlem. Nagyon pontosak. Velem annyi volt hogy láttam ahogy elkapják a fekete hajú lányt. Aztán a kis szőke meg akarta menteni, de altatóval meglőtték. Én meg odamentem, és kihoztam őket. Én is terveztem már a szökést, így tudtam merre kell mennem.
-Téged hogy nem lőttek le? -kérdezte Mercurio értetlenül, és nem minden gyanakvással.
-A bőrömet fel tudom keményíteni vas keménységűre. Az altató lövedékek nem hatnak. De alig bírtam. Az Áldóhely teljesen leamortizált.
Bólintottunk. Ismerős. Ezalatt Mercurio előkapart egy térképet és azt nézte.
-De...Nem fognak minket megtalálni? Kb 2 kilóméterre vagyunk a zárdától. Ezek a búvóhelyek egy kilóméterenként vannak egy 2 km sugarú körben. Kissé nyilvánvaló hogy itt vagyunk, nem?-mondta és felnézett ránk.
-De. Szóval valahogy el kell innen tűnnünk. -felelte Iron komolyan.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top