Valaki ébresztget. Fáj mindenem. A lábam a legjobban. Bár ezért a dicső helyért még vetekedett a fejem és a szárnyam. Alig bírtam kinyitni a szemem, hogy lássam Mercuro aggódó fejét, véres arcát és szénaboglyát imitáló haját. Az arca vibrált, majd szét akart csúszni, de néhány pislogás után már nagyjából egyben volt.

-Angyal, ébredj! Kérlek! Kint vagyunk! Ne most halj meg! 

-Kuss már Mercurio. - a hangom érdes volt. -Nyugi, itt vagyok. Csak fáj mindenem.

-Haláli voltál. Egyik percben mindenkit el akartak kapni, aztán jöttél te mint a sátán rémálma. -felnevetett, kissé hisztérikusan- Hatalmas volt.

-Sonja? Eve? 

-Jól vannak. Valami vascsávesz megmentette őket.

-Vascsávesz?

-Ja. Magas, olyan hajjal mintha áramot vezettek volna belé. Képes vassal úgy... izé. Muszáj elmondanom?

-Miért vérzel?

-Az egyik őr jó murinak tartotta hogy úgy állítson meg hogy pofán vág. Kudarcot vallott.

-Természetesen, vagy nem lennél itt.

-Ne vagyél mindent komolyan.

-Hol vannak Sonjáék? 

-Innen nem messze. Jól vannak. Gyere, odaviszlek. 

-Nem kell, bírok járni. Jól vagyok. - Mercurio gúnyosan mosolyogva nézett. Alighogy felálltam, azonnal megrogyott a lábam, és felnyögtem a fájdalomtól. Forró vér csorgott a sebekből. De Mercurio elkapott. Kedvesen felemelt, és rámmosolygott.

-Nem kell Mercurio, jól vagyok, csak magadnak ártasz...

-Ne strapáld magad Angyal. Tehetetlen vagy. Meg te rosszabbul nézel ki.

-Ez nem igaz!

-Nagyon bátor voltál. Megmentettél minket. Most hagyd egy kicsit hogy én mentselek oké? Nem vagyok olyan nyápic mint amilyennek kinézek, te meg könnyű vagy.

Sóhajtottam. 

-Amúgy hova megyünk? 

-Sonja talált, vagyis beleesett egy menedékbe. Volt kaja meg minden. Tök faszás hely.

-Nem vagy fáradt?

-Én nem rohangáltam gépfegyverrel hogy utána egy kilométert repüljek.

-Jogos. - kezdtem lenyugodni.

-Ott is van! - mondta, majd futni kezdett.

Nem értem. Csak pusztát látok minden fele, és pár gyárat. Egyszer csak leugrott velem egy gödörbe, ami el volt rejtve egy kicsi,száraz bokorral.

Odabent egy érdes, mély hang üdvözölt.

-Örülök hogy itt vagytok. Majdnem meghaltunk. Csak közlöm.