Eve

Lassan haladtunk. A folyosó széles volt, de két kötél felére csökkentette.
Sokan voltunk, de teljes volt a csend.
Alig egy órával ezelőtt szétválasztottak minket korcsoportok szerint. Itt elszakadtam az öcsémtől. Aztán mindenkit regisztráltak, majd adtak nekünk egy bő kezeslábast. Sonja mellettem kucorgott, és gyanakodva méregette a katonákat. Minden személyes holminkat elkobozták, és ez nagyon zavarta. Mindig rajta volt a nyaklánca és szinte mániája volt az hogy a farzsebében tartsa a személyiét.
Hirtelen megálltunk. Egy tiszt állt meg előttünk. Negyven körüli, kopaszodó ember, a szeme folyamatosan járt a teremben, mintha félne megállapodni egy helyen.
-Egy óra múlva egy kezelésen fogtok átesni, gyerekek. Nem lesz, baj, csak viselkedjenek jól-itt elmosolyodik- nem fog fájni. Azután...  
Ekkor egy  halk de tisztán hallható hang félbe vágta.
-Hazudik.
Az tiszt ledöbbent, köpni nyelni nem tudott. A feje elvörösödött, a szeme kikerekedett.  Majd elkiáltotta magát:
-Ki mondta?! Lépjen elő!
Az illető meg is tette. A lány alacsony volt, rövid, szőke hajjal, és hatalmas világoskék szemekkel. 12 -nél egy nappal sem idősebb. Haja dúsan körbevette az arcát, tiszta szeme állta a katona vizenyős tekintetét. A férfi lehajolt hozzá.
-Honnan veszed hogy hazudok kislány? -a hangja vészjóslóan kedves volt.
A lány rezzenéstelen arcal nézte, és halk, komoly hangon azt mondta:
-Ez a képességem. A világ minden hazugságát hallom. És maga hazudott. Fájni fog. Rossz lesz. És semmi sincs rendben.
-Biztos vagy benne kislány? -a férfi arca megfeszült. 
-Teljesen - a kislány felszegte az állát.
Az őr felegyenesedett.
-Mi a neved?
-Eve Lorence. 
-Vigyék el, a büntető szobába! Nem tűröm a feleselést.
Két őr előlépett, és megragadta a lány karját, aki nem ellenkezett. Vagyis nem fizikai erővel.
Hanem teljes torokból elkezdte énekelni az országunk himnuszát.

"Álljunk össze mint kövek  a falban
Legyünk minden nappal egyre erősebbek
Álljunk össze a vihar szemében
És mutasd meg a világnak, kik vagyunk!
Sétáljunk tovább a dob hangjához
Érezzük a tüzet a tüdőnkben
És keressük a kincsünk a nap fényében
Mutasd meg a világnak kik vagyunk!"

Mindenki énekelt vele. Egészen addig amíg le nem ütötték a lányt. Szinte lassítva láttam ahogy az egyik katona kesztyűs ökle halántékon találja. A kislány nem adott ki hangot, csak csendben összeroskadt. Azután mindenki hangtalanul, megdöbbenve nézte, ahogy azt az eszméletlen, törékeny testet elvonszolják.


A himnusz a TheFatRat- Unity című dal, én fordítottam.

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top