Szinte félálomban követtem a folyosókon Mercuriot, mire megtaláltuk Sonját és Evet. Az ádóhely előtt álltak, zavartan és csendesen. Összefacsarodott a szívem. Sonja egyenes haja eltakarta a fél arcát, sötétségével éles kontrasztot mutatott sápadt bőrével és beesett arcával. A hófehér ruha csak még teljesebbé tette. Fölötte ott volt az Áldóhely felirat. 

Ijedten ránk néztek. Mármint Sonja ijedten nézett, Eve pedig egy cseppet kevésbé volt kifejezéstelen.

-Cat! Weasel!

-Sziasztok. Angyal rosszul van -még mindig támogatott,alig tudtam állni.

-Mi történt? -ezt már Eve kérdezte. Rámnézett, majd Mercurióra. Valószínűleg rájött hogy tőlem hiába vár választ. 

-A családját..elvitték. Szerintem kicsit sokkot kapott. Meg azt a csomagot szorongatja. 

Sonja és Eve beszélni kezdtek, de nem igazán értettem, a hangok összemosódtak.

Eszembe jutott valami. Kinyitottam a borítékot.

-Sonja állj vissza a falhoz.- a hangom gyenge volt és rekedtes.

-Te..tessék?

-Állj vissza a falhoz. 

Sonja arcán megdöbbenés suhant át, de szót fogadott. Beállt, arca továbbra is szomorú volt és aggódó. Elővettem az egyik fényképezőt, és lefotóztam.

Odafordultam, Mercurio épp Evet nyugtatta, leguggolt hozzá és kedvesen beszélt neki. Eve gyakran kapott valamilyen..rohamot. Ilyenkor lefagyott, kapdosta a levegőt. Mercurio le tudta nyugtatni annyira hogy ne ájuljon el.Ezt is lefotóztam. Majd valakinek meg kell mutatnom. Valakinek biztos meglehet. Valaki aki nagyobb nálam, de ugyanúgy gyűlöli Phanyt.

-És hogyan szö... -kezdte Mercurio, de sípcsonton rúgtam. Dühösen felszisszent.

-Hé mié...

 Az állammal a kamerára böktem. Pillanatnyi ledöbbenés után bólintott, de még mindig a lábát szorongatta. 

Szerintem örüljön hogy nem fentebb rúgtam.

-Mikor megyünk el dolgozni? Nem sokára lesz az osztás.

-Igen, de előbb meg kell javítani a szellőzőrendszert. Úgy hallottam nem igazán figyelnek rájuk, ezért tönkrementek. 

Mercurio szeme felcsillant. Arcán pimasz mosoly villant fel, mint régen. Megnyugodtam. Néhány dolgot még Phany sem tud elvenni. Bár ez sokkal kevesebb mint amit már elvett. 

-Gyerünk!- mondta vidáman. Megfogta a kezem, felkapta Evet, és rávigyorgott Sonjára. Majd elindultunk. Már nem kell sokáig itt lennünk. Így vagy úgy de kijutunk.