Életem és miegymás.
A tető szélén állok. Ugorjak vagy sem? Az biztos hogy néhányan frászt fognak kapni. Lassan körbenézek. Milyen szép itt...Az iskola tényleg magas, innen a tetőről messzire látni, majdnem a városhatárig. Délután négy óra van, de a nap már elég alacsonyan van. Gyönyörű. Végül úgy döntök hogy ugrok, már nagyon viszket a hátam. Pár lépést hátrálok, majd ugrok. Élvezem ahogy a szél süvít a fülembe, ahogy kifújja a hajamat az arcomból. Szinte az utolsó pillanatban bontom ki a szárnyakat a hátamból. Végigsüvítek a diákok feje felett, mire néhányan felsikítanak, mások pedig tapsolnak.
Néhány könnyed kört teszek, nevetve integetek. Eléggé látványos képességem van, így sokan ismernek.
Egy fiú próbált megviccelni-megszívatni?- azzal hogy vízcsóvát lőtt felfelé, de kikerültem.
-Hé, az iskolai szabályzat 12/a alpontja szerint tilos másra támadni a képességeddel!
A fiú, akit Nitonak hívnak, már kész volt a válasszal.
-Gamma erősségű képesség használat volt, tehát nem veszélyes. A te repülésed minimum bétás.
A kapu előtt leszállok, és vissza húzom a szárnyakat. Fura érzés, kicsit csiklandós. Ilyenkor a szárnyait eltűnnek a hátamban, és nem látszanak. Senki, én sem értem azt hogy ez hogy működik.
-De az én képességem csak extrém esetben lehet ön és- köz veszélyes a tiéd pedig nem, Nito Waterdart.
-Tsk. Tiéd a pont madárka.
Nevetés és hátbaveregetés következett a körülöttünk állók részéről. Napi szintűek az ilyen viták. Kötelező mindenkinek tudni az iskolai szabályokat és a képességhasználatra vonatkozó törvényeket és besorolásokat. És mivel természetesen mindenkiben egy ügyvéd veszett el, folyamatosan ezzel támadjuk egymást. Lassan versenyt kéne rendezni az ilyesmiből. Ki talál több kiskaput a rendszerben? Hajrá, másfél óra, egy partner, egy törvénykönyv, ugorjatok neki. Vicces lenne.
Lassan sétálok, és körbenézek.
Ősz van, a fák koronája gyönyörű sárgában pompáznak. Halvány füstszag keveredik a közeli pékség süteményillatával. A szárnyaimat most szabadon hagyom, hogy a tollaimban is érezhessem a hűvös szelet, ami ugyan nem számottevő, de elég ahhoz hogy felborzolja amit fel lehet borzolni.
A közelemben mindenhol képességeket látok- két tűz képességű fiú méri össze a képességét. Az egyikük a szájából lőtt tüzet, a másik a markában lévő leveleket alakította át lángcsóvává. Egy idős hölgy hatalmas szatyrokkal vonult- mögötte lebegtek, egy pórázon húzta őket maga után. Egy kislány a levegőben ugrált előre hangosan kacagva, az anyukája pedig olyan hangosan próbálta lehívni hogy az utca végén is halhatták.
És így tovább, figyeltem az embereket és a képességiket. Amíg a semmiből egy fal nem tűnt fel előttem.
-CHAAAATERINAAAAA HEARTWIIIIIIIING!!
Felhúztam a vállaimat hogy felkészüljek a következő támadásra, ami meg is érkezett Sonja Blackberry, a legjobb barátnőm személyében, ami majdnem a hátamra ugrott.
-ME-GÍ-GÉR-TED! Elkísérsz arra az illúzió bemutatóra, és segítesz továbbfejleszteni a képességem!
-Az ma lesz? -teljesen kiment a fejemből.
-Igen! Tíz perc múlva! TÍZ PERC.
-De muszáj nekem mennem? Teljesen más típusú képességem van, és nem lennék hasznodra...
-KILENC PERC. Megígérted Cat! Nélküled nem merek elmenni! Tele lesz minden nálam sokkal jobb illuzionistákkal! Tudod ki tartja? Hm?
-Fata Morgana?
-IGEN!
Elengedett és megpördült, fekete fonatai körülötte röpködtek.
-Fata Morgana! A legnagyobb! Ő Nemzetközi és Elnöki elismerést kapott arról hogy ő a legjobb! Fel tudod ezt fogni? El-nö-ki!
Sóhajtottam. Engem is érdekelt, de persze nem mutattam. Nehogy elszálljon magától. Bár elméletileg az az én képességem.
-Elmegyek veled, de gyorsan felhívom anyát azért.
-Miért? Tudja hogy mindig velem lógsz.
-De akkor is. Jobb lesz úgy.
Megadóan felemelte a kezeit.
-Okééé, menjél, de ha nem enged el, elrabollak!
Igyekezett ijesztő arcot vágni, de inkább csak röhejes lesz.
-Képzelem, Sonja, képzelem.
-Pedig menne!
-Nem!
És ez így ment addig amíg felhívtam a szüleimet, és el nem késtünk Fata Morgana előadásáról.
Bár ez nálunk nem olyan meglepő nálunk.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top