Nézd csak mit találtam!- Szaladt oda Olivia egy tábla csokival .

-Csokit?- néztem kerdően a 11 év körüli kislányra.

- Jaj , nem anya nézd !- mutatott fel egy csillogós papírt.

- The golden ticket...-suttogtam.

- Bejuthatok az édességgyárba! -mondta

- De ki fog elvinni ? Nem hagylak ott egyedül, Olivia! -néztem a barna hajú lányra .

- Te ! Nyilván...-nézett rám kérdőn .

- Nem hiszem,hogy ez jó ötlet...-mondtam . Hirtelen újra sok minden kavargott a fejemben. Eszem ágában sem volt ebbe belemeni , de nem akarom lerontani Olivia lelkesedését .

- Tudom , ellene vagy az édességnek...de nem kell enned,csak nézzük meg!

- Én már jártam ott...-mondtam szomorúan-Sajnos!-tettem hozzá suttogva ,így Olivia nem halotta meg .

- Wow!Az menő ! És milyen? -érdeklődött .

-Olyan ,hogy inkább egyél mert még kihül ...-tereltem el a témát .

- De azért eljössz , ugye?

- Nem tudom , nem akarok botrányt...

-Mi? Nem értem... De ennyire mégsem utálatod a csokit! Könyörgöm! -könyörgött szó szerint két éves közben.

- Én...

- Múltkor is ettél csokit ! -mondta dühösen

- Nem a csokit utálom...vagyis nem mindegyiket csak azt az egyet ...- mondtam miközben kifesültem a hajamat .

- Nem szereted a Wonka csokit? Pedig az varázslatos! -lepődött meg .

- Már túlságosan is...

- De légyszíves! Légyszi gyere el!-nézett rám kiskutyaszemekkel .

- Ezt meg fogom bánni , Olivia! Utálom amikor ezt csinálod!

- Nincs okod utálni egy tejből és kakaóval készült ételt! -mondta dühösen.  És igaza volt...szóval hosszú könyörgés után belementem , remélve hogy nem lesz kész katasztrófa az egész . De nem tudtam neki nemet mondani ... Meg fogom bánni ,nemigaz?

- Mikor ?

- Uhmm...holnap !- olvasta fel.

- Mi?!

- Hát...ma találtam csak !

- Úr isten...jó megoldjuk valahogy,hogy ott lehess...-gondolkodtam .

-Te vagy a legjobb !- ölelt meg.
Kész katasztrófa lesz a helyzet ...de legalább ő boldog , ráadásul holnap szünet így nem kell másnap korán kelnie.

*  másnap reggel *

-Kelj fel, Olivia! -keltettem

- Vár a gyááár!- kiáltotta nevetve.
......
- Öltözz , és siessünk!-adtam rá a kabátot és becsuktam magam mögött az ajtót . Az utcára kilépve a kezébe nyomtam a reggelijét, amit a gyárhoz érve el is fogyasztott. 

- Na, meggondoltad magad?-kérdezte. 

- Nem!-mondtam félig nevetve de mégis komolyan.