Másnap anya tanácsát megfogadva mentem a testvéremmel iskolába. Oda is értünk Henry hozzám se szólt egész nap és ahogy tudot elkerült engem. Egy kicsit szomorú is voltam emiat, de azért próbáltam beileszkedni ami sajnos nem sikerült zökkenő mentesen. Még mindig mindenki csak került és szóba sem álltak velem. A tanulmányaim meg, ...hát nem voltam egy rossz tanuló, de jó sem inkább a közepes és a jó közöt a bátyam is csak ő inkább a jó fele hajlott. A legtöbb tantárgyból jó volt igaz volt néhány közepesem, de az csak a harmadát tette ki. Soha nem volt kedvenc tantárgyam mivel egyik sem állt közel hozzám, de azért voltak tantárgyak amiket szerettem például: rajz, irodalom(egy picit), biosz, a matek már egy kicsit más. Az alap számolásos része nem igazán ment azt mindig a bátyámról kellet lelesnem persze, hogy ha nem vette észre. Mivel nagyon komolyan vette a távolságtartást anyira, hogy az iskolában teljesen kizárt az életéből.
Matekórán is csak azért ültünk együt, mert a tanár jó ötletnek tartotta és nem az én ötletem volt. Bár nehezen ment az alap matek rész, de a mértani részből jó voltam. Érdekes módon Henry-nek nem igazán ment ez a rész pedig tökkönyű, nekem mindig a geometria volt a legjobb óra. Legalább is számomra mivel, hogy Henry-nek mi volt azt én se tudom. Igaz nem sok mindenben értettünk egyet és irtó kevés dologban hasonlítottunk főleg személyiségben. De egy valamiben még is hasonlítottunk és egyet is tudunk érteni, hogy mind a ketten ki nem állhatjuk a tesit. Mert bénák voltunk belőle és az esetek többségében az óra utolsó felében kidobósoztunk. Amivel nem lett volna nagy baj, ha nem lenne az az érztem, hogy mindenki szemében egy céltábla lennék mert mindig én voltam az a gyerek akit többször, többhelyen dobtak ki. Meg a csapat választással is voltak gondjaim. Mivel folyton egy csapatba kerültünk a testvéremmel, de ez volt talán a legkisebb gond mert azokkal akikkel egy "csapatot" alkotunk na az maga volt a rossz vicc kategória. Most komolyan egy csomó életképtelen barommal voltam együt. Volt kis szemüveges gyerek, aki a suli okostojása volt és ő volt az akit minden osztálytársa ki nem állhat. Mert egy kis nyalizós, stréber, tanár kedvence volt és folyton nyalizot a tanárnak és valami eszméletlenül idegesítő.
Aztán ott volt egy szőke, kék szemű csaj aki egy igazi hiszti gép egy kibaszot labdát nem tud megfogni, mert biztos letörne attól a műkörme. Meg valami rohat gazdag(ez amúgy látszik is rajta)mert folyton arról beszél, hogy ő nekik milyen sok pénzük van, meg az ő apja naponta egymilliót keres ÉS az én apám meg elismert ember volt a munkahelyén, mert az esetek többségében rendesen végezte a munkáját. Amúgy soha nem értettem meg, hogy miért rajonganak ezért a csajért az egy ribanc. Vagy csak én vagyok olyan kurva irigy és hozzá képest szegény. Még sorolhatnám, hogy még milyen sok idegesítő emberrel voltam együt, de úgy döntöttem, hogy most megkíméllek ezzel. Szóval a tesi nem volt a szívemcsücske, de a törisem volt. Sőt kimondottan untam is mert szerintem ki a francot érdekel az, hogy mit tudom én mikor mit tudom én ki mit csinált. Őszintén én majdnem bealudtam rajta mert annyira érdekelt, de Henry viszont nem konkrétan érdekelte is nem tudom elhinni, hogy tudja szeretni a törit? Összegezve nem volt a bátyámhoz képest jó, de rossz tanulóse voltam. Nem minden tantárgyból voltam jó, de rosszsem. Szóval, hogy őszinte legyek egy közepes tanuló voltam, aki ki nem állhatta a tesit és a történelmet. Otthon meg csak reménykedtem, hogy majd egyszer látni fogok egy jobb napot amiben talán már nem vagyok egyedül.