Éjeli töprengés

Az nap este nem igazán tudtam aludni a történtek után.
Csak az járt a fejemben amit Henry mondot anyának. Ezért nagyon elszégyeltem magam és elkezdtem sírni, pedig nem nagyon volt szokásom a történtek után is, meg nem szeretem volna, hogy még bőgőmasinának is tartsanak. Olyan hangos volt, hogy még Henry-se tudot tőlem aldni, de anya is feljöt hozzám
-Billy édesem mi a gond, hiszen holnap megnézheted hol dolgozik az apád, na ne sírjál kicsim.-én meg csak sírtam tovább.
Anya meg kicsit mérgesen nézte Henry-t és így szólt
-Micsoda testvér vagy te, most azonnal gyere ide és vígasztald meg a öcsédet!
-Most muszáj?!
-Hogy ha visszajövök és még mindig sírva találom, akkor egyikőtök se megy holnap sehová!
-Ok-mondta fanyalgó arccal, majd anya kiment az ajtón Henry pedig kiszált az ágyából és mérgesen leült az enyémre.
-Na idehallgas te kis dinka!
Holnap apa el fog vinni benünket a munkahelyére ami a városban van!
Hogy ha, miatad nem mehetünk el, akkor én magam fogok okot adni, hogy sírjál!
Megérteted?!
-Meg...sniff
-Jó!-majd visszament az ágyához és a takarót
magára húzva próbált elaludni. Én is hasonlóként próbáltam tenni, mi után abbahagytam a sírást mind két szemem becsuktam, hogy anya azt higgye alszok.
Majd bejöt leelenörizni, hogy alszunk-e majd szépen megsimogatot, majd adot egy puszit is és végül jó éjszakát kívánt mind a kettőnknek. Kiment a szobából, én csak még töprentem egy kicsit azon, hogy miért utál engem Henry mi rosszat tettem vele. De nem sokáig, mert a fáradság erőt vet fölötem és lassan én is elaludtam.

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top