Mikor beértünk egy picit az erdőbe akkor egy hang ütötte meg a fülünket.
-Héj ti ketten!
-Igen-válaszoltam
-Mit kerestek az erdőben?
-Csak játszani jöttünk, ne tán baj?!-morgot rá Henry
-Jól van csak kérdeztem.
Amúgy a nevem Rendy és a tiétek?
-Az enyém William a bátyamnak pedig Henry. -válaszoltam.
-Aha...és hány évesek vagytok?-kérdezte tőlünk
-Hát Henry az 9 én meg 8.
-Sejtettem....-válaszolta kicsit lenézően
-És te hány éves vagy?-kérdezte modortalanul Henry
-12 vagyok-felelte, majd elő vet egy fehér papírtekercset amit a szájába tett, utána egy kis fém tárgyat amiből tűz jött ki mikor leszedte a tetejét. Majd azzal a papírvégét meggyújtotta, aztán vissacsukta és eltette a zsebébe és egyet szipantott majd kifújta a levegőbe és mi egy kicsit be is lélegeztünk.
A szag köhögést váltot ki belőlünk, de nagyon ismerős is volt mivel a városban erre a szagra mondta apa, hogy dohány szag.
-Te dohányzol?-kérdezte Henry
-Igen és?
-Csak a szüleid engedik?
-Közöd van?!
-Hát nincs...
-Akkor meg mit rinyálsz...
-Kipróbálhatom?-vágtam közbe, igaz egy nem túl beszédes ember voltam meg valamenyire félénk is. De a kíváncsiságom az valami hatalmas volt. Főleg ha valami új és klasznak tűnő dologról volt szó.
-Te megvesztél?!-kiáltot rám Henry
-Most miért baj az, hogy ezt kipróbálom?-szóltam vissza
-Csak az, hogy te neked fogalmad sincs arról, hogy ez menyire veszélyes az egészségedre!- mondta boszúsan
-És! Nem te mondod meg, hogy mit csináljak!-válaszoltam vissza
-Attól még én vagyok az idősebb!
-Mh!-majd visszafordultam és ismét megkérdeztem-Akkor kipróbálhatom?
-Pf felőlem.-válaszolta, majd egy újabb papírtekercset amit oda is adot és a következöket kérte tőlem:
-Most meg ted a szádba, majd én a végét a papírnak meggyújtom, utána vegyél egy mély levegőt azután meg fújd ki, miközben a középső és a mutató ujjaiddal ved ki a szádból és tarsd.
-Ok-majd úgy csináltam ahogy mondta, csak mi után beszipantottam akkor elkezdtem köhögni, ami nem tartott sokáig.- És..most mit csináljak?
-Dob el valamerre.
-Csak úgy?
-Igen
-Hát jó, de nem lesz ebből baj?
-Nem lesz ebből semi.
-Rendben-majd elhajítottam valamerre mind hárman a dobásirányába néztünk, majd ismét rágyújtott csak Henry közben oldaba könyökölt.
-Gyerünk hagyjuk itt.
-Hagyjuk it?
-Igen-mondta
-De hát olyan jót lehet vele beszélgetni.
-Majd lesz időd eleget beszélni a suliban.
-Oh, de hát a suliban mindenki engem kerül és...-fejeztem volna be a mondani valómat mikor észrevettem, hogy elmegy valamerre és én meg után kiáltottan- Héj várj meg!
Majd utána futottam mikor utolértem akkor láttam, hogy egy kis bokor féleségnél áll és nézelődik előre.
Majd úgy gondoltam, hogy én is szeretném látni, hogy mi az amit úgy néz majd szépen oda tolakodtam
-Eresz már oda!
-Azt hittem te nem jösz!
-Héj anya mondta, hogy maradjunk együtt.
-Remek- mondta egy kicsit boszúsan
-Egyébként meg mit nézel úgy enyire? -kérdeztem
-Csak úgy nézelődök.- mondta majd valaki a hátunk mögül hirtelen megszólalt
-Mit kerestek ti itt?! Ez itt egy természetvédelmi övezet, ide tilos bejönni.
-Mi ezt honnan tudthatuk volna?!- szólalt meg Henry miután megfordult
-Ti itt laktok a közelben?- kérdezte
-Igen én Henry vagyok ez pedig az öcsém William.
-Aha...és melyikőtök dopta el azt a cigit?
-Az én voltam mivel úgy gondoltam, hogy ez nagy jó lesz és azt mondták, hogy ezt kell csinálni.- mondtam kicsit félve
-Ebben semi jó nincs ilyen fiatalon még rágyújtani se szabad, mivel meg is lehet ettől halni.- morogta
-Oh bocsánat én nem tudtam, hogy ezt tényleg nem szabad és ennyire veszélyes.
-Ez történik akkor mikor hagyod, hogy a kis gyereked ilyen fiatalon elmenjen egyedül valahová. Én most megyek és meg ne lássalak it titeket még egyszer.- majd elsétált mi meg ott maradtunk és megkérdeztem Henry-t
-Szerinted miért természetvédelmi övezet?
-Honnan tudjam én azt?!- vágot vissza, én pedig csak néztem rá. Késöbb vissza fele mentük csak én voltam akkor szerencsétlen, hogy megbotlottam egy kőben és rá estem Henry-re. Majd egyenesen lebucskáztunk egy gödör féleségbe ahonnan ki se tudtunk mászni, mivel nagyon csúszot.
-Na gratulálok észkombány most aztán jól elintéztedd azt, hogy itt ragadjunk!- morodult rám Henry
-Már bocsánat, de kinek volt az ötlete, hogy ide jöjjünk?!
-De kibotlot meg?!
-Sajnálom ok, de te is figyelhettél volna jobban!
-Ha nem lennél enyire figyelmetlen, akkor ez meg se történt volna!
-Ha nem mindig csak magadra tudnál gondolni, akkor talán nem lennék enyire figyelmetlen!
-Ha nem lennél a testvérem, akkor talán jobb lenne az életem!- majd néma csönd lett miután ezt kimondta, egy kicsit elszégyeltem magam és csak arra tudtam gondolni amit mondot. Miután elkezdet sötétedni úgy döntöttünk, hogy nyugovóra térünk. Lefeküdtünk a földre én a bátyam mellé feküdtem, persze szépen arrébb tolt
-Oh és próbálj már meg a saját privát szférádban maradni, én nem vagyok anya, hogy hozzám búj.
-Felfogtam
-Akkor jó.- majd mind a ketten elaludtunk. Reggel hallottuk, hogy a nevünket ordítják mi akkor sejtettük, hogy ezek anyuék mi is elkezdetünk kiabálni és szerencsére meg is hallották így hazajuthatunk.
Persze nem úsztuk meg szidás nélkül rendesen ki is kaptunk ami azt jelenti, hogy egy jó pár hétig egyedül sehová nem mehettünk. Henry még azért pár szót váltot velem.
-Figyelj amit mondtam azt nem gondoltam komojan, te egy remek ember vagy és talán a világ legjobb kis öccse is.- szavaival elbűvölt teljesen, mivel ilyen kedvesen még soha nem szólt hozzám. Bár az számomra még mindig relytéj, hogy miért mondta ezt.
De ez nem zavart mert úgy gondoltam, hogy most talán közelebb fogunk kerülni egymáshoz.