Olyan jót aludtam az este, hogy reggel fel se akartam kelni. Csak annyit hallototam, hogy anya és Henry elkezdtek beszélni.
-Nem kéne már felkelnie?
-Csönd Henry! Majd felkel ha úgy látja, hogy eljött az ideje.
-És ha nem fog soha?
-Ilyenre ne is gondolj! Fel fog kelni csak most szeretne még egy kicsit aludni.
-Ok
Válaszolta komor hangon majd anya oda szólt neki.
-Nem jösz Henry?
-Most én inkább itt maradok, ha nem baj?
-Nem, csak ne csapj túl nagy zajt!
-Ok
Mondta majd miután anya elment Henry szépen felém hajolt
-Gyerünk Billy tudom jól, hogy az alvás az jót tesz és megszépít, de így is elég jól nézel ki női szemszögből is......HAHÓ ÉBRESZTŐ!
Or dította, de semit se reagáltam csak aludtam szépen tovább.
-Istenem, hogy tud valaki ilyen mélyen aludni mint te?
Komolyan, hogy ha lenne olyan verseny ami arról szól, hogy ki tud a legtovább aludni azon simán indulhatnál.
Majd az egyik szemem kinyitód(amit igazából Henry nyitot ki)elöször egy kics homályossan láttam majd kezdtem egyik kicsit jobban látni.
Majd megláttam Henry-t az ágyamon térdelő pózban, amint felém hajolt és az egyik kezét a jobb szememet tartotta nyitva.
A másikkal viszont a mutató ujját indította el és pont a jobb szemem fele.
Elöször nem tudtam mit csinál, majd mikor már majdnem bele nyúlt a szemem be csak akkor eset le, hogy ez ki akarja nyomni a szememet aminek a gondolatától a frász jött rám.
-TÁÁÁ!
Ordítottam majd az ijedségtől egyenesen a padlóra estem, Henry meg csak ott ült az ágyon és egy jót nevetet az én ügyetlenségemen és bénaságomon.
-Pf ha, ha, ha!
-Ez egyáltalán nem vicces.
-Bocs, de nehéz megállni, ezen nem nevetni.
-Hm!
-Amúgy, hogy tudsz olyan mélyen aludni, hogy azt is alig hallod
mikor valaki a füled be ordít?
-Az egy kész relytéj számomra is, amúgy miért ébresztettél fel?
-Mivel szeretném láttni mivan az erdő közelében.
-Jó, de mi volt az ok, hogy fel kellet felébresztened?
-Mert szeretném ha te is velem tartanál.
-Tényleg és miért?-fűztem hozzá
-Nem mindegy, akarsz-e velem jönni vagy nem?!
-De még mennyire, hogy akarok.
-Rendben.
-Ez az!
-Akkor gyerünk.
-Ok.
Majd szépen lejöttünk az emeletről és az ajtó fele igyekeztünk.
Miközben elmentünk anya mögött aki éppen a konyhában valamit csinált és miután meghallotta, hogy jövünk akkor megállított és elkezdet kérdezősköfni.
-Fiúk ti meg hová mentek?
-Am...hát...csak játszani-válaszolta Henry
-És..te nem jösz?-kérdeztem
-Akarod azt, hogy menjek?
-Umum.-ráztam afejem
-Akkor nem mehettek.
-De anya.
-Semi, de.
-A legtöbb gyereknek engedik a szülei, hogy egyedül elmenjenek valahová, akkor mi miért nem mehetünk?-kérdeztem
-Mivel azok a gyerekek sokkal idősebbek mint ti. Ti ketten még kicsik vagytok ahoz, hogy egyedül elmenjetek valahová.
Meg ha bármi történne veletek, azt nem tudnám megbocsátani magamnak.
-De nem fogunk mi nagyon messzire meni, kérlek mama!-válaszoltam
-Hát jó, hogy ha enyire akartok akkor mehettek.
-Köszi!-mondtuk majd elkezdtünk örömünkben futni, utoljára még anyám utánunk kiabált
-Maradjatok együt!
Kiáltot felénk miközben rohantunk kifele miközben bele botlotunk apába az ajtóban.
-Héj gyerekek ti meg hová mentek?!-kérdezte meglepődötten
-Csak játszani anyu megengedte-válaszoltunk mi közben futottunk tovább
-Ne menjetek nagyon be az erdő be!
-Tudod jól, hogy mind a kettő tud már saját magára vigyázni.-szóllalt meg anya
Tudom, de azt viszont nem, hogy vigyázzanak egymás ra is.