Délután kettő volt, a szél pedig csendesen fujdogált a fák között. Egy felhő sem volt az égen a madarak pedig vidáman szálltak a levegőben, néha
az erdő fái között is. Nagy csend volt az erdőben, de nem az a nyugtalanító, hanem az a kellemes.
Azonban ha az orrunk olyan lenne, akár csak egy kutyának, megéreznénk az erős vérszagot, ami az erdőben terjengett. Egy róka véletlen belement egy csapdába, ami elkapta a bal hátsó lábát. Nagyon vérzett, már úgy volt, hogy nincs sok hátra az életéből.
De egy valaki ott volt mellette. Valaki, aki leápolta és megmentette az életét.
Ez a személy egy hamuszürke maszkot viselt, ami egy nyúlfejet ábrázolt. Bal oldalt az arcánál kicsit meg volt repedve, szemei helyett lyukak voltak, amiken ki lehetett látni. Csokoládé barna haja laza kontyba volt kötve, néhol összeborzolva. Vékony testalkata volt, de oldalról ki lehetett venni, hogy az illető egy lány.

Miután szétnyitotta a csapdát és bekötözte az állat lábát, lövésre lett figyelmes. A körülötte lévő állatok felkapták a fejüket, majd közülük páran futásnak eredtek. A maszkos is ugyan úgy felkapta a lövésre a fejét, majd lassan a hang irányába nézett. A maszk alatt pirosan megcsillantak a szemei, ami csak egyet jelentett. Ölni fog.
Felállt, miközben kőből kifaragott, éles, tőr szerű fegyverét markolta. Hirtelen futásnak eredt. Szinte suhant a fák között, miközben profin kerülte, vagy éppen ugrotta át a csapdákat.
Még egy lövés. Kikövetkeztette, hogy egy vadász lehet az, akihez egyre közelebb kerül.
Megállt egy nagyobb bokor mögött, majd az mögül nézte, ahogy éppen célozni készül a negyven év körüli férfi egy szarvasra, akit már egyszer meglőtt, de csak combon. A másik lövés valószílűleg nem találta el.
A lány felvett egy követ, majd szintén célozva megdobta vele a férfit.

-Mi a Isten...Ki szórakozik?! -nézett hátra, a hátát fájlalva- Hülye kölykök... -mormogott, majd visszafordult, de ekkor már ott állt előtte a lány, vérben izzó szemekkel.

-Érezd a fájdalmat, amit ő érzett. -mondta rekedtes hangon, majd fejen szúrta volna a férfit, de az épp időben el tudott hajolni, így csak a szemét sértette meg.

A vadász felordított fájdalmában, majd a szeméhez kapva érezte, ahogy ujjai között lefolyik a vére.

-M-mi a fasz?! Ki vagy te?! -hátrált a földön, fegyverét otthagyva a porban.

A maszkos lassan közeledett felé, miközben lerúgta a folyóba a puskát. Tőrje végéről lecsepegett a friss vér, ami azonnal beszivárgott a talajba.
A lány egy szót sem szólt, csak lépkedett a férfi felé, majd egyszer csak megállt. Meredten bámulta őt, élenken csillogó, piros szemekkel.
A másik fél reszketett félelmében. Kattogott az agya, hogy mégis ki lehet ez a nyúlmaszkos suhanc, aki megakarja ölni.

-V-várjunk, tudom ki vagy!... Te vagy az a gyilkos, aki vadászokat öl az erdőben, igaz?!... -zihált a férfi, miközben kezével a szemét szorította.

-És? -kérdezte halkan a lány- Értékelem, hogy rájöttél. De úgy is meghalsz. -mondta, majd abban a pillanatban nekitámadt és a szemébe szúrta a tőrt, miközben átszúrta a kézfejét.

Teljesen belevájta a fegyvert a fejébe, majd kitépte onnan. Felállt és a hullát a folyóba lökte, ami szép lassan elsodorta onnan.
Halkan morogva nézte a távolodó testet, miközben lement a vízhez, lemosni a vért.
Megint csend volt. De most más volt ez a csend...nem hagyta nyugodni a lányt.

Mintha figyelné valaki.

Hirtelen felpattant és körbefordult. Nem látott senkit. De tudta, hogy van még ott rajta kívül valaki. Egyszer csak a bokrok megrezzentek mögötte, majd távolodó, gyors lépteket hallott.
Ez azt jelenti, valaki látta ami történt és el akart onnan menekülni. Vagyis a lány ezt gondolta.
Megindult a hang irányába, olyan gyorsan amilyen gyorsan csak tudott, sötétebb, kékes szürke pulcsija pedig minden második lépésnél beleakadt egy faágba, így átszakította az anyagot. Kifutott egészen az erdő széléig, bár az útra már nem ment ki.
Megpillantott egy fekete pulcsis, embert. Kapucnija a fején volt és háttal állt neki, így a lány nem tudta, kivel is van dolga.

-Miért nem jössz kintebb? -szólalt meg, hangjából pedig ki lehetett következtetni, hogy fiú.

A nyúl maszkos nem válaszolt. Egy fa mellett állt, rátéve arra egyik kezét. Csak nézte az előtte álló személyt.

-Tudom, hogy tudsz beszélni...Mellesleg gyors vagy. Majdnem elkaptál. -fordította el egy kicsit a fejét az alak, így látni lehetett, hogy rajta is maszk van, csak kék.

-Ki vagy te? -kérdezte rekedtes hangján.

-Majd megtudod. Egyenlőre legyen annyi elég, hogy nem egy olyan valaki, aki beköp a zsaruknak.

Tudta, hogy nem bízik benne a lány. De nem is nagyon várta el. Egy feladata volt, mégpedig az, hogy megfigyelje. Persze észrevétlenül.

A fiú megfordult, így látni lehetett, hogy néz ki elölről. A maszkján, a szemei feketék voltak, amikből fekete, szurok szerű anyag folyt le, kapucnija alól pedig pár barna hajtincse kilógott.

-Félsz idejönni, hah? -kérdezte, miközben csak pár méter választotta el őket egymástól.

-Nem félek. -mondta a lány semleges hangnemben- Te félsz.

-Én? Miből gondolod?

-Te nem mersz közelebb jönni hozzám. -mondta halkan.

-Kettőnk közül nem én vagyok a gyáva nyúl. -hangjában hallani lehetett, hogy vigyorog.

A másik fél hallgatott. Egyáltalán nem félt. Csak nem akart kimenni az erdőből. Ez volt az otthona és nem akarta elhagyni, még ha csak pár méteren múlott is.
Hirtelen sarkon fordult, majd bement a sűrűbe, magára hagyva az ismeretlent.

-Egyszer úgy is ki kell jönnöd onnan... -mondta a maszkos fiú, majd megfordulva átlépte a korlátot és lesietett a dombon. Közben elővette telefonját, majd rövid nyomogatás után a füléhez emelte azt.

-Szevasz E.J.. Na, mizu-

-Megvan a csaj?! -szakította félbe Jeff-et L.J., majd egyszerre felröhögtek.

-Idióták...-morgott Jack, szemet forgatva- Igen, megtaláltam. De egyedül lehet nem tudom elhozni... Chou hogy van?

-Áh, nagyon el van kenődve, a szobádban gubbaszt...vagyis a szekrényedben a ruháid között. -dünnyögött Jeff, miközben chipset majszolt a vonal másik végén- Rohadtul fél, hogy a kis nyuszika kivégez téged.

-Mond neki, hogy nincs semmi bajom, megnyugodhat. Nemsokára hazaérek.

-A kanapén fekszek, nincs kedvem felkelni...JANE! -kiáltotta el magát a vágott szájú, amitől E.J. kissé megsüketült.

-EMELD FEL A VÉZNA SEGGED JEFFREY, ÉPP FŐZÖK! -hallatszott Jane hangja is, valószínűleg a konyhából.

-Istenem... -fogta meg a fejét E.J.- Csak nyugtassátok meg. -tette le a telefont, majd a zsebébe süllyesztette a készüléket.

El ért egy kisebb, telepített erdőhöz, amin keresztül kellett sétálnia. Nagy léptekkel közeledett kifelé onnan, de hirtelen valaki elsuhant a háta mögött. Reflex szerűen elővett egy kést a zsebéből, majd gyorsan körbenézett.

-Szóval követtél? -szólalt meg, mikor érezte, hogy közvetlen a háta mögött van a lány. Lassan megfordult, így szembe került vele.
Szemei nem izzottak pirosan, ami azt jelentette, nem igazán akarja megölni a fiút.
Mégis, szempillantások alatt a torkának szegezte tőrét, miközben egy fának szorította.

-Hova akarsz vinni? -kérdezte komoly hangon a lány, kék szemeiben enyhe kíváncsiság jelent meg, ami kilátszott a maszk alól.