Egyetemet kellett váltanom alig pár hónappal az évkezdés után. Képzelhető mennyire nem voltam odáig érte. Ami röhejes valahol, mert amennyire utáltam a régi intézményt úgy tuti az újat sem fogom annyira imádni. Hogy miért? Csupán csak azért mert tudom, hogy úgyis megtalálnak majd az idioták ahogy mindig, mindenhol. Nincs mit tagadni, sosem volt túl sok barátom. Ami volt azt vagy felfalták vagy egyszerűen lelépett egy jobb élet reményében. Na de elég ennyi egyenlőre belőlem.
Anyámnak szokásosan fontosabb a munkája mint az, hogy egyáltalán lélegzik e vagy valami, az egyetlen gyermeke, vagyis én. Így aztán egyedül ettem reggel, egy csini cetli s az azon lévő üzenet társaságában. Már morcosan indult a napom. Ehhez mérten nulla kedvvel szedtem össze magam a magányos reggeli után s indultam el végre az első előadásomra. Mondanom sem kellene, de már érkezésemmel keltettem némi feltűnést. S csakis azért mert motorral érkeztem meg. Pont nem érdekelt ki néz meg s ki nem. Nekem egyszerűen ez a közlekedési módszer jön be. Ennyi. Na de miután leálltam motorommal és leszálltam róla éreztem valami igazán furcsa illatot. Akkor még nem foglalkoztam vele. Még azután sem annyira, hogy levéve a bukósisakot az illat szinte arcon csapott. Akkor vált igazán érdekessé a dolog mikor az épület felé indultam. Akkortájt ugyanis néhány erőfitogtató balfasz farkas úgy hitte majd ők üdvözölnek. Nem volt nagy dolog, mert csak beszóltak, meg az egyik megfogta a fenekem. Nos, az utobbiért rágtam be kicsit. Utálom ha engedély nélkül érnek hozzám. Ehhez mérten aztán, egy újabb beszólás közepette, húztam be annak a nyomorék taperolónak.
- Legközelebb letépem a karod barom. - szóltam oda neki még, aztán tovább mentem.
Valószínűleg azért nem tettek semmit a társai mert kissé meglepődtek. Nem tudom minek hisznek, de azt megmondom, hogy ezer százalékosan tévednek. Mert legjobb tudomásom szerint ide a fajomból egy példány sem jár. Ha így lenne tudnám úgy érzem. Márpedig itt egy fajtabeli sincs. Ja igen, nem mondtam, de én egy nyúl volnék. Egy ritka nyúl féle. Annyira ritka, hogy ha látják is valódi alakom nem hiszik el. Nekem ez csak jó. Amíg így van nyugtom van a hülyéktől.
Na de... Az épületet ezután rendben elértem. Sőt. Be is mentem és onnantól kezdve már csak az igazgatóhoz kellett eljutnom. Valami isteni csoda folytán el is jutottam hozzá. Természetesen egyből a kinti incidensről kérdezett. Én meg elmondtam mi volt. Hitte e vagy sem, nem tudom, mindenesetre nem csinált nagy ügyet belőle. Ebből gondoltam, hogy ez itt megszokott lehet. Ezután mondta el azokat a dolgokat amiket már akkor is elmondott mikor anyámmal itt jártunk. Anyám akkor érdekes módon ráért. Mindegy. Miután megvolt a fejtágítás behívatta a leendő tanárom akivel a legtöbb órám lesz, aki az osztályfőnököm,akivel aztán utamra is engedett.
- Előlegben el szeretném mondani neked, hogy bármi gondod van hozzám bizalommal fordulhatsz.
- Rendben. - kedvesnek tűnik így elsőre.
- Ami a leendő évfolyamtársaid illeti egy kissé vegyes eresztés. De azért reményeim szerint be tudsz közéjük illeszkedni. - hallgattam őt míg mentünk, míg meg nem álltunk egy előadó előtt. Kintről kicsinek tűnt, ám ahogy az ofő kinyitotta az ajtót és bepillantást nyerhettem az előadóra.. hát kissé meglepődtem. Ofőm bement, megkérdezte a bent lévőket a tanár merre van. Választ is kapott, a bent lévőktől és egy érkező nőtől is. Utóbbi volt, kiderült rögtön, az előadást tartó tanár. Így aztán az ofőm elmondta miért kereste, aztán hívtak be engem. Miközben ofőm távozott az a nő kérte mutatkozzam be és mondjak pár szót magamról. Sosem szerettem az ilyesmit, de mégis viszonylag jó pofát vágtam hozzá. Bemutatkoztam, mondtam is honnan jöttem meg ilyesmi. Aztán a nő mondta keressek egy helyet és üljek le. Ez utóbbinak örültem a legjobban. Alig ültem le máris elkezdődött az előadás. Ugyan rendesen bekapcsolódni nem tudtam, de azért igyekeztem figyelni. Úgy voltam vele ez egy ilyen nap lesz. Míg bele nem rázódom úgyis csak figyelni, illetve jegyzetelni tudok. Amit természetesen meg is tettem. Így ment le az első előadásom melynek végén kellemetlen vendégem akadt az udvari taperoló személyében. Nem lepődtem meg, hogy szinte kiürült az előadó éppen akkorra.
- Nocsak.. nocsak.. - ijesztő akart lenni biztos a csatlósai közt, de engem nagyon nem hatott meg - azt hitted megúszhatod?
- Pontosan mire is gondolsz? - nem ijeszt meg annyira mint hiszi.
- Tudod te azt nagyon jól. - padomra csapott nagy hévvel ami nem igazán tetszett. Mármint a hanghatás amit keltett az nem. Idegessé tett vele már akkor.
- Elmagyaráznád? Mert nem igazán értem hol a probléma. - azt a reakciót produkálta kb ami várható volt egy hozzá hasonló baromtól. Megfogta pólóm és kissé megemelt.
- Ajánlom, hogy ne szórakozz velem te kis szaros, vagy kicsinállak.
- Biztos vagy benne, hogy meg tudod tenni? Hm? Mert szerintem a pincsijeid nélkül nem érsz semmit. Mondjuk velük sem, de végülis mindegy. - pofázásom eredménye az volt, hogy nyakamra mart.
- Ezt nagyon elbasztad. - morgott.
- De te is édesem. - viszont nyakára fogtam, de én meg is szorítottam neki. De meg ám! Úgy illetve annyira, hogy rögtön elengedett és kezemre fogott. - Mégis ki van kettőnk közül szarban? - éreztem, hogy miként uralkodik el rajtam a düh. Sosem hagytam magam, és talán emiatt kerültem mindig kisebb balhékba. - Magyarázd már el kérlek. - miközben felkeltem még mindig fogtam a nyakát és már csak a miheztartás végett láttatni engedtem kicsit valós alakom. Csak hogy tudja mi látta el a baját. - A hozzád hasonló selejtes egyedek miatt hiszi azt a fajtád, hogy bármit megtehet. Jól jegyezd meg... - szorítottam nyakán még, aztán a földre löktem - egy nyomorék bolhazsák sem tehet meg bármit csak azért mert felsőbbrendűnek hiszi magát. Most pedig ha megbocsátasz ki kell mennem a friss levegőre mert rohadt büdös van idebent. - átlépve rajta, odébb tolva az időközben odagyűlt bámészkodókat, kisétáltam az előadóból.