-Szia Shawn, indulhatunk? -kérdezte fiam, amint kinyitottuk az ajtót.

-Persze Dave pattanj be a kocsiba, mindjárt jövünk mi is.

-Miért hívsz mindig Dave-nek?

-Ez a David beceneve picim -magyarázta az apja türelmesen. Ő csak bólintott egyet és elindult az autóhoz. Kettesbe maradtunk megint csak. Ekkor az egyik kezét, ami a háta mögött volt előszedte és ekkor pillantottam meg egy nagy csokor rózsát.

-Szeretnék mégegyszer bocsánatot kérni. Tessék ez a tied -mondta és odaadta nekem a virágot. Miután megköszöntem bevittem és betettem a vázába.

-Indulhatunk -léptem ki az ajtón mosolyogva, mikor azt vettem észre, hogy Shawn éppen magyarázza fiunknak, hogy hogyan kell használni a járgányát. Nagyon aranyosak és kivételesen büszke voltam Shawnra. Hihetetlen, hogy így is tud viselkedni. Biztos vagyok benne, hogy vissza akar szerezni, de mint ahogy mondtam ez nem fog neki könnyen menni.

Fél óra alatt kiértünk a városból és máris ott voltunk az erdőnél. Kiszálltunk a kocsiból és elindultunk. Ahogy ígérte fiam a bunker felé vette az irányt, de útközbe meggondolta magát és inkább a patak fele mentünk. A patak parton levette a cipőjét, zokniát és nevetve befutott a vízbe. Mi addig leültünk egy padra és onnan figyeltük őt.

-Sarah nagyon sajnálom, hogy itthagytalak titeket. Tegnap esti vitánk után átgondoltam mindent és igazad van. Nagy hibát követtem el és rendbe szeretném hozni a kapcsatunkat.

-Mendes! Hidd el, hogy ilyen könnyen nem fogok megbocsátani. Elhiszem, hogy vissza akarsz szerezni, de ahoz bizonyítanod kell.

-Ünnepélyesen fogadom, hogy megváltozok. Mindent megteszek azért, hogy újra velem legyetek. Szeretlek titeket -mondta és közbe féltérdre ereszkedett.

-Kezdjünk azzal, hogy befejezed ezt a bohóckodást -húztam fel a földről, mert már nekem volt kínos. Mikor leült mellém mélyen a szemembe nézett. Olyan csodálatos a szeme, csodaszép barna árnyalata van. Gondolataimba elmerültem és aztán azt vettem észre, hogy már csak milliméterekre van tőlem. El akartam húzódni onnan, de nem tudtam. Túlságosan is szeretem. Majd mikor azt hittem, hogy megcsókol, kinyitotta a száját és csak ennyit kérdezett:

-Van esélyem arra, hogy újra a szerelmed lehessek? Hogy újra boldogan együtt élhessünk?

-Hát talán -válaszoltam sejtelmesen.