Sarah szemszöge:

Amikor reggel felkeltem és bekapcsoltam a telóm volt egy SMS-em. Szinte gondoltam, hogy ki az és igazam is lett:

Szia Sarah.
Gondolom, hogy haragszol rám. Szeretnék bocsánatot kérni a viselkedésem miatt és szeretnék hozzátok elmenni, hogy veletek tölthessem a hétvégét.
Bocsáss meg nekem: Shawn

Nem tudtam, hogy mit tegyek, ezért nem válaszoltam rögtön neki. Felébresztettem a kisfiam és nekiálltunk enni. Közben tőle kértem tanácsot:
-Tegnap itt volt apu és azt kérdezte tőlem, hogy ma is eljöhet -e hozzánk.

-És mit mondtál anyu?

-Még semmit. Szerettem volna kikérni a véleményed.

-Húh, hát szerintem menjünk el az erdőbe sétálni. Van egy bunker, amit megmutathatnánk neki. Biztos nagyon tetszene neki.

-Szóval megírhatom neki, hogy jöjjön?

-Igen -kiabált vissza már a szobájából, mert rohant összepakolni. Egy táskába én is betettem melegítő felsőket, inni- és ennivalót. Közben elküldtem az üzenetem:

Szia. Nyugodtan jöhetsz már 10re is, csak készülj fel az erdőre.

Később nem jött üzenet, szóval megértette, hogy mit akarunk.

-Anya mikor jön már Shawn? -kérdezte a fiam, mert már 10 percre elkészült mindennel.

Azt mondta Shawn. Szóval nem fogadta el apjaként. De persze ezt teljesen megértem. Hiszen csak most ismerte meg. Csak most találkoztak. Az oké, hogy kedves volt vele és hozott ajándékot, de általában az emberek az első találkozásnál, mindig jobbnak akarják magukat mutatni, mint amilyenek igazából. Egy kicsit megjátszák magukat

-Már bármelyik másodpercben itt lehet -válaszoltam Davidnek, és ahogy kimondtam ezeket a szavakat, megszólalt a csengő.