-Jó, legyen igazad! Nem fogom ezt tenni veletek és magammal sem! Megkönnyitem mindannyiunk életét. És figyelj most ide. Lehet, hogy igazad van és nem vagyok igazi férfi. De tudod mit?? Nem igazán érdekel. Nem érdekel már ez az egész, nem tudom, mégis mit keresek itt. -üvöltött mérgesen, mire én beleremegtem.

-Ugye nem arra akarsz utalni??

-Mond csak ki nyugodtan! -kiáltott rám, de én nem tudtam megszólalni. -Akkor elmondom én. Nincs értelme ennek a kapcsolatnak. Sarah bármennyire is szerettelek téged és a fiamat ez nem fog így működni. Sajnálom, de vége.

Kimondta az utolsó szót. Vége. Szakított velem. Magamban próbáltam értelmezni a szavakat, addig ő pakolt valamit.

-Ezeket még a turnén vettem nektek. Használjátok és legyetek boldogak -mondta kissé szomorkás hangon és bement elköszönni Dave-től. Még egyszer utoljára megnézte őt, lefotózta és elment. Az ajtóból még egyszer visszaszólt:

-Ne áruld el senkinek kitől van a gyerek.

Válaszként csak bólintottam és ekkor ő kilépett a házból. Úgy ahogy az életünkből is. Szívem összeszorult és nem voltam képes megmozdulni sem. Ott ültem az asztalnál és úgy éreztem nincs értelme az életemnek. Shawn után akartam rohanni, el akartam neki mondani, hogy nagyon szeretem, hogy nélküle nincs értelme az életemnek. De nem tettem. Egyszerűen nem tudtam. Lában földbe gyökerezett és testemet ólomnak éreztem. Magatehetetlenül dűltem az asztalra és szememből elkezdett potyogni a könnyem. Majd egyre jobban és végül már hisztérikusan sírtam. Ez nem lehet igaz. Ez biztos csak egy rossz álom, ez a nap meg sem történt. De hiába reménykedtem ebbe. Sajnos ez a kőkemény élet és velem sem kivételezik. Valahogy elaludtam az asztalon és reggel az ébresztőórám keltett. Tükörbe nézve egy nagyon szomorú, elhagyatott nőt láttam. Esküszöm, hogy megijedtem saját tükörképemtől. De muszáj volt túltennem magam mindenen. Shawn elhagyott. Nem az én hibám ez és az élet megy tovább. Én sem állhatok meg. Beültem a kádba, megfürödtem és tiszta ruhát vettem fel. Kívülről már jobban néztem ki, de lelkem szét volt törve. Ahogy az évek teltek semmi nem forrasztotta össze a sebet. Egyedül a drága kisfiam enyhítette a fájdalmamat.