Érdekesnek igérkezett az esti készülődés. Húgom ideg betegen tépkedte a papírokat a szállodán, míg anyám őrült módjára kiabált. Egyik azt hajtogatta, hogy nem fog elmenni, a másik, hogy nincs választhatási lehetősége és elmegy. Én próbáltam kimaradni az egészből.

A másik szobába ültem, gitárral a kezemben, de nem játszottam rajta. Próbáltam a gondolataimat összeszedni és koncentrálni, hogy el tudjak fejből játszani egy dalt, de nem ment. Shawn -vagyis apa- miatt, minden olyan fura lett az életünkbe. Azzal, hogy elmentem egy koncertjére és megadtam neki a telószámom minden megváltozott. Hirtelen bekerült egy férfi az életembe. Aki eddig nem volt itt, nem gondoskodott rólam, de úgy érzem mindig is szükségem volt rá. Kavarogtak a gondolatok bennem és azon kaptam magam, hogy elkezdtem leírni egy lapra, hogy mit érzek.

,,Hogy tehetted ezt velünk?
Apa mond, hogy tehetted ezt?
Anya bízott benned, szeretett
Szükségünk lett volna rád, érted?? Elhagytad két gyermeked és szerelmed
Mit kaptál cserébe? Pénzt és hírnevet?
Azt mondod fiatal voltál és lüke
Nem fogtad fel, hogy mit veszítesz el
Hogy tehetted ezt velünk?
Apa mond, hogy tehetted ezt?"

Észre sem vettem és egy kisebb papír egyik oldalát teliírtam. Annyira belemerültem, hogy a kinti zajokat teljesen kizárta az agyam. Miután felkeltem az ágyról, feltűnt, hogy csend lett. Húgom némán ült a kis konyhába és telefonját nyomogatta. Anyám átment a saját részére, hogy átöltözzön.

-Em akarsz beszélni -törtem meg a csendet kettőnk között és odaültem mellé. Válasza rövid volt és lényegre törő.

-Nem.

-Én azért el szeretném mondani, hogy nekem ehhez semmi közöm. Nem tudtam, hogy itt lesz Shawn és azt hogy anya mit tervez. Ha tudtam volna szóltam volna, hiszen eddig is mindig figyelmeztettelek, ha jött. És attól, hogy kedvelem őt, haragszom is rá mert ezt tette velünk.

Nem válaszolt, de azért felnézett rám és átölelt. A szemei bánatot és bosszúságot sugárzott, de ölelése olyan volt, mintha azt mondaná, hogy szeret és nem fog hülyeséget csinálni.