Reggel mikor felébredtem vakítóan sütött a nap. Kimentem az erkélyre és körülnéztem. Pár perccel később Em is megjelent a kezében 2 bögre kakaóval.

-Jó reggelt bátyus. Ezt neked hoztam -nyújtotta felém az egyik bögrét.

-Neked is jó reggelt és köszi -mosolyogtam rá és leültünk az asztalhoz.

-Éhesek vagytok? Rendeltem enni, mindjárt felhozzák -jelent meg anyu a szomszédos erkélyen.

-Persze megyünk -indultunk el egyszerre nevetgélve a másik szobába.

Megreggeliztünk, felöltöztünk és elkezdtük átbeszélni, hogy mára mit tervezünk. Először is megnézzük az eifel tornyot, majd ebédelünk közösen. A nap hátralevő részét még ráérünk megtervezni. Legalábbis anya ezt mondta.

A toronyig gyalog mentünk, majd ott neki álltunk fotózkodni. Boldogan mosolyogtunk a kamerába, mikor megjelent Shawn. Szerencsére még ő is rajta volt a képen. Én örülten neki, s anya sem tűnt meglepődöttnek.

-Helo Shawn. Hát te? -köszöntöttem kedvesen és pacsival üdvözöltem.

-Helo. Ebbe a városba lesz este koncertem. Eljöttök ti is? -kérdezte és mindannyiónkra kérdőn tekintett. Anya meg sem várta a reakciónkat, rögtön beleegyezett.

-Óh hát persze, hogy megyünk. Végre együtt el tudunk menni valahova kikapcsolódni -mosolygott ránk gonoszul. Nem tudom mi ütött belé, de úgy viselkedett, mint még soha. Nem hagyott nekünk választási esélyt, rögtön döntött helyettünk. A húgom már épp tiltakozni akart, mikor villámokat szóró szemmel rá nézett, és újra megszólalt -Végre most Emma is találkozhat veled és megismerhet téged.

Szerintem nem csak mi nem értettük, hogy mi történik, hanem Shawn sem. Kikerekedett szemekkel bámult anyára, de szerencsére nem hagyta annyiba a dolgot.

-Nem muszáj jönnötök, ha nem akartok. Nyugodtan gondoljátok át, és majd szóltok -mondta nyugodtan. Persze anyámnak megint meg kellett szólalnia.

-Nincs mit átgondolni megyünk -jelentette ki határozottan, mire már egyikünk sem szólalt meg. Jobbnak láttuk csendben maradni és nem beszélni. Én magamtól is mentem volna a koncertre, főleg, hogy apu külön meghívott minket. De a húgom egyáltalán nem. Láttam rajta, hogy nagyon meg van sértődve és nincs kedve már a nyaraláshoz sem. Végülis megértem, anya nagyon kiszúrt vele. Azzal még egyet értek, hogy muszáj volt összehozni egy ilyen találkát, de azt, hogy a koncertre kötelező menni, az már sok. Mikor elindultunk egy étterembe hozzám közel jött és halkan megszólalt:

-Ezt még megbánjátok! -mondta mérgesen. Hogy mit akar csinálni azt nem tudom. Megkérdeztem volna tőle, de előrefutott, így engem hátra hagyott a kérdésekkel a fejembe...