-Bármit hallgathatunk, csak Shawn Peter Raul Mendest ne. Utálom, utálom, sőt gyűlölöm őt -kiáltottam és elkezdtem pityeregni.

Hiába szóltam Juliera, nem kapcsolta ki. Végig kellett hallgatnom az egészet. Az elején nagyon sírtam, mert teljesen kiborított, hogy az apám aki elhagyott annak a számát kellett hallgatnom. Gyűlőltem, hogy csak úgy kilépett az életünkből. Egy dal után kikapcsolta és nekiálltunk csendben gépen játszani. Este megvacsoráztunk az apukájával, aztán leültünk a nappaliba filmezni. Már majdnem 8 óra volt, mire írt a tesóm.

,,Szia merre vagy? Gyere haza, mert már elment Shawn és anyával nagyon aggódunk"

Azt hiszem ő a világ legjobb bátyja. Szól, hogy mikor járok jobban, ha elmegyek és szól, hogy mikor kell újra visszamennem.

,,Szia. Köszi, hogy írtál. Julieékkal filmezek, nemsokára vége és akkor megyek."

Pötyögtem be az üzit és amint elküldtem, szinte jött is a következő tőle.

,,Siess akarok veled valamiről beszélni."

-Mennem kell -szóltam, mire odajött Julie és az apukája is. Először Julie ölelt át és a fülembe súgta:

-Ugye, hogy nem volt olyan rossz Shawn hangja. Mond majd, mi hír van a halott apukádról -mondta, ami megnevetetett.

-Ígérem tájékoztatlak -és egy puszi után átengedte apukáját.

-Örülök, hogy átjöttél hozzánk!

-Én köszönöm Peter, hogy nem dobtál ki, pedig előre bejelentés nélkül jöttem -mosolyogtam rá hálásan -Sziasztok -integettem már az ajtóból és eljndultam haza.