-De egy gyerek is tudja, hogy a család milyen fontos! És te már 20 is elmúltál mikor ez történt -kiabáltam, mire többen is felfigyeltek ránk. És észrevettem, hogy anyám meglátott és egyenesen felénk indult el...

-Bocsi nem akartam kiabálni -kértem bocsánatot Shawntól- Szerintem jobb, ha mész, mert anyu erre jön.

-Sarah? -nézett körbe és egyből megtalálta őt. Hiába szóltam neki többször is, nem mozdult.

-Sziasztok, látom már milyen jól megismertétek egymást -szólalt meg kissé gúnyosan anyu.

-Sarah úgy sajnálom amit tettem.Hidd el már ezerszer megbántam -beszélt Shawn.

-Mendes ezt nem itt kène megbeszélni. Nem is tudom, hogy lehettek ilyen felelőtlenek, hogy itt nyilvánosan beszélgettek erről. Úgy néz ki ezt a tulajdonságát David tőled örökölte. Hopp, felkelni, megyünk haza!

Ahogy anya kiadta az utasítást, el is indult. Mi ketten meg felpattantunk a padról és már mögötte is voltunk.

-Erre mindig is nagyon figyelt. Sose szeretett házon kívül beszélni a magánéletünkről -súgta Shawn, és ezzel megnevetetett. Jó fejnek tűnik igazam volt. Útközben írtam Emnek, hogy apával és anyával megyünk haza. Gondolhattam volna, hogy nem fog tetszeni neki. Csak ennyit válaszolt

,,Nagyon örülök jó beszélgetést, én léptem. Nem akarok találkozni Shawnnal!"

Mikor megérkeztünk a ház tényleg üres volt. Sírí csönd fogadott minket.

-David hol van Em? -kérdezte anya, mire vállat vonva válaszoltam.

-Biztos átment az egyik barátnőjéhez.