Reggel arra ébredtem, hogy csörög a telefonom. Egy ismeretlen szám hívott, ami nem szokott velem előfordulni. De úgy éreztem mégis fel kell vennem a mobilom.

-Igen tessék? -szóltam bele és legnagyobb meglepetésemre Shawn válaszolt.

-Szia. Dave vagy ugye?

-Igen én vagyok -feleltem. Nem hittem bene, hogy fel fog keresni, de kivételesen örültem neki, hogy nem lett igazam -Mit szeretnél?

-Tudnánk találkozni az arénához közeli parkba? Szeretnék beszélgetni veled egy kicsit -mondta lassan és úgy vélem volt egy kis izgatottság is a hangjába.

-Persze. 10-kor mondjuk jó? Mert még csak most ébredtem -nevettem halkan.

-Jó. Ott találkozunk. Szia -mondta és már ki is nyomta a hívást. Azt hiszem szükségem lesz még arra, hogy telón beszéljünk, ezért elmentettem a számát. Egyedül Emma volt itthon, s neki csak annyit mondtam, hogy el kell intéznem valamit. Anya dél körül ér majd haza, ezért nekem is addigra itt kell lennem.

-Hello Sha....-kezdtem köszönni Shawnnak, de ő közbeszólt.

-Ne. Kérlek ne mond ki a nevem, nem akarom, hogy egy rajongó felfigyeljen ránk -suttogta alig halhatóan, majd leültünk egy közeli padra. Percekig csak ültünk szótlanul, aztán végre megszólalt:

-Nem hiszem el, hogy újra találkozunk. Istenem -sóhajtott egy nagyot. A videókon és képeken amit láttam róla mindig vidám volt. De abba a helyzetbe teljesen el volt keseredve.

-Hogy tehetted ezt velünk? -kérdeztem tőle minnél előbb, mert nem akartam, hogy mellé beszéljen. Nem voltam dühös, inkább csalódott.

-Nem tudom. Fogalmam sincs, mit miért tettem. Fiatalabb voltam és éretlen -kezdett el magyarázni.

-De egy gyerek is tudja, hogy a család milyen fontos! És te már 20 is elmúltál mikor ez történt -kiabáltam, mire többen is felfigyeltek ránk. És észrevettem, hogy anyám meglátott és egyenesen felénk indult el...