Sarah szemszöge:
Ahogy megbeszéltük, időben átjött barátnőm. Szoros öleléssel köszöntöttük egymást, majd a kanapéra levágódva sztorizásba kezdtünk. Nyugodtan beszélhettünk, mivel gyermekeim elmentek biciklizni egyet.

-Jajj Emma mostanában megint felkavar ez a Shawn téma. Tudod pár hét múlva lesz itt koncertje és nem tudom. Elmenjek rá? Hiszen a dalait mindig is szerettem. De akkor mit mondanék a gyerekeknek, hogy hova megyek? Úgy gondolom az igazat nem kéne elárulnom. De az is lehet, hogy semmi keresnivalóm sincs ott. Egyáltalán eszébe fogunk mi jutni? Lehet, hogy már rég elfelejtett minket.

-Hé-hé! Nyugodj meg kedves -próbált csititgatni barátnőm -Egy lépéssel előtted járok -mosolygott, majd a táskája mélyéről elővett egy koncertjegyet -Ezt neked hoztam, és nem kérdés. El kell menned rá. Lentre, de mégis elég távolra szól a jegy, bármikor ki tudsz menni feltűnés nélkül, ha netalántán menekülni akarnál

-És mi legyen a regényemmel? -tettem fel az utolsó kérdést, ami még foglalkoztatott.

-Szerintem a koncert utáni nap megfelelő arra, hogy elvigyük a kiadóhoz -mondta egy halvány mosoly kíséretében, mire nekem is jó lett a kedvem. Elhatároztuk mire hazaérnek a fiatalok, sütünk egy kis muffint.

-Sziasztok anyu és Emma néni -köszönt a lányom boldogan. Mindig is felnézett Emmara és nagyon tisztelte őt.

-Em annyiszor megbeszéltük, hogy ne hívj néninek -mondta a vendégünk nevetve.

Miután Dave -t is üdvözöltük, leültünk egy asztal köré, és Emma ,,néni" felhozott egy érdekes dolgot.

-Lesz egy tábor a jövőhéten mit szóltok hozzá, eljönnétek?