Sarah szemszöge:

Hosszú idő telt el a szakítás óta. Fiam, Dave már 14 éves, húga, Emma 10. Az én életkoromról inkább ne beszéljünk. Shawn... Nos ő elmúlott 30 is. Egy ideig próbáltam túllépni rajta, feldolgozni azt, hogy számomra már nem létezik. Kisebb -nagyobb mértekbe, de talán sikerült. Új férfit még nem találtam az életembe. Persze voltak olyanok, akikkel randiztam, de nem jutottunk tovább. És tudom, hogy erről én tehetek. Mindenkibe keresem azokat a tulajdonságokat, amiket Shawnba szerettem. De rá kell jönnöm, hogy tökéleteset nem fogok találni. Shawnból is csak egy van. De most hagyjuk Shawnt, hiszen kilépett az életemből.

Dave most fejezte be az általános iskolát. Emma idén kezdi el az ötödik osztályt. Sok ötletük nincs a jövőre nézve. Emma a színészkedést gyakorolja a suliba a színjátszó körbe. David meg egy zenés suliba megy ősszel. De biztosat nem tudnak mondani, hogy mik szeretnének lenni.

Én meg amíg ők suliba járnak, itthon ülök és írok. Megírtam életem történését, de még nem adattam ki. Nem is tudom, miért. Lehet azért, mert nem érzem úgy, hogy vége. Nem tudtam még lezárni magamban azt a korszakot. Bár lehet, hogy csak akkor fogom azt lezárni, ha kiadattam. Nemsokára átjön Emma, majd úgy is megbeszélem vele. Addig is kiadattam már kettő mesekönyvet. Eleinte csak a gyermekeimnek meséltem, végül leírtam őket és csodák csodájára kiadták...

H a l i h ó !

Ahogy látjátok megérkeztem ide is. Sok idő (kb 3 hónap) után folytatom a sztorit a második évaddal. Remélem, akik eddig is olvasták, folytatják tovább a hosszú kihagyás ellenére is. Sajnálom, hogy eddig nem jelentkeztem ennél a sztorimnál....

J ó o l v a s á s t a 2 . é v a d h o z ! ♥