Unottan vártam a nappaliba. Már le kellett szálnia Shawn gépének. Csak még nagyjából két óra, mire ide tud jönni a reptérről. David felébredt, pont jókor, mert elérkezett az evés ideje.
-Gyere picim. Kapsz finom almát -mondtam mosolyogva.
Etetés után leültünk a kisasztalhoz és elkezdtünk épitkezni kockákkal. A csend már kezdett idegesíteni, ezért bakapcsoltam a gépet és indítottam zenét. Mikor Shawn elkezdett énekelni fiam felnézett a játékból.
-Jajj kicsim annyira hiányzik már, de nemsokára itt lesz velünk. Lassan megjön apu.
-Aabu? -nézett rám nevetve és próbálgatta kimondani az apu szót.
-Nem Drágám. Apu vagy apa.
-Aba -próbálta újra.
-Hát majdnem. De nem baj, majd később sikerülni fog -bíztattam lelkesen.
Türelmetlenül néztem újra az órára.
-Még egy óra -mondtam csüggedten és nekiálltam burginyát puculni. Arra gondoltam, hogy krumolipürét készítek, hozzá meg sütök ki csirkemellet. Ebből Dave-nek is tudok félretenni egy kicsit, hiszen nagyon szereti mindkettőt. Gondolataimba annyira elmerültem, hogy kissé megvágtam az ujjam.
-Úh basszus! -kiáltottam fel, mire a fiam rögtön hátra nézett -Nincs semmi baj, játszál csak nyugodtan -mondtam és egy zsepivel körbetekertem vérző ujjam. Mintha mi sem történt volna, mindketten folytattuk előző tevékenységünket. Ő csendben épített én meg főztem. Ekkor pittyegett a telóm, ami azt jelezte értesítésem van. Shawn írt, hogy fél óra és itt lesz. Elmélkedve csináltam meg a vacsora többi részét, és terítettem meg. Az asztalra feltettem az ünnepi terítőt és előszedtem a legszebb étkészletemet. Megkerestem a szalvétát is és szépen összehajtogatva tettem az evőeszközök mellé. Minden kész volt a nagy fogadtatásra. Nem telt bele 5 perc sem és csengettek.
-Na végre! -mondtam lelkesen és elindultam az ajtó irányába -Mindjárt jövök Drágám, csücsülj szépen -szóltam vissza. Egy nagy levegőt vettem és kinyitottam az ajtót.

Sziasztok!
Itt a második rész, ha van valami hozzáfűznivalód nyugodtan írd meg❤