Kielégülten feküdtem Szerelmem mellé. Boldog voltam, de ő nagyon gyanúsan csendben volt. Nem értettem mi van vele, aztán leesett. Nem volt rajta óvszer és elélvezett bennem.

-Úr Isten. Most mi lesz? -kérdeztem ilyedten.

-Szedj be eseményutánit.

-Sajnálom, de nem lehet. Van egy betegségem, ami miatt nem szabad. Lelkemre kötötte az orvos -mondtam ki egyenesen a valóságot. Egy ideig csak magunkba merülve gondolkodtunk, ami közbe én el is aludtam. Reggel 6-kor ébredtem fel, és Shawn nyitott szemmel feküdt az ágyba. Nem hiszem, hogy aludt éjszaka, nem úgy nézett ki a feje. Szemei a sírástól és a fáradságtól vörösek voltak. Nem tudom, hogy miken gondolkodott, de az biztos, hogy megviselte szegénykémet.

-Shawn ne aggódj, jövő héten kell megjönnie a menstrúációmnak. Akkor meg fogjuk tudni, hogy mi lesz, addig kérlek ne is gondolj erre. Csak tönkreteszed magad vele.

Tiltakozni akart, de nem engedtem. Egy csókkal bazártam a száját és álomba simogattam. Mihelyt elaludt mentem reggelit csinálni Davidnek. Én nem tudtam enni, nem volt étvágyam.

-Anyu te nem eszel? És hol van apu? -tette fel kérdéseit fiam miközben majszolta a nutellás kenyerét.

-Szegény apukád későn aludt el, ezért most még mindig az ágyban van. -mondtam, de máris megjelent Shawn. Azt mondta pihent egy keveset és most inkább velünk tölti az idejét.

Sziasztok
Csak gondolkodtam szólok, hogy nincs sok vissza a történetből
❤😘